Országgyűlési napló, 1980. I. kötet • 1980. június 27. - 1982. december 16.
Ülésnapok - 1980-5
275 Az Országgyűlés 5. ülése, 1980. december 18-án, csütörtökön 21Q tatások fejlődésében az elmúlt tíz év alapvető változásokat hozott. A korszerű szolgáltatáshálózat fejlesztése, a szolgáltatást végzők számának növekedése lehetővé tette a korábbi ellátási zavarok részleges felszámolását. A menynyiséget tekintve kiegyensúlyozottnak tekinthető az ellátás, többek között a háztartási gépek és elektromos berendezések szervizellátásánál; közepesnek minősíthető a tisztítóiparban és a ruházati szolgáltatásoknál; a jelentős fejlesztés ellenére sem kielégítő az építőipari, a gépjármű, a gázkészülék-javító, karbantartó szolgáltatás helyzete. Általános jellemző, hogy a megnövekedett kapacitásokhoz képest nem javult megfelelően a munka eredményessége, a minőség és a vevő—szolgáltató kapcsolata. Nem alkalmazkodnak eléggé a helyi igényekhez. A kisebb települések és új lakótelepek ellátási színvonala változatlanul alacsony. A hatodik ötéves tervidőszakban a szolgáltatásokat a lakosság összes fogyasztásánál gyorsabb ütemben szükséges fejleszteni. Előtérbe kell helyezni a népgazdaság általános követelményeivel is összhangban a mennyiségi fejlődés mellett a kiszolgálás minőségi tényezőit. Ezt leginkább a kapacitáshiányok felszámolása, és a versenyhelyzet megteremtése idézheti elő. Ez biztosíthatja, hogy az árakban csak a társadalmilag indokolt ráfordítások realizálódjanak, a szolgáltatások rákényszerüljenek a hatékonyabb, szervezettebb munkavégzésre. Javíthat-e a helyzeten az új típusú kisebb és rugalmasabb szervezetek kialakítása — erről Havasi elvtárs beszélt —, amely a lakosság gyorsabb és színvonalasabb ellátását, az indokolatlan irányítási költségek csökkentését, a versenyhelyzet kialakulását eredményezheti. Erősítenünk kell a szolgáltatásokat ellátó háttérszervezeteket, elsősorban jayítani az anyag- és alkatrészellátást. Ez a fejlődés az állami és szövetkezeti szervezetek mellett feltételezi az e területen ma is jelentős kisipar szolgáltató tevékenységének további kibontakoztatását. Tisztelt Országgyűlés! A kormány célul tűzte ki azt is, hogy a jövőt illetően lehetőleg kerüljük el az egyetlen határnaphoz kötött nagyarányú ármozgásokat. Ezért olyan ármechanizmust alakítottunk ki, amely szerint a termelői áraknál szinte teljes egészében követjük a világpiaci ármozgásokat, a fogyasztói áraknál pedig a forgalmi adó és dotáció beiktatásával a termelői árakból kiindulva alakítjuk. Ez az újfajta ármechanizmus szükségessé tette a fogyasztási cikkeknél is a szabad árak körének jelentős bővítését. A fogyasztói árak korábbinál gyakoribb változtatása a kereskedelmi apparátusra nagy terheket ró. Nemcsak azért, mert az árváltoztatásnál újra kell leltározni, az új fogyasztói árakat minden egyes terméknél feltüntetni, megtanulni, hanem és főleg azért, mert ezt az új mechanizmust meg kell értetni és el kell fogadtatni a vásárlókkal is. Éppen ezért alapelveinket, tehát azt, hogy a termelési költségeket, illetve a világpiaci árhatásokat érvényesítjük a fogyasztói árakban, megtartva, arra törekszünk, hogy mind a termelői, mind a fogyasztói áraknál elkerüljük a túl gyakori változtatást. Az lenne a célszerű, ha egy szezonban, vagy ahol nem szezontermékről van szó, félévenként ugyanazon terméknél az árak változatlanok maradnának. Ezt a félévenkénti, szezononkénti változatlanságot tükrözni kell a gazdálkodó szervek között megkötött szállítási szerződéseknek is. Ezen túlmenően a kereskedelmi szervek ne idegenkedjenek az áralkutól sem. Nem helyes az a gyakorlat, hogy az ipar árait minden különösebb mérlegelés nélkül elfogadják és mechanikusan alkalmazzák. Helyes gyakorlat esetén az áremelések mellett árcsökkentésekkel is gyakrabban találkoznak a vásárlók. Fontos feladat, hogy a kialakított fogyasztói árak alkalmazkodjanak a kereslet—kínálathoz. El kell érnünk, hogy kismértékű, egy-két százalékos árváltozásokkal ne terheljék a kereskedelmi apparátust és ne izgassák a vásárlókat. Kivált rossz hatású, ha az üzletben ugyanazon a terméken több ár van feltüntetve. Árváltoztatás esetén a régi árat le kell venni, vagy más módon megsemmisíteni. Az új ármechanizmus — erről beszélt Gál elvtárs — mind a termelői, mind a fogyasztói árak körében feltételezi a mainál sokkal hatékonyabb árellenőrzést. Tisztelt Országgyűlés! öt év alatt a kereskedelmi hálózat gyorsabban növekedett, mint a kiskereskedelmi forgalom. Kinyitotta kapuit a vásárlók előtt — hogy csak a lényegesebbeket említsem — a Sugár és a kőbányai bevásárlóközpont, 12 megyeszékhelyen épült általános lakberendezési áruház. Ez a növekedés azonban különböző egyenlőtlenségeket takar. Elmaradás mutatkozik a kiskereskedelmi hálózat fejlesztésében Budapesten, a budapesti agglomerációban is, és néhány városunkban, nem kielégítően fejlődtek a Tüzép-telepek, nem volt elég pénzünk a régi szállodák rekonstrukciójára. A szállásférőhelyek száma körülbelül 30 százalékkal, ezen belül a szállodai férőhelyek mennyisége sajnos csak 15 százalékkal növekedett. Az osztrák—magyar idegenforgalmi együttműködés keretében épülő szállodákat is figyelembe véve, az előttünk álló néhány esztendőben szállodahálózatunk — főleg Budapesten — számottevő mértékben fejlődik. A hatodik ötéves tervben a kiskereskedelmi forgalom növekedésével arányos, szerény mértékű hálózatfejlesztést tervezünk. Ennek ellenére is lehetőséget kell találnunk a napi cikkellátó hálózat fejlesztésére és a meglevő feszültségek feloldására, különösen Budapesten és Pest megyében. A fő feladat azonban az, hogy a munka- és üzemszervezésben rejlő lehetőségeket használjuk ki. Különösen fontos az áru útjának rövidítése, a közbeeső felesleges láncszem kikapcsolása. A meglevő kisebb kereskedelmi létesítményeket vagy az állami és szövetkezeti szerveinknek, vagy új üzemeltetési formák keretében kell hasznosítani. Budapesten és a nagyobb városokban a mainál sokkal nagyobb mértékben kell igénybe vennünk kereskedelmi célokra olyan épületeket, építményeket, termeket, amelyeket csak időlegesen vagy egyáltalán nem használnak. Jó példa erre a mostani karácsonyi