Országgyűlési napló, 1980. I. kötet • 1980. június 27. - 1982. december 16.

Ülésnapok - 1980-9

517 Az Országgyűlés 9. ülése, 1981. október 8-án, csütörtökön 518 egyes területeken rendkívül fontos háztáji és kisegítő termelésről. Elég, ha példaként itt a fólia alatti zöldségtermelésre utalok, amelynek 75—80 százaléka ebben a termelési szektorban található. Ez a termelési mód alig 15—20 év alatt fejlődött ki és ma a zöldségtermelés termőterületének 3—4 százalékán, értékének 30—40 százalékát adja, ami évente 3—4 milliárd forintot jelent, s kedvezően változtatta meg nemcsak a zöldségellátás idejét, de minőségét is. Vagy megemlíthetem a sertéshús-termelést, ahol az előállított termék mintegy fele ezekből a gazdaságokból származik. Még az elmúlt időben a kisüzemekben leginkább visszafejlődő szarvasmarha-ágazatban is esetenként van lehetőség a helyzet stabilizálására, sőt fejlesztésére. Ezt mutatja az ócsai termelőszövetkezet példája, ahol a szarvasmarha-állomány egy részét háztáji és kisegítő gazdaságokba helyezték ki, a nagyüzemihez képest harmadnyi eszközlekötéssel. Természetesen, mint másutt, itt is figyelembe vették, hogy a mai kistermelés nagyobb részt már nem a régi sokrétű, önellátó tevékenység, hanem nagyon piacérzékeny árutermelés. Ennek eredményessége, sőt a léte is attól függ, hogy a termelőszövetkezetek, állami gazdaságok, fogyasztási szövetkezetek vagy más szervezetek mennyire látják el őket a szükséges fejlett technikával, eszközzel, anyaggal, hogyan támogatják termelésüket és főként hogy miként biztosítanak számunkra szervezett, biztos piacot. Tisztelt Képviselőtársak ! Az előkészítő munkában és a miniszteri expozéban is különös hangsúlyt kapott a földhasználat és a földvédelem. Itt a művelési ágváltozásokra is ügyelnünk kell — amiről a miniszter elvtárs már szólt —, de különösen figyelemmel kell lennünk a művelésből kivont területre. Ez a beszámolási időszakban több mint 100 ezer hektár, nagyobb mint külön-külön Nógrád vagy Komárom megye szántóterülete. Vitathatatlan, hogy közlekedésünk fejlesztése, ipari, bányászati létesítmények, települések és természetesen mezőgazdasági létesítmények és közösséget szolgáló célok megvalósítására indokoltan vesznek igénybe területeket. De figyelnünk kell ennek a mértékére és a felhasznált földek minőségére. Másrészt látnunk kell, hogy ezek a művelésből kivont területek új feladataik ellátása mellett, úgynevezett másodlagos hasznosítással, sok esetben növénytermelési vagy állattenyésztési célt is szolgálhatnak. Példaként hadd említsem a közösséget és benne a mezőgazdaságot is jól szolgáló vízügyi nagylétesítményeinket, valamint a kisebb víztározókat. Ezekben a haltenyésztés vagy egyes helyeken a víziszárnyasok tenyésztése már ma is a hústermelés jelentős bázisa. De a régi és mai hazai és külföldi tapasztalatok azt is mutatják, hogy például a csatornák mellett a jobb vízellátottság következtében kedvezőbb a fűhozam, nagyobb a fanövekmény, vagy más növények termése, mint korábban volt. Fontos feladatunk ezért, hogy az ország földjének mintegy 11 százalékát, több mint egymillió hektárt kitevő összes termelésből kivont területet, ahol csak lehet, mezőgazdasági célra is minél jobban hasznosítsuk. Tisztelt Országgyűlés! Az elmondottakkal szerettem volna tovább erősíteni azt a szemléletet, amely a mezőgazdaság és az élelmiszeripar ügyét egész társadalmunk fontos problémájaként kezeli. Ez a mezőgazdasági bizottságnak a miniszteri beszámoló tárgyaló vitájában is megnyilvánult. A vita hasznosnak és eredményesnek ítélte a beszámolót és felhatalmaztak arra, hogy azt itt az országgyűlésen a bizottság nevében is elfogadjam és elfogadásra javasoljam. Köszönöm figyelmüket. (Taps.) ELNÖK: Csókási Zoltánné képviselőtársunk következik szólásra. CSÓKÁSI ZOLTÁNNÉ: Tisztelt Országgyűlés! Kedves Elvtársak! Kedves Képviselőtársak! A mezőgazdaság, az élelmiszeripar helyzetéről, az elmúlt tíz év fejlődéséről szóló miniszteri beszámolót nagy érdeklődéssel olvastam, illetve hallgattam a miniszter elvtárs szóbeli előterjesztését. Munkámat az élelmiszeripar területén végzem, és mint szakmunkás, a Szegedi Szalámigyár és Húskombinátban dolgozom. Csongrád megye gazdaságában a kedvező adottságok, a jó minőségű talaj, a napsütéses órák magas száma, a termálés gázenergia jelenléte, öntözési lehetőségek folytán a mezőgazdaság és az élelmiszeripar jelentős arányt képvisel. Megyénkben ezek az ágazatok adják az évi termelés mintegy 40 százalékát. Itt dolgozik az aktív keresők majdnem egyharmada. A megye jelentős szerepet tölt be az ország élelmiszerellátásában, exportárualapjának növelésében. Az ország mezőgazdasági területéből megyénk 5.3 százalékkal részesedik. 1970-ben az országos termelésből búzából 4,8 százalékkal, kukoricából 5.4 százalékkal, vöröshagymából 38,9 százalékkal, fűszerpaprika-őrleményből 57 százalékkal, zöldségből 15,5 százalékkal, vágósertésből 7,1 százalékkal részesedtünk. Jelenleg ez az arány biizából 5,7 százalékra, kukoricából 5,8 százalékra, vöröshagymából 31,9 százalékra, fűszerpaprikából 44,3 százalékra, zöldségből 15,9 százalékra, vágósertésből 8,1 százalékra alakult, tehát a fejlődés kimutatható. Az élelmiszeripari termelés ugyanebben az időszakban 4,3 milliárdról 11 milliárdra nőtt, míg az exportértékesítés 1,1 milliárdról majdnem megnégyszereződött . A fejlesztések, a rekonstrukciók megyénkben elsősorban az állati termékeket feldolgozó ipart érintették. Ez megmutatkozik abban is, hogy ennek az ágazatnak az exporttermése növekedett a legdinamikusabban. Teljesítménye a tíz év alatt megötszöröződött. A növényi termékeket feldolgozó megyei élelmiszeripari vállalatainknál jelentősebb beruházásra nem került sor. Ez azt is jelentette, hogy az exportra termelt termékeink szerényebb mértékben növekedtek. Nem érték el a kétszeres növekedést a tárgyalt időszakban. A feldolgozás mellett gondot jelent, hogy a szükséges ütemben nem bővült a tároló- és a hűtőtároló kapacitás sem. Adottságaink teljesebb kihasználását a gyakori belvizek, a szélsőséges csapadékeloszlás, a talajok vízháztartásának problémája, a feldolgozó ipar szűkös kapacitása gátolta. Kedves Elvtársak ! A húsipar is jelentős változáson ment keresztül. A megtermelt alapanyagot fel tudjuk vásárolni és színvonalasabb termékké tudjuk dolgozni. De ugyanakkor ezt a megállapítást a növénytermesztés és a konzervipari feldolgozás vonatkozásában már nem mondhatjuk el.