Országgyűlési napló, 1980. I. kötet • 1980. június 27. - 1982. december 16.

Ülésnapok - 1980-4

231 Az Országgyűlés 4. ülése, 1980. december 17-én, szerdán 232 dőképes részének 20—25 százalékkal kell növelni a termelést, úgyhogy annak zöme exportképes, minden piacon, minden időben eladható gabonaféle, vágóállat és más ilyen agrártermék legyen, ahogy erről Váncsa elvtárs beszélt. Mindezek teljesítéséhez a terv számításba veszi a legalapvetőbb feltételeket. Nagy horderejű garancia, hogy ha üzemi keretek között, de érezzük, a legfejlettebb technológiák, korszerű műszaki ellátás, a nagy teljesítményű állati és növényfajták biztosításának a szándékát. Persze rajtunk, a termelőszövetkezeteken is sok múlik. Sok még a tartalék a meglevő eszközök megóvásában, jobb kihasználásában. A szakosodásban, a termőhelyi adottságokhoz való igazodásban sem maradhatunk el saját lehetőségeinktől. Az üzem- és munkaszervezés jelenlegi szintjén sem állhatunk meg. A visszafogottabb fejlesztési lehetőségek is arra ösztönöznek, hogy szánjunk nagyobb teret a gazdaságilag előnyös, a közös érdekeltség elve alapján működő termelő, feldolgozó együttműködések szervezésének és további erősítésének. Jó tudni, hogy gazdasági törekvéseink nem mondanak le a nemzetközi összehasonlításban is tekintélyes szintű mennyiségi és minőségi követelményekkel összhangban levő anyagi-műszaki háttér biztosításáról sem. Bizonyíték erre ennek az évnek a mezőgazdasági gépimportja is. Gondolok itt a nagy teljesítményű talajművelő és betakarító gépekre, valamint a hazai mezőgépgyártás kezdeti lépéseire. Enélkül még nehezebb helyzetben lettünk volna a télbe kényszerült őszi betakarítások idején. Mindezek mellett úgy gondolom, gyorsítani szükséges a gazdasági teljesítmények mérésére szolgáló eszközeink, az árak, árarányok, szabályozók finomítását. Bátrabban kell érvényesítetem a munkaerő anyagi ösztönzésének differenciálódásához fűződő érdekeinket. A következő öt év gazdasági programja reálisan, eddigi törekvéseinket megerősítve, körvonalazza a jó, a közepes és az adottságaiknál fogva gyengébb teljesítményekre képes közös gazdaságok fejlesztésének fő irányát. Amikor üdvözlöm és helyeslem a szövetkezetek differenciált fejlesztésének lehetőségeit, fel kell hívnom a figyelmet arra, hogy jó néhány, sőt több száz termelőszövetkezet termel igen tekintélyes mennyiségben versenyképes, jól exportálható termékeket. Gondoljunk itt például a gabonára, a búzára és kukoricára, amelyről a hazai termelés 18—20 százalékát a kedvezőtlen adottságú közös gazdaságok termelik meg, annak ellenére, hogy többségük még megkülönböztetett állami támogatással is csak az egyszeri újratermelést képes folytatni. Gyakran nem esik még egybe a külpiaci versenyképesség és az üzemi szintű jövedelmezőség. Tehát nekem az a véleményem, hogy vigyázni kell erre az üzemcsoportra, örülök annak, hogy a VI. ötéves terv jelentős összeget szán az ilyen közös gazdaságoknak, tovább mérsékli az adóterheiket, fejlesztésüket is megkülönböztetett módon kezeli. Ami a terv érdemi előirányzatát illeti, a mezőgazdaságtól kívánt mennyiségi és minőségi teljesítménnyel — véleményem szerint is, ahogy erről a Váncsa elvtárs beszélt —, elérhető. Ehhez minden erőforrást mozgósítani kell. Meggyőződésem, hogy ezt a termelőszövetkezetek meg is teszik. Nemcsak azért, mert ebből élünk, ez az ágazat a mi megélhetési forrásunk. Többről van itt szó. Vonzó távlatokat nyújt a mezőgazdaságnak gazdaságpolitikánk — és ez nagy felhajtóerő — tartalékaink mozgósítására. Én is kiemelném annak fontosságát, hogy jelentős mértékben fokozhatjuk földvagy ónunk termőképességének fenntartását, és bővítését, ha a talajjavításban meglevő lemaradásokat csökkentjük. Ezzel is segíthetünk a gyenge adottságú termelőszövetkezeteknek. Erre a terv tekintélyes összeget szán. Természetesen ezt is differenciáltan kell kezelni, nem szabad elaprózni, azoknak a gyenge területen gazdálkodó üzemeknek kell odaadni ezeket az anyagi eszközöket, akik okosan tudják azt felhasználni és a megjavított talajt művelni. Tisztelt Országgyűlés! Fejlődésünk jelenlegi szakaszában egyet kell érteni azzal, hogy a gazdasági szabályozás növeli a gazdálkodással szembeni követelményeket, mérsékli a támogatásokat, fokozza az árak és a hitelek szerepét, szorosabb kapcsolatot teremt a vállalati és a személyi jövedelmek között. Ezek ugyanis még rövid időre sem szakadhatnak el egymástól. Régi törekvésünk van megvalósulóban azáltal, hogy a mezőgazdasági termelést is egyre inkább a normatív szabályozás tereli és ösztönzi. Csökken az egyedi döntések, utasítgatások szerepe, növekszik a szövetkezetek vállalati önállósága, ezzel együtt a felelőssége is. Ehhez az irányítási rendszerhez egyre több szövetkezeti vezető felnőtt és felnő, felnőttek és felnőnek a bankszervek és az irányító szervek is. Kívánatos lenne, ha ez az önállóság és felelősség a propagandamunkában az eddiginél nagyobb és tartalmasabb hangot kapna. Tisztelt Országgyűlés! A tervre vonatkozó törvényjavaslat hitet tesz amellett, hogy a termelés növekedésének fő letéteményesei a nagyüzemek; elsősorban ezek fejlesztésével kell elérni a mennyiségi és a minőségi teljesítményeket. Tehát, amivel a hatodik ötéves terv idején a mezőgazdaság termelése nő, annak döntő része a mezőgazdasági nagyüzemek produktuma lesz. A szocialista nagyüzemek iránti bizalom sugárzik ki ebből. De fontos ez más szempontból is. Ezen a nagyüzemi rendszeren verhetett erős gyökeret és találhatott fejlődéséhez anyagi és szellemi forrást az egyes ágazatokban igen jelentős és a jövőben is fontos szerepet játszó háztáji és kisüzemi termelés. El kell készülnünk arra, hogy az elkövetkező öt évben minőségi és szerkezeti változás következik be a háztáji termelésben. Csökkenni fog például a szarvasmarha-állomány és ezt a nagyüzemekben kell pótolni. Megfelelő segítséggel viszont szaporodhat a sertés és a kisállat, bővülhet a fólia alatti zöldség- és gyümölcstermelés a háztáji és a kisgazdaságokban. A terv sikere nemcsak a vállalatok és a