Országgyűlési napló, 1980. I. kötet • 1980. június 27. - 1982. december 16.

Ülésnapok - 1980-5

329 Az Országgyűlés 5. ülése, 1980. december 18-án, csütörtökön 330 foglalkoztatása tárgyában az egészségügyi miniszterhez. Dr. Végh György képviselőtársunkat illeti a szó. DR. VÉGH GYÖRGY: Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Miniszter Elvtárs! Az Egyesült Nemzetek Szervezete, mint tudott, az 198l-es esztendőt a fogyatékosok, közöttük a mozgássérültek évévé nyilvánította. Szomorú valóság, hogy a technika fejlődésének, az urbanizációnak, valamint a járműforgalom növekedésének következményeképpen a mozgássérültek száma világszerte emelkedik. így van ez, sajnos hazánkban is. Most az ENSZ felhívása feléjük irányítja a figyelmet. Hazánkban is hatékony folyamat indult a társadalom lelkiismeretének felébresztésére. Tettünk, de még többet kell tennünk azért, hogy megtalálják ők is helyüket az életben, szocialista társadalmunkban. Szeretnének ők is a többi emberhez hasonlóan élni, cselekedni, dolgozni. Nekik is joguk van az emberi élethez, a munkához. Sokat tett, de még többet tehet értük társadalmunk tagjainak összefogása, gondoskodása. De úgy hiszem, ez nem elég. A humánum a mi társadalompolitikánk alappillére. Éppen ezért kérdezem miniszter elvtársat: terveznek-e, kívánnak-e hatékony intézkedést tenni a mozgássérültek szervezett foglalkoztatása, munkával való ellátása érdekében? ELNÖK: Az interpellációra dr. Schultheisz Emil egészségügyi miniszter válaszol. DR. SCHULTHEISZ EMIL: Tisztelt Országgyűlés ! Tisztelt Képviselő Elvtársaik ! A rokkantak munkaiképességükben megváltozottak beilleszkedése a társadalomba a munka révén biztosítható. Ennek alapja az, hogy az orvosi rehabilitációt minél hamarabb és szervezetszerűen kövesse a foglalkozási rehabilitáció. A kormány 1980. évi júniusi ülésén úgy látszott, hogy a foglalkozási rehabilitáció vonatkozásában előterjesztésre kötelezi az illetékes tárcákat a SZOT főtitkárával való egyetértésben. Ez 1982-ig megtörténik és tartalmaz olyan intézkedéseket, amelyeket az interpelláció jogosan kíván minden rokkantra, minden munkaképességében megváltozottra, beleértve a mozgássérülteket illetően is. Kérem a tisztelt Országgyűlést és a tisztelt képviselő elvtársat, fogadják el válaszomat. (Köszönöm.) ELNÖK: Kérdem, dr. Végh György képviselőtársamat, egyetért-e a válasszal? DR. VÉGH GYÖRGY: A választ megköszönöm, az érintettek jövőjét illetően megnyugtatónak érzem, ezért elfogadom. ELNÖK: Kérdem az Országgyűlést, hogy az egészségügyi miniszter elvtárs válaszát tudomásul veszi-e? Aki igen, kérem, kézfelemeléssel szavazzon. (Megtörténik.) Köszönöm. Van-e valaki ellene? (Nincs.) Tartózkodott-e valaki a szavazástól? (Nem.) Megállapítom, hogy a miniszteri választ az interpelláló képviselő és az Országgyűlés tudomásul vette. Következik Gilányi János képviselőtársunk interpellációja a középiskolás tanulók szabad szombatos munkarendjének megszervezése tárgyában a művelődési miniszterhez. Gilányi János képviselőtársunkat illeti a szó. GILÁNYI JÁNOS: Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Miniszter Elvtárs! Az oktatáspolitikai koncepció és gyakorlat folyamatos újjászervezése sürgetően veti fel a középiskolai tanuló korosztály iskolai munkaidejének felülvizsgálását és érdemben történő rendezését. Indokaim a következők: A felnőtt társadalomban az V. ötéves terv folyamán szinte valamennyi ágazatban áttértünk a minden második héten szabad szombat megoldására, a munkaidőalap 48 óráról 44 órára történő áttéréssel. A 14—18 éves tanuló korosztály szabad szombatos foglalkoztatása azonban elmaradt és még a kísérletileg 11 napos ciklussal dolgozó gimnáziumok egy része is viszszatért a 12 napos tanítási ciklusra. Még feltűnőbbé válik az ellentmondás a társadalmi gyakorlat és az iskolai munkaszervezés összefüggésében a jelent és a jövőt illetően. A VI. ötéves népgazdasági tervről szóló törvényjavaslatot, most már törvény, VIII. fejezetének 43. paragrafusában célul tűzzük ki az ötnapos munkahetet a munkaidőalap csökkentése nélkül, bizonyos ágazatokban a munkaidőalap csökkentésével is. Az oktatási folyamat munkaidő-átszervezése az említett korosztálynál már az előző középtávú tervidőszakban elmaradt és a nagymértékű heti óraszám miatt növekedni látszik az elmaradás. össztársadalmi érdekünk, hogy a 14—18 éves korosztály foglalkoztatottsága összhangba kerüljön a társadalmi gyakorlattal. Felmerülhet esetleg annak az igénye is, hogy megfelelő szintű jogszabály szülessen a tanulói heti óraszám maximálásáról, mely révén lehetővé válik napi hatórás munkarenddel a szabad szombat biztosítása. Ezzel megközelítjük a középiskolás korosztály munkaidejének a felnőttekéhez hasonló szabad szombatos rendszerét, s mindez tanulói, szülői meggyőződésem szerint társadalmi érdek. Mindezekért megkérdezem a miniszter elvtársat, milyen konkrét elképzelés van e korosztály iskolai szabad szombatos foglalkoztatására? Köszönöm szépen. ELNÖK: Az interpellációra Pozsgay Imre művelődési miniszter elvtárs válaszol. POZSGAY IMRE: Tisztelt Országgyűlés! Az interpelláció időszerű és nagyon fontos kérdést érint, de hozzáteszem — amiről az interpelláló természetesen még nem tudhatott —, hogy nyitott kapukat dönget. összhangban a VI. ötéves tervtörvénnyel és a munkaerő-foglalkoztatással, az 5 napos munkahétre való áttéréssel, a kormány tervezi, hogy -az egész közoktatásban, amennyiben lehetséges, minél előbb, de legkésőbb az 1982-es tanévtől az 5 napos tanítási hétre térünk át. Ezzel — azt hiszem, hogy — a középiskolások munkarendjét érintő kérdésre is válaszoltam, de sze-