Országgyűlési napló, 1980. I. kötet • 1980. június 27. - 1982. december 16.
Ülésnapok - 1980-5
313 Az Országgyűlés 5. ülése, 1980. december 18-án, csütörtökön 314 reség ebben az évben nem lesz kevesebb a tavalyinál. Az ipar és az építőipar termelése és nyeresége alacsonyabb lesz, a mezőgazdaságé a magasabb termelés mellett magasabb és a szolgáltató ágakban is nagyobb lesz a nyereség a tavalyinál. Az állami költségvetés bevételei és kiadásai egyaránt valamelyest meg fogják haladni a tervezettet, a hiány azonban a tervezett színvonalon lesz — négy és fél milliárd forint körül alakul. Az előirányzott bevételektől és kiadásoktól mutatkozó eltérésekről a zárszámadás kapcsán kívánok részletesebben beszámolni. Itt csak néhány kérdést említek meg. így például azt, hogy a vállalati és szövetkezeti befizetések kedvezően alakulnak, többletük fedezetül szolgál a tervezett fogyasztói árszínvonal betartásához szükségessé vált némi támogatási többletre. A költségvetési kiadások legjelentősebb részét kitevő társadalmi közkiadásokra is a tervezettnél többet fordítunk. Év közben emeltük a három- és több gyermekes családok, a két gyermeküket egyedül nevelők, valamint a fogyatékos gyermeket gondozók családi pótlékát. A múlt évinél 13 milliárd forinttal többet költünk a költségvetési intézmények működtetésére. Ez évben 2800 kórházi ágy, 5200 bölcsődei, 24 ezer óvodai, 1500 szociális otthoni férőhelybővülés javítja az ellátottságot. Az állami beruházások kivitelezése is általában jó ütemben halad. Terven felüli kiadásként jelentkezett a Tisza-völgyi ár- és belvízkárok következményeinek elhárítására juttatott 1,8 milliárd forint az állami költségvetésből. Az 1980. évi gazdasági és pénzügyi folyamatok összefoglalóan azt mutatják, hogy az egyensúlyi viszonyokat előtérbe helyező gazdaságpolitika egyre szélesebb körben érvényesül a gyakorlatban. A javulás nem véletlen műve, hanem azt a reális tervezés, a gazdálkodók korszerűbb szemlélete és cselekvése eredményezte. Fejlődött az irányító munka is, az új szabályozók működőképesek, serkentő hatásúak. A növekedési és egyensúlyi célok együttes megvalósításához azonban még igen sokat kell tennünk. Tisztelt Országgyűlés! 1981-ben továbbra is az a kulcsfeladat, hogy jobban kibontakoztassuk a hatékony munkát, előtérbe tartsuk a gazdasági egyensúly további javítását, és biztosítsuk az elért életszínvonal megőrzését. Ezért minden követélmény és törekvés 198l-re is érvényes, amelyet a VI. ötéves tervjavaslat, Faluvégi elvtárs beszéde, Havasi elvtárs hozzászólása és más képviselő elvtársak itt kifejtettek. Engedjék meg, hogy ebben a vonatkozásban törekvéseinket most ne ismételjem. 1981-ben a hatékonyság érzékelhető javítására, a nemzetközi versenyképesség fokozására építve és a követelményeket semmiképpen sem lazítva az 1979 —1980. évinél kissé nagyobb növekedést irányzunk elő. A feladat a nemzeti jövedelem 2—2,5 százalékos, az ipari termelés 3—3,5 százalékos, a mezőgazdasági termelés mintegy 3 százalékos növelése. A kivitelnek a behozatalnál továbbra is lényegesen gyorsabban kell nőnie. Az 1981. évi termelés és várható áralakulás nyomán a népgazdaság összes jövedelme várhatóan 5—6 százalékkal növekszik. Az állami költségvetés bevételei és kiadásai egyaránt 7,1 százalékkal fognak növekedni. A hiány jövőre is 4,5 milliárd forint. A hiány a gyarapodó bevételek ellenére azért nem csökken, mivel az életszínvonal megőrzésében, az életkörülmények javításában növekednek az állami költségvetés kötelezettségei. A költségvetés bevételei között meghatározók az állami vállalatok és szövetkezetek befizetései. Ezek a támogatásokkal csökkentve 6,5 százalékkal emelkednek az előirányzat szerint. Ehhez az szükséges, hogy a vállalatok nyeresége jövőre valamivel több mint 10 százalékkal emelkedjék. A terv céljait továbbra is nehéz, egyes vonatkozásokban még nehezedő külgazdasági feltételek között kell teljesíteni. Ezekről is szólott Faluvégi elvtárs. Elengedhetetlennek tartjuk ezért, hogy a vállalatok még reálisabban érzékeljék a külpiaci feltételeket, követelményeket, hogy anyagi előnyök kísérjék a gazdaságos, és hátrányok, a nem gazdaságos tevékenységet. Az 1980. évben bevezetett szabályozók erre egészükben alkalmasak és ezért a pénzügyi szabályozókat nem módosítjuk általánosan. Elsősorban az átmeneti támogatások, mentességek, de esetenként elvonások korábban is szándékolt csökkentését, tehát a szabályozás úgynevezett normativitásának erősítését szorgalmazzuk. Ezzel biztosabb fedezetet tudunk teremteni a társadalmi közkiadásoknak is. Szélesebb körű, általánosabb változás a pénzügyi szabályozókban az, hogy a városi és községi hozzájárulás, amely eddig a nyereség 10 százaléka volt, a jövő évtől 15 százalékra emelkedik. Ugyancsak széles körű változás, hogy a vállalati jóléti és kulturális alap dolgozónként az idei 950 forinttal szemben jövőre 1000 forint lesz. A jövő év elejétől a műszaki fejlesztési alapokat is új módon képezik a vállalatok. A középtávú távlati tudományos kutatási és fejlesztési terv lehetőséget ad arra, hogy nagyobb műszaki fejlesztési támogatáshoz jussanak azok a vállalatok és intézmények, amelyek e tervbe illeszkedő feladatokban vesznek részt. Az 1981. évi eredményes gazdálkodás egyik legfontosabb előfeltétele az ármechanizmus következetes működtetése. A vállalatoknak jobban kell ismerniük a világpiaci árak és a pénzpiac alakulását, hogy tevékenységüket a tartós tendenciák mérlegelésével alakíthassák. Az irányító szerveknek folyamatosan értékelniük kell az ármechanizmus működését, a szabályok betartását, hogvha kell. élni tudjanak a szükséges korrekciókkal. Számolunk azzal, hogy a vállalatok eredményeiben növekvő arányú különbségek alakulhatnak ki, mert az adott ár- és pénzügyi feltételek a korábbinál kisebb mértékben közömbösítik a hatékonysági különbségeket. Továbbra is arra törekszünk, hogy az átlagosnál eredményesebben gazdálkodó vállalatok dinamikusan fejlődhessenek, a lemaradók pedig minél hamarabb zárkózzanak fel az átlaghoz, illetve a jókhoz, de elsősorban saját ereiükre támaszkodva, teljesítőképességük növekedésével. Ehhez, mint eddig, ezután is átmeneti, központi segítséget is nyújtunk, és egyetértek azzal, amit Faluvégi elvtárs mondott, hogy e folyamatban ösztönző módon kell a kérdéseket megoldanunk. E 14*
