Országgyűlési napló, 1980. I. kötet • 1980. június 27. - 1982. december 16.

Ülésnapok - 1980-5

281 Az Országgyűlés 5. ülése, 1980. december 18-án, csütörtökön 282 hatalmas erő, amellyel számolni lehet és számol­ni kell. Éppen ezért a jövőben a tanácsok gazdasá­gi koordinációs tevékenységének, a lakosság tár­sadalmi munkájának a korábbiaknál még na­gyobb jelentőséget tulajdonítunk. Tervezzük részvételüket a létesítmények megvalósításában, a meglevők megóvásában, a környezet folyama­tos formálásában. Sokszor apró tettek ezek, de hatalmas kö­zösségteremtő erő az, ha az emberekkel szót tudunk érteni és ha sokan veszik vállukra a kö­zösség gondjait. Az is nyilvánvaló, hogy a ne­hezebb körülmények között feladatainkat csak a vezetői munka színvonalának javításával, stí­lusának formálásával, korszerűsítésével tudjuk eredményesen elvégezni. A jobban megszerve­zett és ellenőrzött munka, a több alkotó kezde­ményezés, a rugalmasság, és az őszinte, kölcsö­nös tiszteleten, alapuló lakossági kapcsolat, az emberekkel való fokozott törődés, jelentősen hozzájárulhat az állampolgárok biztonságos, jó közérzetéhez. Tisztelt Országgyűlés! Befejezésül még ar­ról szólok, hogy az elmúlt időszakban rendszeres és jó együttműködés alakult ki a központi szer­vek és a megye között. Gondjainkat a lehetősé­gek szerint megértették, és megoldásukat támo­gatták. Ügy gondolom azonban, hogy a jövőben itt is előbbre kell lépni, erőteljesebb, konstruk­tívabb együttgondolkodásra és kölcsönösen gyorsabb reagálásra lesz szükség a jövőben a jobb munka érdekében. Kapjanak gyorsabban zöld utat kezdemé­nyezéseink, jogi szabályozás ne akadályozza tar­tósan a gyakorlat által felkínált ésszerű és ha­tékonyságot garantáló lépéseinket. Olykor a me­reven értelmezett, úgynevezett statisztikai szem­lélet ne gátolja a megye valós gondjainak a fel­tárását. Mert nálunk például a kistelepülése­ken levő elhagyott, gyakran düledező házak és iskolai tantermek „javítják" az ellátottsági mu­tatókat. Vagy egy másik dolog: mi is féltő gond­dal és lehetőségeinkhez mérten anyagiakkal is segítjük a műemlék- és a természetvédelem ne­mes feladatait. Kérem azonban, közösen jobban vigyázzunk arra, hogy a védelem ne válhasson a fejlődés vagy a racionális megoldások gátjává. Az előterjesztett törvényjavaslatot elfogadom. (Taps.) ELNÖK: Mezei László képviselőtársunk fel­szólalása következik. MEZEI LÁSZLÓ: Tisztelt Országgyűlés! Kedves Képviselőtársaim! A népgazdaság VI. ötéves tervéről előterjesztett törvényjavaslatot, amely figyelembe veszi az V. ötéves terv ered­ményeit, a külgazdaság változásait, az életkö­rülmények további javulásának követelményeit, körültekintően kidolgozott, reális tervnek tar­tom. Nagy jelentőséget tulajdonítok annak, hogy a terv a nehezebb körülmények között a lakás­építés előirányzatainál fenntartja, illetve növeli a megvalósult magas arányt és előirányozza 370—390 ezer lakás felépítését. A 15 éves lakásépítési koncepció megvaló­sulása érdekében középtávú tervidőszakonként is a megfelelő számú lakás felépítését biztosítani kell. A törvényjavaslat e tekintetben is jól szol­gálja hosszú távú elképzeléseinket, legfeszítőbb társadalmi problémánk, a lakásgondok enyhíté­sét célozza. Örömmel és megelégedéssel tapasz­talhatjuk, hogy az ország életében betöltött sze­repének megfelelően a következő tervidőszak­ban is kiemelt feladat a főváros fejlesztése. A terv célkitűzései lehetővé teszik Budapest fejlő­dését, a lakosság életkörülményeinek további kedvező alakulását. Felszólalásomban a lakásépítési előirányzat teljesülésének feltételeivel, közülük is az elekt­romos ellátás problémáival kívánok foglalkozni. Az állami célcsoportos lakásépítés aránya a népgazdaság anyagi helyzetéből adódóan nem növekszik a VI. ötéves terv időszakában. Viszont növelni kell a magánerős lakásépítés részará­nyát, melyben rendkívüli jelentősége van a la­kossági erő, a lakossági kezdeményezések fel­használásának. Kibontakozását feltétlenül támo­gatni kell. A törvényjavaslat szerint országosan, álla­mi -beruházási eszközökből összesen 115—120 ezer, magánerőből 250—270 ezer lakás épül. Bu­dapesti képviselőként elsősorban a fővárosi la­kásépítéssel foglalkozom. Szükségesnek tartom feltárni azokat a gon­dokat, amelyek a magánerős lakásépítés villa­mos energiával történő ellátása területén jelent­keznek és megoldásra várnak. Véleményem sze­rint a magánerős lakásépítés, különös tekintet­tel a többszintes, telepszerű társasházakra, leg­több esetben nem látható el. a meglevő elektro­mos hálózatról. A peremkerületek hálózatai a koncentrál­tan jelentkező terhelések felvételére nem alkal­masak, miután a kisfeszültségű, szabadvezeték­hálózatok kapacitása jelentős mértékben kime­rült, illetve a már bekapcsolt fogyasztók növek­vő igényeinek kielégítésére sem felel meg. Ezek­nek a hálózatoknak a fele rossz műszaki álla­pota miatt nagyfokú rekonstrukcióra szorul. In­formációim szerint 1980 végén 359 zárolt transz­formátorkörzet van Budapesten. Ezekben a kör­zetekben összesen majdnem 200 ezer ember él. A zárolt körzetek többsége a gyorsan fejlődő peremkerületekben és a családi házas települése­ken van, ahol az energiahiány a magánerős la­kásépítés egyik akadálya. Mindenütt, ahol az új fogyasztó bekapcsolása a transzformátorkörze­tek üzembiztonságát veszélyeztetné, az új igény kielégítésére nincs lehetőség. Választókerületemben, Óbudán is hasonló a helyzet. A korlátozások mintegy 9000 fogyasz­tót érintenek. Ezek a nehézségek várhatóan a VI. ötéves terv során az előirányzott jelentős mennyiségű magánerőből épülő lakás energia­igénye következtében tovább fokozódnak. A la­kosság fogyasztása az elmúlt évtizedekben gyor­san növekedett. Mennyiségi és minőségi kielé­gítése csak tervszerű energiagazdálkodással volt biztosítható. Az utóbbi 15—20 évben az élet­színvonal-emelkedés eredményeként a lakáskul­túra és a lakásfelszereltség javulásával, a kom­fortigények és korszerűsítések fokozásával egyre inkább előtérbe került a lakossági energia­13*

Next

/
Oldalképek
Tartalom