Országgyűlési napló, 1980. I. kötet • 1980. június 27. - 1982. december 16.

Ülésnapok - 1980-10

581 Az országgyűlés 10. ülése, (Elnök APRÓ ANTAL -10.01) ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Az ülést meg­nyitom. Mielőtt tanácskozásunkat megkezdenénk, szeretném üdvözölni kedves vendégeinket, az an­golai párt- és állami küldöttség tagjait. Angolai ba­rátaink magyarországi útjuk során időt szakítottak arra, hogy — ha csak rövid időre is — ellátogassanak a magyar törvényhozás házába, hogy bepillantást nyerjenek országgyűlésünk munkájába. Mindannyi­unk nevében őszinte tisztelettel köszöntöm körünk­ben José Eduardo dos Santos elvtársat, az Angolai Munkapárt és az Angolai Népi Köztársaság elnökét, (Taps.) az angolai párt- és állami küldöttség vala­mennyi tagját. (Taps.) Kedves angolai Barátaink! Dolgozó népünk előtt ismertek azok a nehéz körülmények, amelyek között a fiatal Angolai Népi Köztársaság dolgozói harcukat vívják nemzeti függetlenségükért, terü­leti szuverenitásuk védelméért, a gyarmati örök­ség felszámolásáért, Angola népének társadalmi felemelkedéséért, őszinte megbecsüléssel tekintünk elért eredményeikre. Kívánunk önöknek ország­építő munkájukhoz újabb sikereket. E helyről is biztosíthatom Önöket, hogy dolgozó népünk, a Ma­gyar Népköztársaság csakúgy mind eddig, a jövő­ben is támogatja a független Angola fejlődését. Népünk szolidáris az angolai néppel, segíti igaz­ságos harcát. Képviselőtársaim örömmel fogadták a hírt, hogy az angolai delegáció ellátogat hozzánk. Né­hány napos itt tartózkodásuk során, úgy hiszem, al­kalmuk nyílt közelebbről is megismerni a szocializ­must építő magyar nép munkáját, gondjait. Or­szággyűlésünk nevében még egyszer kívánunk önöknek új sikereket, további kellemes magyar­országi tartózkodást és jó utat. (Taps.) Tisztelt Országgyűlés! Napirend szerint követ­kezik az Országos Környezet- és Természetvédelmi Hivatal elnökének beszámolója az emberi környezet védelméről szóló 1976. évi II. törvény végrehajtásá­nak tapasztalatairól. Dr. Gonda György államtitkár elvtársat illeti a szó. DR. GONDA GYÖRGY: Tisztelt Országgyű­lés! öt évvel ezelőtt 1970-ban alkotott törvényt az országgyűlés az emberi környezet védelméről. Ezt megelőzően a környezetvédelem egyes részterü­leteivel már magas szintű jogszabályok foglalkoz­tak. Ilyen volt a vízügyi törvény, az egészségügyről szóló törvény, vagy például a természetvédelemről szóló törvényerejű rendelet. A hetvenes évek derekán nyilvánvalóvá vált azonban, hogy ezek a szabályok, az ezekre alapo­zott intézkedések nem elégségesek és a környezet­védelem ügyét átfogóan és egységesen kell rendezni. Azok a változások tették ezt szükségessé, amelyek az iparban, a mezőgazdaságban és a köz­lekedésben bekövetkeztek és amelyek a felgyorsult városiasodás ós az idegenforgalom nyomán alakul­tak ki. A társadalmi-gazdasági fejlődés mintegy velejárójaként országunkban is megjelentek és fel­erősödtek azok a mellékhatások, amelyeknek elhá­rítása vagy csökkentése a ma élő és a jövő nemzedé­kek számára nélkülözhetetlen. így került sor öt éve a törvényben azoknak az elveknek, céloknak és teendőknek összegezésére, amelyek a föld, a víz, 1981. október 9-én, pénteken 582 a levegő, az élővilág, a táj és a települési környezet hatékonyabb védelmét szolgálják. Az intézkedések középpontjában az ember áll. Amikor a törvény megjelölte a célokat és a teen­dőket, akkor figyelembe kellett venni, hogy egy­részt a környezetünket érő kedvezőtlen hatások bo­nyolultak, egymásra épülnek, másrészt pedig a természet öntisztuló képessége ezeknek nem mind­egyikével szemben képes védelmet nyújtani. Gon­doljunk arra, hogy az ipar, a mezőgazdaság és a ház­tartások évente több tízmillió tonna hulladékot bo­csátanak ki, a települések, a közlekedés, az ipar fej­lődése sok ezer hektár termőterületet fogyaszt, a gépkocsiállomány és az általuk okozott szennyezés is óriási mértékben megnőtt, hogy csak néhány példát említsek. A törvény végrehajtása érdekében alapvető volt annak tisztázása, hogy a környezetvédelem egyes részfeladatainak megoldásában melyik mi­nisztériumnak és főhatóságnak mi a teendője és mire terjed ki a felelőssége. Az is egyértelművé vált, hogy mindenekelőtt annak kell eljárni, intézkedni, akinek a tevékenysége nyomán a környezet káro­sodik vagy károsodhat. A környezetvédelem mindinkább beépül a tanácsok tevékenységébe, és ez kedvező módon éreztette és érezteti hatását. Az Országos Környezet- és Természetvédelmi Tanács — mint kormánybizottság — kezdeménye­zésekkel, beszámoltatásokkal és a legalapvetőbb feladatok rendszeres áttekintésével teljesítette, ille­tőleg teljesíti megbízatását. Az Országos Környezet­és Természetvédelmi Hivatal részben egyes szak­területek irányító szerveként, részben összehangoló szerepkörben igyekezett és igyekszik feladatát el­látni. Munkához láttak a környezet- és természet­védelmi felügyelőségek, összesen hét ilyen működik az országban, és egy kislétszámú környezetvédelmi intézet is dolgozik. Ezek azonban nyilvánvalóan csak a szervezeti feltételét jelentik az érdemi környezetvédelemnek. A tennivalókat két kategóriába kellett sorolni. Az egyik a korábbi időkben kialakult szennyező források, hatások folyamatos megszüntetése, ille­tőleg csökkentése, a másik pedig új beruházások, fejlesztések esetén annak biztosítása, hogy ezek már úgy valósuljanak meg, hogy a környezeti viszo­nyok esetleges változásait figyelembe vegyék. Az utóbbiban egy igen lényeges követelmény jut kife­jezésre, tudniillik a megelőzés. A környezetvédelemben ma a korábbi időkből származó hiányosságok, mulasztások kiigazítása okozza a legtöbb gondot, de a jövő útja a megelőzés, olyan fejlesztési gyakorlat, amelynek természetes eleme az emberi környezet megóvása. Kétségkívül akár az egyik, akár a másik feladatkörről legyen szó, a megoldáshoz anyagi eszközök is szükségesek. Reális feladatnak azt lehet tekinteni, hogy a korábbi időkből származó gondok felszámolásánál szigorú fontossági sorrend érvényesüljön, de leg­később az esedékes rekonstrukciókkal, felújítások­kal a szükséges intézkedések megtörténjenek, és a feltételek kialakuljanak. Ami az új beruházásokat illeti, ott elvileg a szükséges garanciák adottak, de a megvalósítás sokszor követel beavatkozást, mert a figyelem erre a követelményre nem mindig ter­jed ki. Még mindig előfordul rosszul értelmezett takarékoskodás a környezetvédelmi beruházások

Next

/
Oldalképek
Tartalom