Országgyűlési napló, 1980. I. kötet • 1980. június 27. - 1982. december 16.

Ülésnapok - 1980-9

551 Az Országgyűlés 9. ülése, 1981. október 8-án, csütörtökön 552 ken, az egységnyi területről betakarított takarmány mennyisége különös jelentőséggel bír. Szinte nincs olyan szakmai tanácskozás, ahol erről ne esne szó. Teljes az egyetértés ebben a kérdésben, a gyakorlatban mégis lassú az előrelépés. Amikor ennek okát kerestem, több vezető elmondta, hogy jelenleg a szántóföldi növénytermesztésre fordított összegek jobban megtérülnek, sőt olyanról is hallottam, hogy a gyepékre adott műtrágyát csak a paj>íron adták ki, a valóságban ez is a szántóföldre került. Ha ez így lesz a jövőben is, akkor még a következő tíz évben is a gyepgazdálkodás problémáiról fogunk beszélni. Azt hiszem ideje lenne ezt a kérdést a helyére tennünk. Tisztelt Országgyűlés! Kedves Képviselőtársaim! Pest megye azon kevés megyék közé tartozik, ahol a gyümölcstelepítési tervet az V. ötéves tervben túlteljesítettük. Az új ültetvények szerkezeti összetétele megfelel a népgazdaság célkitűzéseinek. Büszkén jelenthetem az országgyűlésnek, hogy választókörzetemben, Albertirsán és környékén létrehoztuk hazánk legnagyobb összefüggő csonthéjas gyümölcsültetvényét. Ezt az ültetvényt öt gazdasággal társulva, átlépve a területi határokat hoztuk létre a párt- és az állami szervek segítségével. Az ültetvény tudományosan megalapozott körülmények között, a meliorációs munkákkal együtt optimális termőhelyen jött létre. Példája lehet az együttműködés bővítésének. A gyümölcstermelő gazdaságokat, így a mi termelőszövetkezetünket is már a több évtizedes tapasztalat megtanította arra, hogy a termék elhelyezése soha nem biztonságos. Ezért a teljes vertikumra törekszünk. A termelési rendszereken keresztül megállapodások jöttek létre a Hungarofructtal, a konzervgyárral, a hűtőiparral a jövőt illetően. Mindez azonban még mindig nem biztosítja átlagon felüli termés esetén a jó értékesítést. Ezért szövetkezetünk is keresi a megtermelt mennyiség elhelyezésének módjait. Ügy látjuk, hogy a biztonságos értékesítés alapfeltétele a termelési kedv fenntartásának, sőt növelésének. Több szövetkezet létesít a megyében gyümölcslé-feldolgozó üzemet, illetve épít kizárólag saját nyersanyagra támaszkodva mirelit-üzemet. Ezeknek a terméke értékesíthető legjobban a nyugati piacokon és kedvező ezen termékek dollárkihozatala. A népgazdasági érdek érvényesítése így teljesül részünkről. Mi is szeretnénk hozzájárulni a népgazdaság egyensúlyi helyzetének helyreállításához. Mivel egy-egy gazdaság ne nem rendelkezik akkora pénzeszközökkel, hogy egy mirelit-üzemet hozzanak létre, ezért termelőszövetkezetünk 13 gazdasággal társulva kívánja ezt megvalósítani. Sajnos, a törekvéseinket nem mindig kíséri kellő megértés országos szervek részéről. Mi úgy érezzük, hogy az ilyen kezdeményezéseket jobban fel kellene karolni és gyorsabban kellene elősegíteni a megvalósításukat. Néha a megyével együtt sem vagyunk elég erősek az akadályok leküzdésére. Erről a kérdésről azért is kívántam kissé bővebben szólni, mert igen sok jelzést hallottam arról, hogy a termelés, a piaci elhelyezés és a feldolgozás nincs szinkronban. Szakemberek véleménye szerint a piaci szervezetlenség az egyik oka annak, hogy a zöldségtermelésben is csökken a gazdaságok termelési kedve. Tisztelt Országgyűlés! Ne vegyék dicsekvésnek ha úgy fogalmazok, hogy Pest megyében kiemelkedő szervezési tevékenységgel valósult meg a kistermelők integrálása. Sok külföldi vendég, szakember tanulmányozza módszereinket. Elmondhatom azt is, hogy mi is sokat tanultunk egymástól, hiszen hasznos tapasztalatcseréket, kiállításokat rendeztünk megyén belül is ebben a témában. I ! A kistermelői állattartást segítő állami intézkedések eredményeként 1975-höz képest a húsés tojástermelés 40 százalékkal növekedett, a megye hústermelésének közel 40 százaléka, tojástermelésének 66 százaléka a háztáji gazdaságokból származik. Ha visszatekintünk az elmúlt tíz évre, annak idején nem gondoltuk, hogy ilyen eredményfelfutásról számolhatunk be 1981-ben az országgyűlésnek. Mutatja ezt a tendenciát az is például, hogy választókörzetem hat községében 1972-ben a sertéslétszám 16 391 darab volt, 1975-ben ez csökkent 14 705 darabra, 1980-ban ugyanezen a területen 21 718 darab sertés volt a háztájiban. Hozzáteszem ehhez, hogy ugyanitt a közös gazdaságokban 1972ben 5388 darab sertés volt, 1980-ra csak 1665 darabbal emelkedett a létszám. Azt hiszem, amikor a háztáji jelentőségéről beszélünk, csak a férőhely kialakításához szükséges költségeket kell megemlítenem és a jelenlegi nehéz beruházási viszonyokat, máris érzékelhető, hogy erre a tevékenységre még nagyon hosszú ideig szükség lesz. Nem is beszélve arról, hogy az itt élő lakosság megszokta ezt a tevékenységet és ragaszkodik is hozzá. Pest megyében 140 ezer család foglalkpzik állattartással. Nélkülözhetetlen az a tevékenység, amelyet a kistermelés a gyümölcstermelésben is kifejt, hiszen az összes gyümölcstermésből jelenleg 56—58 százalékkal részesedik a megyében. A fólia alatti termelés is elsősorban a kisüzemekben folyik. Ezek a tevékenységek igen pozitív szerepet játszanak a főváros ellátásában is. Pest megyében a közelmúltban értékeltük a kistermelők állattenyésztését támogató központi intézkedések hatását. Közös megállapításunk, hogy a további fejlesztéshez az integrációs munka javítása szükséges. Vizsgálni kell viszont az integráló nagyüzemek anyagi érdekeltségi rendszerét, mert a jelentős, sok helyen ágazattá fejlődött háztáji és kisegítő gazdaságok termelésszervezésére az üzemek többsége ráfizet. Reméljük, hogy a most folyamatban lévő intézkedések kedvező irányban befolyásolják a háztáji ágazatok tevékenységét. Szólni kívánok arról is, amiről szakmai körökben sokszor beszélgetünk, hogy a háztáji tevékenységet átgondoltabban és differenciáltabban kellene támogatni abból a szempontból, hogy egy-egy termék hol állítható elő gazdaságosabban, nagyüzemben vagy háztájiban. A bogyósgyümölcs-termelést például termelőszövetkezetünk a háztájival való szoros együttműködéssel kívánja megoldani, mégpedig úgy, hogy a géppel megoldható munkákat a nagyüzem magára vállalja, a kézi erőt igénylő munkákat pedig a háztájiban lévő munkaerő biztosítja. Befejezésül el szeretném mondani, hogy ez a tíz év az én generációm számára nemcsak eredményeket, hanem tanulságokat is hozott. Ez alatt a tíz év alatt váltunk igazán felnőtté, lettünk szülőkké, tanultuk meg becsülni saját munkánkon keresz-