Országgyűlési napló, 1975. II kötet • 1978. március 23. - 1980. március 6.

Ülésnapok - 1975-25

1779 Az Országgyűlés 25. ülése, 1978. október 26-án, csütörtökön 1780 tassai. A statisztikai adatok elemzése alapján az adódik, hogy 1972-től 1977-ig a tantermek száma körülbelül 4—5 százalékkal gyarapodott. Ennek ellenére a városokban, a városkörnyéki településeken, az ipari körzetekben és az új lakótelepeken nőtt az iskolák zsúfoltsága. Ez a feszültség viszonylag kis tanulólétszám mellett alakult ki. A demográfiai adatok alapján tíz éven belül 30 százalékkal növekszik majd az általános iskolások száma. Egyértelmű, hogy jelentős fejlesztés nélkül megoldhatatlan niég a mai színvonalon is, nem pedig javuló adottságok mellett a növekvő tanulólétszám fogadása. A tanteremépítés, az iskolaépítés jelentős fokozása a közoktatás egyik legnagyobb gondja. Megyénkben jó eredménnyel kezdtünk hozzá ebben az évben egy olyan könnyűszerkezetes épület gyártásához, amely jól szolgálja az iskolai célokat. Már több ilyen épületet használatba vettek, és az iskolák gazdái elégedettek. Elégedettek azzal, hogy az építési idő néhány hónapra csökkent, az építés költsége pedig jelentősen kisebb, örülök annak, hogy ezt az állításomat Barát Endre, Pest megyei képviselőtársam, mint egy ilyen iskolaépület gazdája az elhangzott hozzászólásában konkrét adatokkal alátámasztotta. Természetesen az említett épületek nem helyettesíthetik a több szintes, nagy iskolaközpontok építményeit, kifogástalan megoldást nyújtanak viszont a különböző bővítésjellegű beruházásokhoz, nagyközségek iskolagondjainak megoldásához, a különböző járulékos létesítmények építéséhez. Az efajta pavilon jellegű iskolaépületek külföldön, a nálunk gazdagabb országokban is igen elterjedtek. Most idehaza is megteremtődtek azok a műszaki feltételek, és léteznek már azok a korszerű építési anyagok, amelyek valamennyi hatósági előírás, köztük a tűzrendészeti előírások követelményeit is teljesen kielégítő, egyáltalán nem ideiglenes jellegű, hanem korszerű épületek felépítését biztosítják. Ezeknek az építőipari szerkezeteknek a gyártására berendezkedő vállalat ma még nem rendelkezik az iskolaépítéshez szükséges bizonyos szaktervezői ismerettel. Javaslom ezért az Oktatási, valamint az Építésügyi és Városfejlesztési Minisztériumnak, adjanak szakmai támogatást ennek a kezdeményezésnek. Segítségnyújtásukkal a szűkös építőipari kapacitás jelentős enyhítése, a közoktatás fejlesztése nagy gondjának érezhető mértékű csökkentése lesz ezáltal elérhető. Tisztelt Országgyűlés! Befejezésül a Vas megyei képviselőknek azt a véleményét szeretném kifejezni, hogy a megyei tapasztalataink azonosak a miniszteri beszámoló megállapításaival. Megyénk oktatásügyének helyzete, fejlesztési üteme, eredményeink és gondjaink az előterjesztésben foglaltakat igazolják. Az oktatásügy fejlesztésére felvázolt elképzelések ugyancsak egyetértésünkkel találkoznak. Éppen ezért a Vas megyei képviselőcsoport nevében a közoktatás helyzetéről adott beszámolót elfogadom és képviselőtársaimnak is elfogadásra javasolom. (Taps.) ELNÖK: Szólásra következik Nagy Pálné képviselőtársunk. NAGY PÁLNÉ: Tisztelt Országgyűlés! Hozzászólásom a miniszter elvtárs beszámolójának második fejezetéhez kapcsolódik főképp. Az iskolahálózat fejlesztésének és működtetésének olyan problémáival szeretnék foglalkozni, amelyek a beszámolóhoz mellékelt statisztikák szerint sok megye gondjaival közösek. Szeretném a feladataink megoldására készült terveinkhez az Országgyűlés és miniszter elvtárs támogatását megnyerni. Az 1970-es évek elején Zala megye az oktatás korszerűsítését tűzte ki célul. Az oktatáspolitikai határozat megjelenése után a határozatban foglaltak szellemének megfelelően pontosította és hajtotta végre a korszerűsítésre irányuló terveit. A megvalósítás során két nehézséget kellett leküzdenünk: a terület történelmi elmaradottságát, és a kedvezőtlen települési szerkezetet. Mutatóink az évtized elején az országos átlag alatt voltak. Olyan településszerkezetben kellett előrehaladnunk, ahol 240 település közül több mint száznak lélekszáma ötszáz alatt volt, vagy alig haladta meg. Ezért viszonylag szerény célt tűzhettünk ki. Ez a következő volt: a megye oktatása érje el az országos középmezőnyt. Ugyanakkor azonban arra is törekedtünk, hogy egy gyorsabb és érdemibb előrelépés alapjait teremtsük meg. Terveink a következőképpen valósultak meg. Óvodai ellátottságunknak az országos átlaghoz viszonyított 20 százalékos hátrányát alig pár százalékra sikerült leszűkítenünk. Ezt a látványos eredményt nagyrészt a körzeti óvodák létrehozásának köszönhetjük. Az öt évvel ezelőtti országgyűlési felszólalásomkor e gondolatoknak csak a tervei éltek. Ma a legeldugottabb hegyi községeink kicsinyei is részesülnek a körzeti óvodák nevelő hatásának eredményeiből, így az évtized végére legalább az országos átlag szintjéről indulhatnak gyermekeink az általános iskolába. A jelen tervidőszak első két évében elkészült a tervezett általános iskolai tantermek 56 százaléka. Tehát reális esélyeink vannak arra, hogy az egész előirányzatot teljesítjük a tervidőszak végére. Hosszú távú befektetésnek tekintjük, hogy a 70-es években kiépítettük a megyében az óvodák, nevelő otthonok, gyógypedagógiai nevelő otthonok és az ifjúmunkás otthonok hálózatát. Ezek az intézmények az óvodás kortól a munkába állásig megadják a különleges elbánás és nevelés lehetőségeit a testileg vagy lelkileg sérült, vagy családból kiszakadt gyermekek számára. Ez az intézményrendszer megyénk tanulólétszámának körülbelül 3 százalékát, több mint 800 férőhelyen képes befogadni. Jelenleg a szükségletet kielégíti. Emellett minden városunkban 1979 végére felépül az új, korszerű kisegítő iskola. Tisztelt Országgyűlés! Ügy ítéljük meg, hogy a társadalom megyénkben éppúgy, mint az egész országban egy egységesülési folyamat felé halad. A műveltségi különbségek felszámolásában az iskolának mindig nagy szerepe volt, a közeljövőben még nagyobb lesz. Különösen most, amikor az a fő feladatunk, hogy a kulturálisan elmaradott rétegek gyerekeit felzárkóztassuk a többihez. Ennek érdekében hoztuk