Országgyűlési napló, 1980. I. kötet • 1980. június 27. - 1982. december 16.

Ülésnapok - 1980-1

17 Az Országgyűlés 1. ülése, 1 980. június 27-én, pénteken 18 ELNÖK: Kérdem az Országgyűlést, hogy a Minisztertanács elnökhelyetteseire és tagjaira tett javaslatot elfogadja-e? Aki igen, kérem kézfelemeléssel szavazzon. (Megtörtént.) Köszönöm. Van-e valaki ellene? Nincs. Tartózkodott-e valaki a szavazástól? Nem. Határozatilag kimondom: az Országgyűlés a Minisztertanács elnökhelyetteseivé Aczél György, Borbándi János, Faluvégi Lajos, Marjai József elvtársakat; belkereskedelmi miniszterré dr. Sághy Vilmos; belügyminiszterré dr. Horváth István; egészségügyi miniszterré dr. Schulteisz Emil; építésügyi és városfejlesztési miniszterré dr. Ábrahám Kálmán; honvédelmi miniszterré Czinege Lajos; igazságügyminiszterré dr. Markója Imre; kohó- és gépipari miniszterré Soltész István; könnyűipari miniszterré Keserű Jánosné; közlekedés- és postaügyi miniszterré Pullay Árpád; külkereskedelmi miniszterré Veress Péter; külügyminiszterré Púja Frigyes; mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszterré Váncsa Jenő; munkaügyi miniszterré dr. Trethon Ferenc; művelődési miniszterré Pozsgay Imre; nehézipari miniszterré dr. Simon Pál; pénzügyminiszterré dr. Hetényi István; az Országos Tervhivatal elnökévé Faluvégi Lajos elvtársakat egyhangúlag megválasztotta. (Taps.) SZOKOLA KÁROLYNÉ DR. jegyző (olvassa): ,,A Magyar Népköztársaság Országgyűlésének, Budapest. A Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságával és a Hazafias Népfront Országos Tanácsával, egyetértésben javasolja az Országgyűlésnek, hogy a Népköztársaság Legfelsőbb Bírósága elnökének dr. Szilbereky Jenőt válassza meg. Budapest, 1980. június 27. Losonczi Pál, a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnöke. Katona Imre, a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsának titkára." ELNÖK: Kérdem az Országgyűlést, hogy az Elnöki Tanács átiratában foglalt javaslatot a Legfelsőbb Bíróság elnökének személyére elfogadja-e. Aki igen, kérem, kézfelemeléssel szavazzon. (Megtörténik.) Köszönöm. Van-e valaki ellene? (Nem.) Tartózkodott-e valaki a szavazástól? (Nem.) Határozatilag kimondom, hogy az Országgyűlés a Magyar Népköztársaság Legfelsőbb Bíróságának elnökévé dr. Szilbereky Jenő elvtársat egyhangúlag megválasztotta. (Taps.) SZOKOLA KÁROLYNÉ DR. jegyző (olvassa): „A Magyar Népköztársaság Országgyűlésének, Budapest. A Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságával és a Hazafias Népfront Országos Tanácsával egyetértésben javasolja az Országgyűlésnek, hogy a Népköztársaság legfőbb ügyészének dr. Szíjártó Károlyt válassza meg. Budapest, 1980. június 27. Losonczi Pál, a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnöke. Katona Imre, a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsának titkára." ELNÖK: Kérdem az Országgyűlést, hogy az Elnöki Tanács átiratában foglalt javaslatot a legfőbb ügyész személyére elfogadja-e. Aki igen, kérem, kézfelemeléssel szavazzon. (Megtörténik.) Köszönöm. Van-e valaki ellene? Nincs. Tartózkodott-e valaki a szavazástól? Nem. Határozatilag kimondom: az Országgyűlés a Magyar Népköztársaság legfőbb ügyészévé dr. Szíjártó Károly elvtársat egyhangúlag megválasztotta. (Taps.) Kérem a kormány tagjait, valamint a Legfelső Bíróság elnökét és a legfőbb ügyészt, hogy eskütételre szíveskedjenek az Elnöki Tanács fogadótermében megjelenni. Az ülést 40 percre felfüggesztem. (Szünet: 15.42—16.27. Elnök: APRÓ ANTAL) ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Ülésünket folytatjuk. Lázár György elvtárs, a Minisztertanács elnöke kíván szólni. LÁZÁR GYÖRGY, a Minisztertanács elnöke: Tisztelt Országgyűlés! Kedves Képviselő Elvtársak! A kormány most megválasztott tagjai nevében és a magam nevében megköszönöm a számunkra előlegezett bizalmat. Átérezve a ránk ruházott felelősség súlyát, ígérhetem Önöknek: minden tőlünk telhetőt meg fogunk tenni, hogy megfeleljünk a várakozásnak. Azon leszünk, hogy a szocializmus ügye iránt elkötelezett és lelkiismeretes munkával méltóak legyünk a megtisztelő bizalomra. Kedves Elvtársnők! Kedves Elvtársak! Az elmúlt hónapokban olyan kiemelkedő belpolitikai események részesei voltunk, mint a Magyar Szocialista Munkáspárt XII. kongresszusa, hazánk felszabadulásának 35. évfordulója, s mint a közelmúltban megtartott országgyűlési és tanácsi választások. E nagy fontosságú események módot adtak rá, hogy a szó igazi értelmében országos méretű, szinte az egész néppel folytatott párbeszédben megvitassuk közös dolgainkat, felmérjük eredményeinket és gondjainkat, számba vegyük a közelebbi és a távolabbi időre szóló feladatokat. Már a kongreszszus idején kifejezésre jutott, úgyszólván tapinthatóan érzékelhető volt, hogy társadalmunk minden rétege mély bizalommal van pártunk politikája iránt, s kész annak megvalósításában cselekvően részt venni. Ezt fejezte ki az a több mint 7 és fél millió igen, amivel a választópolgárok június 8-án megerősítették a Hazafias Népfront programjával való egyetértésüket. Az utóbbi, közel negyed században népünk és pártunk viszonyát mindig is szoros egység, kölcsönös bizalom jellemezte. Ez a szocialista építésben elért sikereink legfőbb forrása. Érthető és természetes ezért, ha népünk egyetértő helyesléssel fogadta, hogy a XII. kongresszus az eddigi politika folytatása mellett foglalt állást. Az egyetértés hitelét és értékét növeli, hogy a szocialista építés olyan időszakát éljük, amikor a korábbinál bonyolultabb viszonyok között nehezebb feladatokat kell megoldani, amikor a legközelebbi évekre nem ígérhetünk többet, nem tűzhetünk ki magunk elé nagyobb célt — igaz, az adott viszonyok között ez sem kevés —, mint azt, hogy ha keményen dolgozunk, megőrizzük az elért életszínvonalat és