Országgyűlési napló, 1980. I. kötet • 1980. június 27. - 1982. december 16.

Ülésnapok - 1980-9

547 Az Országgyűlés 9. ülése, 1981. október 8-án, csütörtökön 548 A Szovjetunióban és Kanadában az őserdők kiter­melése egyre távolabb és nehezebb körülmények kö­zött folyik. A fejlődő országokban a fafogyasztás erő­teljes növekedése miatt a faexport erősen csökken. Ebben a környezetben erdeink hozamának bővítése, az erdőtelepítések fokozása, a fa komplex hasznosítása mindenképpen indokolt. Nagy ered­ményünk, hogy Európában nálunk a legtöbb az egységnyi erdőterületre jutó fatermelés mennyisé­ge. Jó dolog az is, hogy erdeinkben olyan fatartalé­kok vannak, amelyek a termelés további növelését alapozzák meg. Erre építve a VI. ötéves tervben a fatermelés további növelését tervezi a fagazdaság. 1985-ben az 1980. évhez mérve kereken 800 ezer köbméterrel lesz több az erdőkben termelt fa. Ez a többlet részben a szükséglet növekedését fedezi, részben az import mérséklését és nem utolsósorban exportálást tesz lehetővé. Az elmúlt években sok minden történt az erdei munkák korszerűsítésére, azok gépesítésére. Nagyon nagy szükség volt erre, hiszen a nagy fizikai erőki­fejtést kívánó erdei munkát mind kevesebben vál­lalják. 1965 óta megállás nélkül csökken az erdő­gazdaságban a munkaerő. A csökkenést még sietteti az is, hogy a fagazdaságban dolgozók kereseti és szociális viszonyai sem az országos átlagot, sem a mezőgazdaságban dolgozókét nem érik el. Ezért azután gondot jelent az, hogy a korszerű technika működtetéséhez szükséges megfelelő színvonalú munkaerőhöz jusson az ágazat. Bízunk abban, hogy a VI. ötéves terv során az eddiginél nagyobb lépést tehetünk a technikai korszerűsítés területén. Erre már csak azért is szükség van, mert enélkül nincs reális alapja az előbb említett 800 ezer köbméteres fatermelósi többletnek. Ma az országban sok az olyan mezőgazdasági te­rület, amelyet a mezőgazdasági szakemberek csak az erdőgazdálkodás útján tartanak hasznosítható­nak. A racionális földhasznosításnak jó módja ez. Csak példaként említem, hogy Vas megyében a Nyugat-Magyarországi Fagazdasági Kombinátnál egy hektár erdőterületen több jövedelmet érnek el, mint a környezetükben levő mezőgazdasági terü­leteken. Szólni kell néhány szót a faipari feldolgo­zásáról is. Az elmúlt ötéves terv idején befejeződött a fűrészipar rekonstrukciója. Az állami erdőgazda­ságoknál, a termelőszövetekezeteknél elegendő ka­pacitás áll rendelkezésre ahhoz is, hogy a fatermelés növekedéséből adódó feladatokat ellássák. A VI. ötéves tervben — elsősorban rekonstrukció útján — növekedni fog a faforgácslap-gyártás. Ennek a ter­méknek a fenyőfűrészáru útján helyettesítésében és az alacsony értékű fa ipari hasznosításában van fontos szerepe. Ezeknek a terveknek a megvalósí­tása erdőgazdaságunk és faiparunk jelentős fejlő­dését hozza, amelyért szívesen és lelkesen fog dol­gozni mindenki ebben az ágazatban. Tisztelt Országgyűlés! A továbbiakban az 1967. évi IV. törvény és az 1961. évi VI. törvény végre­hajtásával kapcsolatos tapasztalatokról szeretnék szólni. Vas megye képviselői a földtörvénnyel kap­csolatban megállapítottuk, hogy az jól vizsgázott a gjrakorlatban. Működésének, alkalmazásának ha­tására jelentős változások következtek be a nagy­üzemi földtulajdonviszonyokban és a földhasználat hatékonyságában. Igen nagymértékben erősödtek a törvény vég­rehajtása nyomán a szocialista termelési viszonyok. A Magyar Szocialista Munkáspárt XI. kongresszu­sán elfogadott programnyilatkozatnak megfelelően sokat tettünk azért, hogy a termőföld nemzeti kincsünkké váljék. Nálunk Vas megyében a föld­törvény végrehajtása nyomán 60 ezer személy 40 ezer hektár földje 65 millió forint térítés ellenében került szövetkezeti tulajdonba. Ugyanakkor 30 ezer hektár állami föld vált szövetkezeti tulajdonná. Végeredményben a földtörvényt megelőző álla­pothoz képest a szövetkezeti tulajdonú föld aránya egy ezrelékről kereken 50 százalékra emelkedett. Rendeződtek a zártkertek kuszált tulajdoni és használati viszonyai is. Hogy mennyire időszerű volt már a rendezés, jól mutatja, hogy a nyilván­tartási és a tényleges birtoklási adatok között az egyezőség a 20 százalékot sem érte el. A telekkönyvi dokumentumok 15—20 tulajdonost tartottak nyil­ván egy-egy tényleges tulajdonossal szemben. A megyében 75 község zártkertjében közel 27 ezer tulajdonost érintett a rendezés. Ezt az igen komoly politikai hatású és szervezési feladatot jól oldották meg a megye szakemberei. Végül is a zártkerti föl­deken megvalósult a személyi tulajdon intézménye, ami elsősorban a személyes szükségletek kielégítése érdekében illeti meg az állampolgárokat. A földvédelmi törvény működése, alkalmazása is lényeges javulást hozott nálunk. Ha nem is értük el a kívánatos állapotot, mégis csökkent a termőföl­dek más célra való igénybevétele. Amíg 1971—80. években tíz év átlagában — évente 764 ezer hektár­ral csökkent a mezőgazdasági művelésű földterület, 1980-ban már csak a fele, 380 hektár volt a csökke­nés. Ennek a 380 hektárnak is a 80 százaléka erdőtelepítéssel hasznosult, tehát tulajdonképpen a rossz termőhelyi adottságok miatt következett be a művelési ág változása. Az 1980-ban elért állapotot már nem lehet rossznak minősíteni, bár — amint arról még szólni fogok — koránt sincs minden rendben a termőföld­del való gazdálkodásunknál. Tisztelt Országgyűlés! Vas megyében kísérle­tek folynak a gyep-szántó váltógazdálkodás folyta­tására. Az eredmények nagyon jók. A termőképes gyepterületnek négy-öt évenként szántó művelésbe való állításakor a talaj pihentetése miatt felhal­mozódott talajerő hatására jó terméshozam érhető el gabonából. A szántóművelés megszüntetése után viszont a gyep terméshozama emelkedik jelentősen. A tapasztalat szerint a gyep feltörése, a szántómű­velés elkezdése csak akkor gazdaságos, ha azt négy-öt éven át lehet folytatni. így viszont már ütközés van a földtörvénnyel, mégpedig azzal az elő­írással, hogy a művelésiág-változást három éven be­lül be kell jelenteni és a földnyilvántartáson át kell vezetni. Érdemes lenne fontolóra venni a törvény e sza­kaszának módosítását, mégpedig úgy, hogy a há­roméves időre vonatkozó előírás öt évre változzék. Számokkal és termelési adatokkal is szeretném alátámasztani javaslatomat. A lefolytatott kísér­letek azt mutatják, hogy a szántóművelésbe fogott gyepterületen hektáronként 55 mázsa kukorica­termést értek el. A gyepművelés visszaállítása után a gyeptermés 65 mázsa lett a hagyományos művelés 24 mázsás termelésével szemben. Vas megyében 71 ezer hektáron folyik gabonatermelés. A termő­képes gyepterület pedig 18 ezer hektár. A szakemberek véleménye szerint a váltó-

Next

/
Oldalképek
Tartalom