Országgyűlési napló, 1980. I. kötet • 1980. június 27. - 1982. december 16.

Ülésnapok - 1980-5

307 Az Országgyűlés 5. ülése, 1980 házási tevékenységgel jobban be tud hatolni az élenjáró technika. A másik a gyártás- és gyártmányfejlesztés a gépiparban. A gépipari vállalataink, amelyek derekasan küzdenek exportért és egyébért, nincs olyan hátterük ezen vállalatok vezetésének, hogy ebben a kérdésben gyorsabban tudnának előrehaladni. Ezt még meg kell teremteni. A harmadik a mezőgazdasági biológia, genetika, ott is forradalmi dolgok vannak, amivel előbbre lehet menni, bár meg kell mondani, hogy itt a gyakorlati hasznosításban azért több eredmény van. Ebben a szellemben szeretnénk a tervezésben és a gyakorlati gazdasági döntésekben is foglalkozni a kutatás, a műszaki fejlesztés kapcsolatával és mindenkit megbecsülni, aki ezért többet tesz, legyen az műszaki ember és azok a más területen dolgozó vezetők is, akiknek érzékük van ahhoz, hogy itt most mit kell tenni. A budapesti ipar kisugárzásáról. Jó volna, ha nagyobb volna ez a kisugárzás az országban, több élenjáró eredmény születne, többször hivatkoznának budapesti vállalatok jó kezdeményezéseire. Való igaz, hogy túl sok beruházás a budapesti iparnak nem jutott, csak azt ne gondolja senki, hogy kevesebb, mint az ország átlagának. Én inkább azt hiszem, hogy itt ezeknek az eszközöknek a koncentrálásával, összefogásával volt baj, túl sok mindenbe belefogtunk, azért nem tudtunk elég intenzíven haladni. Két kérdés merült fel a vállalatokkal kapcsolatban. Ezekre szeretnék visszatérni. Az úgynevezett dinamikus vállalatok ügye, azoké a vállalatoké, amelyek fejlesztési folyamatban vannak, tehát beruházási sorozatban és eszközeiket lekötötték, a lehetséges hiteleket fölvették. Ezekkel a vállalatokkal, ahol jól mennek az ügyek, foglalkozni fogunk. Néhány tucat van ilyen. A Nemzeti Bank, a pénzügyi szervek, a Tervhivatal is segíteni fog, és nem engedjük meg, hogy törés legyen. De ennek nem az a kritériuma, hogy ki kiáltja ki magát dinamikus vállalatnak, hanem az a kritériuma, hogy a teljesítmények is folyamatosan jöjjenek. A másik dolog, azon vállalatok helyzete, ahol programokat kellett csinálni, hogy rendbejöjjenek. Egyetértünk azzal, hogy több segítséget kell adni ahhoz, hogy ahol a kibontakozás itt gyorsabb, ott ösztönzésre is jusson egy kicsivel több pénz. Ezt a kormányzati munka keretében megvizsgáljuk. A mezőgazdaság ügyei — Váncsa elvtárs erről nagyon részletesen beszélt, kérem, tekintsenek el attól, hogy erről részletesen szóljak. Sok olyan tanácsot kaptunk földvédelemben, hasznosításban, állattenyésztési ágazatok jövedelmezőségének helyreállításában- földjavításügyekben, amelyeket a terv végrehajtásának megszervezésénél külön, egyenként, a program szerint elő fogunk venni és intézkedéseket dolgozunk ki, remélem, közmegelégedésre. Elhangzottak vélemények, hogy kevés a mezőgazdasági beruházás, őszintén meg kell mondani, hogy itt nem tudtunk nagyobb léptekkel előrehaladni, bár néhány területen, mint mondjuk földjavítás, nagyon szép előirányzatok és növekvő előirányzatok vannak. Ügy érzem, hogy inkább a feldolgozás, tádecember 18-án, csütörtökön 308 rolás területén van ma nehézség. Ezért az a szándékunk, hogy gabonatárolók, hűtőházak és feldolgozó kapacitások létesítésére olyan konstrukciót dolgozunk ki, hogy az üzemi összefogást állami támogatással együtt igyekszünk beruházásként hasznosítani és valószínű, hogy ebből többet és optimálisabb beruházáspolitikát lehet majd folytatni, és így kívánjuk segíteni azokat a területeket, ahol kezdeményezés is van. A kedvezőtlen adottságú szövetkezetekről röviden. Szeretném leszögezni, a kormánynak elhatározott álláspontja, hogy ezeknek a szövetkezeteknek a munkájára, termelésére szükség van. Semmiféle radikális, átgondolatlan lépés itt nem lehetséges. Mi szervezetten szeretnénk az első félév folyamán ezzel a szövetkezeti körrel foglalkozni, természetesen ugyanakkor minden szövetkezeti körnek megvannak a maguk feladatai az előrehaladásban. Itt azt szeretném mondani, hogy az sajnos realitás, tisztelt elvtársak, hogy 28—30 mázsa búza, 45—47 mázsa kukorica, 21 mázsa rizs — és folytathatnám a sort —, ennyi termés kell ahhoz, hogy a mai árak — olaj, műtrágya, gépráfordítások — mellett kifizetődő és jövedelmet hozó termelés folyjék. Ezzel persze nem úgy akarunk ebben a körben szembenézni, hogy aki ma ezt nem tudja teljesíteni, ott valami egész mást akarunk csinálni, hanem úgy, hogy ezeknél a szövetkezeteknél szeretnénk segíteni abban, hogy a termelési szerkezet egyszerűsödjön, ahol lehet, földjavítással, egyébbel a termőképességet növeljük és kétféle módon szeretnénk előrehaladni a termelési szerkezet alakításában. Az egyik; hogy sorozatosan elővesszük ezeket a szövetkezeteket, egyenként is, mert ezek közül ahány szövetkezet, annyi jó megoldás lehetséges, részben az alaptevékenységben, tehát a mezőgazdasági ágazatban, részben egyéb ágazatban, azonkívül módosítani fogjuk — abban az irányban, ahogy itt a vitában is elhangzott — a támogatási rendszert, hogy az igazodjon most már az új követelményekhez. De mindenütt igazodni kell, az idők szava mindenkinek szól, és a piac, a szükségletek határozzák meg azt, hogy mit hogyan tudunk termelni, termeltetni. És még valamit! Nagyon érdekes, hogy sok kedvezőtlen adottságú szövetkezet kiverekedte magát, még az élre is verekedte magát. Ezek példáját kell általánossá tenni és segíteni, hogy a többiek is mind az élre kerüljenek. És több figyelmet a tartalékokra ! Miközben azon gondolkodunk, hogyan lehetne több eszközt fejlesztésre fordítani — hadd mondjak egy példát, hogy necsak általánosságban mozogjunk — mondjuk: általában az a norma, hogy mondjuk az eminens almatermelő országokban az almatermés 70—75 százaléka első osztályú exportminőség; nálunk az 50—55 százalékot ha elérjük, az jó! Ha valaki kiszámítja a magyar almatermelésre a különbözetet, az évi félmilliárd forint, és de sok jó befektetést lehet csinálni egy megyében évi félmilliárd forintért! Úgyhogy a tartalékok feltárására is szükség van, és ebben az összefüggésrendszerben kell az állami eszközökre is tekinteni, meg a helyi kezdeményezéseket is tekinteni.