Országgyűlési napló, 1980. I. kötet • 1980. június 27. - 1982. december 16.

Ülésnapok - 1980-9

537 Az Országgyűlés 9. ülése, 198 adottságok ellensúlyozására tett jóhatású intézkedései az ország sok más területén is követendők lehetnek. A miniszteri beszámolóból az is kitűnt, hogy mezőgazdaságunk nincs híján szakembereknek. Az agrárértelmiség napjainkban már nem felmorzsolódó réteg a magyar falvakban. Evvel elégedettek lehetünk. Sajnos szakembereink túlságosan nagy hányada dolgozik a termelésen kívül hivatalokban, a gazdasági kockázattól mentes egyéb területeken, jobban érzik magukat a termelési rendszerekben, tanácsadással foglalkozó más szervezetekben, mint a nehéz helyzetben levő üzemekben. Ennek megváltoztatása is komoly feladatok elé állít bennünket. Természetesen a helyes arányokra ügyelnünk kell, mert az irányítás, a rendszerek és más szervezetek sem nélkülözhetik a kellő számú jó szakembereket. Tisztelt Országgyűlés! Minden megfontolás amellett szól, hogy az állami gazdaságok és a tszek mint alapfunkciók folytassák a különböző önkéntes érdekeltségre alapozott együttműködések, az iparszerű termelési rendszerek és más ennél szorosabb integrációk kibontakoztatását. A szakmai igényesség, a tudományos eredmények késedelem nélküli gyakorlati alkalmazása, a korszerű technológiák, a hozamnövelő módszerek, egyes üzemi szolgáltatások közös szervezetben történő ellátását és elterjesztését követeli meg. Jelentős eredményektől estünk volna el e szervezetek nélkül, jónéhány területen máris kisodródtunk volna nélkülük a fejlődés áramából. A jól sikerült üzemközi társulások és együttműködési próbálkozások kedvező hatást gyakorolnak a résztvevő állami gazdaságok, termelőszövetkezetek vállalati működésére, hozzájárultak a termelési kapcsolatok szervezettségének növeléséhez is. A lehetőségek nagyobb része azonban még kiaknázatlan. Biztatónak tartom, hogy politikánk a sajátos magyar viszonyokra alapozott tapasztalatszerzési kísérleteket is támogatja ezen a területen. Négy agráripari egyesülésben vállalkoztunk a különböző szektorú gazdálkodó szervezetek közötti vertikális összefogás, a közös fejlesztések kipróbálására. Az anyagi-műszaki ellátás biztonságos és takarékos rendszerét, olyan nagy eszközigényű üzemi szolgáltatásokat, amelyekkel egy-egy átlagos üzem nem tud megbirkózni, például a gépjavítást, alkatrészellátást, takarmánykészletezést és forgalmazást csak az érdekelt vállalatok közötti együttműködésre lehet alapozni a résztvevők önállósága és közös érdekeltsége mellett. így enyhíthető az agrártermelésünk nagy veszteségét okozó infrastrukturális hiányosság is. Csak egy példát erre. Míg ültetvényeinken képesek vagyunk akár száz, akár egymillió tonna almát, jó esztendőkben 800 ezer tonna szőlőt is termelni, vagy a burgonyát és zöldséget is említhetném, eszközeink csak jóval kisebb mennyiség szállításához, feldolgozásához, tárolásához és értékesítéséhez elegendők. Az elkövetkező években sem nélkülözhetjük a vegyipar színvonalas termékeit, a műtrágyákat, a növényvédő- ós hozamnövelő szereket. Üdvözöljük és elismerjük a mezőgépiparnak, a Rábának, az utóbbi évtizedben tett erőfeszítéseit. Ahhoz azonban, hogy itt a meglevő lemaradásokat behozzuk, még további színvonalas fejlesztő munkára van szükség. A mezőgazdaság ugyanis biztos és igényes 1. október 8-án, csütörtökön 538 vevője a korszerű és jó minőségű ipari termékeknek és eszközöknek. Tisztelt Országgyűlés! Az élelmiszergazdaság fejlesztésének zöld utat nyitó politikánk jelentős változásokat kezdeményezett az államigazgatás szervezetében és módszereinek fejlesztését illetően is. Szerencsés döntésnek bizonyult az ágazat egységes irányítására hivatott szervezet, a MÉM létrehozása. Ezzel nagymértékben csökkent a mezőgazdaság, az élelmiszeripar ós az ellátó ágazatok közötti szemléleti különbség és elkülönültség. A mezőgazdaság és az élelmiszeripar irányításában érdekelt más állami szervek is felkészülten, szakavatott apparátussal segítik a tervezési, gazdaságpolitikai koncepciók kialakítását és a végrehajtást. Ugyanez elmondható egyre több tudományos és kutatóintézetünkről is. A közelmúlt pozitív lépései közé tartozik, hogy a mezőgazdaság területi állami irányításában és ellenőrzésében csökkentek az áttételek azzal, hogy megyei szintre kerültek a feladatok. így a gazdálkodás napi teendői, az egyedi döntések, utasítgatások helyett a koncepcionális közgazdasági szemléletű irányítás lehetősége nyílott meg. Eddig, figyelemmel arra is, hogy csak kevés idő telt el, a várt új irányítási módszerek még nem váltak általánossá. Pártunk Központi Bizottságának az a véleménye, hogy a mezőgazdaság irányító szervezete — a meglevő, azonban elhárítható gondok ellenére is — szerves és alkotó része az eddigi teljesítményeknek. Ugyanez elmondható a mezőgazdasági szövetkezetek, az állami gazdaságok erdőgazdasági, valamint az élelmiszeripari dolgozók érdekképviseleti szerveiről is. Kedvező folyamatok vannak kibontakozóban a mezőgazdasági üzemekkel kapcsolatban álló felvásárló, feldolgozó és iparvállalatok érdekeltségi, szervezeti továbbfejlesztésében. Az élelmiszeripar túlzott centralizáltságának enyhítése, a monopolhelyzetek egy részének felszámolása, néhány területen a mezőgazdaságával azonos szabályozókra való áttérés segítheti a termelők, feldolgozók közötti kapcsolatok erősítését, az ágazati munka szervezettségének javítását is. Meg kell mondanom őszintén, hogy mindebben még csak a kezdet kezdeténél tartunk, és várjuk a folytatást. Tisztelt Országgyűlés! A mezőgazdasági szövetkezetek decemberben tartják IV. kongresszusukat. Júliustól tart a termelőszövetkezetek és a területi szövetségek testületeiben az önvizsgálat, az időszerű és a távlati gazdasági, társadalmi feladatok rendszerének kiérlelése, az előrehaladás feltételeinek kritikus számbavétele. Világos előttünk, hogy az adott helyzetben magasabb követelményeknek kell megfelelnünk. A hitelezési feltételek szigorodásával, a támogatások csökkenésével, az állam iránti kötelezettségek növekedésével számolunk. Erre kell berendezkednünk, és így kell felkészülnünk a gazdaságunkat ért kedvezőtlen hatások enyhítésére. Bizonyos határig ez természetes. Az üzemek nagyobb részében elviselhető, a vállalati gazdálkodás minőségi elemeinek javítására készteti az üzemeket. Gazdaságirányító és szabályozó rendszerünk széles körű és általában kifinomult, hatásos eszközöket vonultat fel a mezőgazdaság fejlesztésében. A szabályozó rendszer sok területen eredményesen tölti be jövedelemszabályozó és ösztönző funkcióit.