Országgyűlési napló, 1980. I. kötet • 1980. június 27. - 1982. december 16.

Ülésnapok - 1980-2

45 Az Országgyűlés 2. ülése, 1980. szeptember 25-én, csütörtökön 46 Munkáspárt immár közel negyedszázada folyta­tott marxista—leninista politikája, amely elvei­ben következetes, érzékenyen reagál a valóság változásaira és képes a folytonos megújulásra. Hivalkodás nélkül mondhatjuk, hogy e politika, amely egyaránt élvezi a munkások, a parasztok, az értelmiségiek, az ateisták és a hivők, a ma­gyar anyanyelvűek és a hazánkban élő nemzeti­ségek — az egész társadalom — támogatását, határainkon kívül is tekintélyre tett szert, tisz­teletet ébreszt pártunk és a Magyar Népköztár­saság iránt. Politikánk hiteléről nem az önmegnyugta­tás szándékával, hanem azért szólok, mert e po­litika megvalósításának tapasztalatai fontos ta­nulságokkal szolgálnak. Többek között azzal, hogy nincs olyan nehéz feladat, amit meg ne oldhatnánk, olyan nehéz helyzet, amin úrrá ne lehetnénk, ha van bátorságunk szembenézni a valósággal, közte saját gyengeségeinkkel is, s ha gondjainkat őszintén megosztjuk a néppel. Most olyan viszonyok közepette élünk és dolgozunk, amikor nemcsak a múlt tanulságai, hanem a ma és a holnap követelményei is arra figyelmeztet­nek, honfitársainknak az országgyűlési és a ta­nácstagi választásokon adott igenlő szavazatai pedig arra köteleznek, hogy megőrizzük és gya­rapítsuk politikánk erényeit, bátran szakítsunk mindennel, ami fölött eljárt az idő, ami nem előrevivője, hanem fékje a fejlődésnek. Segít­sünk és támogassunk minden jobbító törekvést. A kormány munkaprogramjában is erre válla­lunk kötelezettséget. Tisztelt Országgyűlés! A kormány legfontosabb kötelességei között tartjuk számon, hogy a magunk eszközeivel is elősegítsük a szocialista demokrácia — az alkotó munka e legfőbb éltető elemének —, még telje­sebb érvényre jutását, a közélet tisztaságának, a közügyek intézésének társadalmi ellenőrzését. Többek között ezért igényeljük és kérjük az Or­szággyűléstől, az Országgyűlés bizottságaitól és személy szerint önöktől, a nép választott képvi­selőitől, hogy folyamatosan ellenőrizzék mun­kánkat, javaslataikkal és bírálataikkal segítsék a ránk váró feladatok megoldását. Még következetesebben folytatni kívánjuk azt a gyakorlatot, hogy a jogalkotásban és a fontos közérdekű ügyekben, a döntés-előkészítés szerves részeként meghallgatjuk a társadalmi szervezetek és a szélesebb közvélemény észrevé­teleit is. Legutóbb például a Hazafias Népfront Elnökségét, a Szakszervezetek Országos Taná­csát, a Kommunista Ifjúsági Szövetség Intéző Bizottságát, a Tudományos Akadémia Elnöksé­gét, a Magyar Nők Országos Tanácsát, a MTESZ és a Közgazdasági Társaság Elnökségét, a Szö­vetkezetek Szövetségeinek Országos Tanácsait arra kértük föl, hogy vitassák meg a VI. ötéves terv előzetes irányelveit, véleményükkel, javas­lataikkal járuljanak hozzá tervünk jobb meg­alapozásához. A szocialista demokráciának sajátos, de na­gyon fontos szerepet betöltő eleme a kormány és a szakszervezetek folyamatos munkakapcso­lata. Az e téren kialakult, s a már eddig is ered­ményes gyakorlatot közös elhatározással úgy kívánjuk továbbfejleszteni, hogy ez még inkább betöltse hivatását. A szakszervezetekkel való együttműködés a kormány számára nemcsak hasznos, hanem nél­külözhetetlen is, mert egyfajta formája mun­kánk társadalmi kontrolljának, hozzájárul dön­téseink jobb megalapozásához, s megkönnyíti azok elfogadtatását és végrehajtását. A szocialista demokrácia fejlesztésében el­ért figyelmet érdemlő eredményeinkről, s az e téren meglevő lehetőségek jobb kihasználásának szándékáról szólva, arról sem hallgathatunk, hogy állami és gazdasági életünknek még van­nak olyan egységei, amelyeknek vezetői nem igénylik munkatársaik véleményét. Olykor a bí­rálat elfojtására tett kísérletekkel, a parancsol­gató vezetési stílus jeleivel is találkozunk. Az ilyen gyakorlatot elítéljük, mert ellentétes poli­tikai rendszerünkkel, s mert éppen a legfonto­sabbtól, az alkotó együttgondolkodás előnyeitől fosztja meg a vezetést, gyengíti az intézkedések értelmét belátó cselekvés készségét. Sokszor el­mondottuk, most megismétlem: a kollektíva vé­leményének meghallgatása, javaslatainak mérle­gelése nem szívesség, hanem minden vezető ele­mi kötelessége. A szocialista demokrácia további kiszélesí­tésével együtt — nem annak ellentéteként, ha­nem szerves tartozékaként —, növelni szükséges az egyének és a kollektívák felelősségét a fel­adatok végrehajtásában, és következetesebben számon kell kérnünk a kötelességteljesítést is. Noha társadalmunk tagjainak nagy többsége ma is felelősen dolgozik, betartja erkölcsi és jogi normáinkat, e téren is van még javítanivaló. Az elkerülhetőnél sajnos, gyakrabban előfordul, hogy a kötelességmulasztás, a felületes munka, az önzés kárt okoz a közösségnek, vagy az egyes állampolgároknak. Szervezeti és döntési rend­szerünk fonákságai, vagy éppenséggel jogszabá­lyaink hézagai miatt esetenként túlságosan eny­he, olykor el is marad a felelősségre vonás. Ez általában is hiba, de megengedhetetlen, ha ve­zető posztok, felelős munkakörök betöltőiről van szó. A kormány munkaprogramjába vette, hogy egyértelműbb — a törvényesség követelményeit kielégítő, de a mainál jobban érvényesíthető — felelősségi rendszert dolgoz ki, intézkedéseket tesz a jogtalan előnyszerzés, a protekcionizmus ma még fellelhető minden formájának fokoza­tos visszaszorítására. Társadalmunk becsületes és jóérzésű tagjaitól azt kérjük: továbbra se maradjanak közömbösek a hibákkal, a mulasz­tásokkal, a szocialista erkölcsöt sértő jelensé­gekkel szemben, hanem a közéleti fórumokon és a mindennapi életben személyes részvételükkel is segítsenek feltárni és megszüntetni azokat. A kormány nevében megígérhetem, azon le­szünk, hogy önmagunkkal szemben magas er­kölcsi és szakmai követelményeket támasszunk, a döntéseket demokratikusan és szakszerűen ké­szítsük elő, növeljük az ügyekért viselt szemé­lyes felelősséget. Tisztelt Országgyűlés ! A szocialista társadalom építésének legfőbb célja és értelme, hogy minden megelőzőnél hu­mánusabb és méltóbb keretet biztosítson az em­beri élet számára. Ennek igen sok olyan felté­tele van, amelyek megteremtéséhez az út köz­vetve vagy közvetlenül az anyagi javak terme-

Next

/
Oldalképek
Tartalom