Országgyűlési napló, 1980. I. kötet • 1980. június 27. - 1982. december 16.

Ülésnapok - 1980-10

587 Az országgyűlés 10. ülése, gadására, amelyből magatartás formálódik és cselekvés születik, amelynek nyomán munkahelyen, lakóhelyen vagy a szabadidő eltöltése során természetessé válik a környezet értékeinek megóvása, a rend, a tisztaság. Külön is számon kell tartani, hogy ifjúságunk miképpen azonosul céljainkkal és teendőinkkel. A környezetvédelem a jövőnek szóló tevékenység és ezért mindaz, amit az iskolák, a pedagógusok és az ifjúsági mozgalom tenni tud — sok jó és hasznos kezdeményezést ismerünk — ennek az ügynek alapjait és lényegét érintik. A tudománynak és a kutatásoknak meghatározó szerepe van a jelenségek, az okok, a környezeti hatások feltárásában, a megoldások kidolgozásában. Ennek megfelelően a hazai tudomány intézményei huzamosabb ideje megkülönböztetett módon foglalkoznak a környezetvédelemmel. A Magyar Tudományos Akadémia közgyűlései, egyes osztályai, intézetei már eddig is sokat segítettek. Ugyanez mondható el a területi akadémiai bizottságokról. A kormány nemcsak a Balatonra vonatkozó kutatásokat kezeli kiemelten, de önálló kutatási célprogramot fogalmazott meg a környezetvédelem más területeire, így az ökoszisztémák, a hulladékok, a zaj, a vizek védelme és más feladatokra. Értékes munka folyik az UNESCO által szervezett ember és bioszféra-programon belül is. Sajnos a tudomány eredményeinek hasznosítása néhol vontatottan megy át a gyakorlatba. Tisztelt Országgyűlés! Az öt éve alkotott törvény alapjában véve beváltotta a hozzá fűzött reményeket. Alkalmas arra, hogy hosszabb távon keretét adja a környezetvédelemnek. Vannak olyan kisebb-nagyobb jogalkotási teendők, amelyekről a közeljövőben gondoskodni kell. Ilyenek a veszélyes hulladékokkal kapcsolatos feladatok, a zajvédelem vagy a természetvédelem. Ha vannak olyan gondjaink, amelyek a törvény végrehajtása során adódnak, azok más természetűek, nem a törvényből fakadnak. Ilyenek jelentős mértékben az anyagi eszközök szűkebb lehetőségeiből következnek, és ehhez még hozzájárulnak munkánk fogyatékosságai, például a helyes döntések végrehajtása körüli huzavonák, az indokolt szigor elmaradása vagy egyes esetekben a jelenségek és problémák megkésett felismerése. Ebből úgy gondolom a környezetvédelem egyes részterületeiért felelős főhatóságoknak külön-külön és együtt is le kell vonni bizonyos tanulságokat. Helyzetünk, tapasztalataink összegezése alapján elérendő célként ki kell tűzni, hogy a környezetvédelem legyen összhangban fejlődésünk általános színvonalával, a gazdasági és kulturális gyarapodás és értékteremtés mércéjével. Ettől a környezetvédelem egésze még elmaradt. A törvény szellemének és betűjének az felel meg, ha ezt az elmaradást felszámoljuk, ezt az összhangot megteremtjük. Eredményekről, gondokról, feladatokról szólva figyelembe kell venni, hogy a környezetvédelem lényegében új feladat. A világban és nálunk is így van ez. Tizenöt-húsz évvel ezelőtt ezt a kifejezést mai tartalmában nem is ismertük. Túl a napi gondokon és a sürgető feladatokon mégis állíthatjuk, hogy a mi viszonyaink között meg tudjuk őrizni, meg tudjuk teremteni azokat a feltételeket, amelyek a jelen és a jövő szempontjából nélkülözhetetlenek. Ebben 981. október 9-én, pénteken 588 szocialista társadalmunk, országunk többre képes, mint más társadalmi rendszerű országok. Ennek három forrása van: a szocialista tulajdonviszonyok, gazdaságunk tervszerűsége és politikai céljaink. Ezek hosszabb távon teljes értékű biztosítékát jelentik a megoldásnak. Ma a figyelmet elsősorban arra kell összpontosítani, ami a VI. ötéves terv végrehajtásához reálisan kapcsolódik. Vonatkozik ez a beruházási, fejlesztési célokra, a terület- és településfejlesztésre és a környezetvédelem részfeladataira egyaránt. Ha a közvetlen feladatokat nézzük, akkor két dolgot érdemes kiemelni. Az egyik az, hogy a rendelkezésre álló anyagi eszközöket nagyon megfontoltan és a célszerű sorrend betartásával használjuk fel, hogy még a kisebb lehetőségek is jól segítsék a feladatok megoldását, a másik az, hogy a társadalom egyetértését és támogatását a mainál sokkal nagyobb mértékben kérjük és várjuk a célok megvalósításához. Közérdekről lévén szó, ez járható, sőt egyedül járható útnak tűnik. Ehhez kérem a tisztelt képviselők segítségét. Ezeknek a gondolatoknak, tapasztalatoknak és teendőknek a figyelembevételével kérem az országgyűlést, hogy az emberi környezet védelméről szóló 1976. évi II. törvény végrehajtásáról beszámolómat fogadja el. Köszönöm szépen. (Nagy taps.) ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Bejelentem, hogy a beszámolóhoz 16 képviselőtársunk jelentkezett szólásra. Dr. Rőder Edit képviselőtársunk felszólalása következik. DR. RŐDER EDIT: Tisztelt Országgyűlés! Kedves Képviselőtársaim! A demokrácia a döntés feletti kontrollt is jelenti. Országgyűlésünk mai munkájában a Parlament ellenőrző tevékenysége érvényesül, az általa hozott döntés az emberi környezet védelméről szóló 1976. évi II. törvény végrehajtását illetően. Az országgyűlés építési és közlekedési, valamint jogi, igazgatási és igazságügyi bizottsága, melyek megtisztelő megbízásából szólok, együttes ülésén arra keresett választ, hogy a jogszabályi rendelkezések megfelelők-e, alkalmasak-e arra, hogy minden állampolgár számára biztosítsák az emberhez méltó környezetet, érvényesült-e a végrehajtás során az állami és az állampolgári fegyelem oldaláról nézve a környezetvédelem társadalmi ügye, a törvényben megállapított felelősség és szankciórendszer ad-e megfelelő biztosítékot a jövőbeni fejlődésre ? Az emberiség ügyéért leginkább felelősséget vállaló tudósok ma úgy fogalmaznak, hogy az emberiség életét három fő veszély fenyegeti. A termonukleáris háború, a 100 milliókat sújtó éhség, valamint a környezetszennyeződés — mondotta Gajdócsi István, majd hozzátette : úgy érzem, hogy a harmadik a legveszélyesebb, mert legkevésbé látványos, mert a legkevésbé figyelünk rá, holott nap mint nap kárt okoz. Egy termonukleáris háború kirobbanása esetén tudjuk, hogy félórán belül elpusztulhat a világ. Pontosan tudjuk, hogy mi az emberiség kötelessége és szégyene az éhséggel kapcsolatban. A környezetvédelem, illetve a környezetszennyeződés ügyében