Országgyűlési napló, 1980. I. kötet • 1980. június 27. - 1982. december 16.

Ülésnapok - 1980-9

511 Az Országgyűlés 9. ülése, 1981. október 8-án, csütörtökén 512 minősége, nőjön annak választéka, s legyen egyenletesen jó a zöldségellátás. Ezért többek között rövidíteni szándékozunk az áru útját, szorgalmazzuk a termelők és forgalmazók, a termelők és fogyasztók közvetlenebb kapcsolatait, azt, hogy igény és termelés kerüljön közelebb egymáshoz. A termőföld védelme és hasznosítása terén is bőven adódnak feladatok. E téren széles körű társadalmi összefogásra is szükségünk van. A termőföldcsökkenés jelenlegi ütemét minden rendelkezésünkre álló eszközzel mérsékelni kell. Mindenekelőtt a nagyüzemi gazdaságok vezetőitől várunk fegyelmezett magatartást. Ahol a gazdaság útjait, tanyahelyeit, árokpartjait gyomtenger borítja, ahol a szántóföldi táblák hibáktól foltosak, ott igényes agrotechnikáról még akkor sem beszélhetünk, ha más adottságaik révén jövedelmezően gazdálkodnak. A kulturált földhasználatról elsősorban a föld művelőinek kell gondoskodniuk. Az állami szerveknek pedig következetesen fel kell lépniük minden olyan törekvéssel szemben, amely akár hanyagságból, akár vélt vállalati érdekből sérti a termőföld védelmének és korszerű hasznosításának követelményét. Körültekintően kell eljárni a művelésiág-változások esetében is, annál is inkább, mert manapság a földek eltérő minőségéről sok szó esik. Az ország területének több mint kétharmadát a jó és közepes minőségű termőterületek foglalják el. Az egészen gyenge minőségű földek részaránya 20— 25 százalékra tehető. Nemzetközi gyakorlat bizonyítja, hogy a miénknél rosszabb adottságok mellett sok tíz millió hektár földet művelnek. A világ búzatermésének egynegyedét félsivatagi viszonyok között termelik. A legtöbb búzaexportáló ország a leggyengébb övezetekben termeli a búzát. Ezért minden rendelkezésünkre álló földterületet racionálisan hasznosítanunk kell. A VI. ötéves terv az előző öt évnél mintegy 30 százalékkal nagyobb lehetőséget teremt a meliorációra, így a melioráció több mint 1 millió hektár földet érint. A közeljövőben jelenik meg az alacsony színvonalon gazdálkodó, gyenge adottságú üzemek külön ösztönzése, amely többek között a termőföld jobb hasznosítását is elősegíti. Újszerű feladataink vannak a talajművelés fejlesztésében is. Olyan eljárásokat kell bevezetnünk, amelyek csökkentik a ráfordítás költségeit, energiát takarítanak meg, megőrzik a talajok tápanyag- és vízkészletét, új lehetőséget teremtenek a talajerő-gazdálkodásban, a hozamok növelésében. Tovább kell fejleszteni a növényvédelmet is. A vegyi védekezés mellett nagyobb figyelmet kell fordítani a mechanikai védekezésre, az úgynevezett vegyszertakarékos eljárásokra, a védekezési előrejelzésre. Az üzemi termőterületek gazdaságosabb kialakítása érdekében élénkítésre vár a gazdaságok közötti földcsere. Ehhez minden törvényes eszköz rendelkezésünkre áll. Elvárjuk minden vállalat és hatóság vezetőjétől, hogy az új létesítmény helyének kijelölésekor következetesen érvényesítsék a földtakarékos megoldásokat. Mindezek együtt jelentik a földvédelem és -hasznosítás komplex programját, amelynek teljesítése oly elengedhetetlen része a növénytermelés fejlesztésének. A bővített újratermelést megalapozó fejlesztés során anyagi erőinket az új követelmények szolgálatába kell állítani. Ilyen szempontból nagy a jelentősége mezőgazdaságunkban is az energiagazdálkodás új alapokra helyezésének. Intézkedési programunk elkészült, a tennivalók három csoportba sorolhatók. Általános energiatakarékosság minden területen, új energiatakarékos termelési eljárások kipróbálása és széles körű elterjesztése minden ágazatban, a kívülről érkező energiák egy részének helyettesítése melléktermékekkel. Tehát új energiaforrások feltárása és hasznosítása. Igen hasznosnak tartjuk azokat a próbálkozásokat, amelyeket több üzem már elkezdett a szalma, a kukoricaszár hőenergiaként való hasznosítására. Sokrétű erőfeszítést teszünk mindazon új eljárások, módszerek, valamint az ezekhez szükséges gépek, berendezések és anyagok felkutatására, széles körű megismertetésére, amelyek fokozottabb energiatakarékosságot, hatékonyabb gazdálkodást eredményeznek. Az új eljárások műszaki feltételének megteremtésében nagy szerep vár a hazai iparra. Azt reméljük, hogy az ipari üzemek jó része mielőbb gyártani kezdi az energiatakarékosságot szolgáló gépeket, berendezéseket, vegyi anyagokat. Szeretnénk ugyanis elérni, hogy a nyolcvanas évek közepére a termény szárítás jelentős hányada hulladékenergiák felhasználásával történjék. Általánossá kívánjuk tenni a gazdaságokban felhasználásra kerülő termények nedves tárolását, tartósítását is. Mindebből bizonyára kitetszik, hogy a jó energiagazdálkodás legalább olyan komplex feladat, mint a föld védelme és hasznosítása. El kell érnünk, hogy az üzemek vezetői a vállalati gazdálkodás szerves részeként fogják fel ezt a munkát. A technikai-műszaki feltételek kapcsán rendszeresen visszatérő téma az alkatrészellátás. A gépek karbantartása, az üzem közbeni hibaelhárítás és a téli nagyjavítás jó része a termelőüzemek feladata. Ezért helyeseljük saját vagy társulásos alapon további javítóműhelyek építését. Természetesen a sikeres javítás elemi feltétele a megfelelő alkatrész, ami a gépet szállító vállalatok feladata. Azt is világosan kell azonban látnunk, hogy a mai helyzeten csak alkatrészre várva nem tudunk változtatni. Ezért szorgalmazzuk, hogy a mezőgazdasági nagyüzemek és termelési rendszerek szervezzék meg, ahol lehetséges, a pótalkatrészek gyártását. Ilyen jellegű munkájuk jól beleillik az úgynevezett kisegítő ágazatba, és gazdaságossá is tehető. Az erdőgazdálkodás, az elsődleges faipar és fakereskedelem előtt is nagy feladatok állnak. A termelés növelését az eddigi munkával jónéhány évre előre megalapoztuk. Tíz év alatt ugyanis az ország fával borított területe 164 ezer hektárral, a fakitermelés pedig 6 millió köbméterről csaknem 8 millió köbméterre nő. Az új erdők telepítésében, gondozásában, valamint a fakitermelésben 20—30 százalékkal nőtt a gépesítés mértéke. A munkaerő-csökkenés, valamint a termelés növelése miatt a gépesítés további gyors ütemű növelésével számolunk. A kitermelt fának 64 százalékát a faipar és a bútoripar dolgozza fel, 34 százalékát a lakosság tűzifaként hasznosítja.