Országgyűlési napló, 1975. II kötet • 1978. március 23. - 1980. március 6.

Ülésnapok - 1975-23

1607 Az Országgyűlés 23. ülése, 1978. július 6-án, csütörtökön 1608 még ki nem elégíthető, de feltétlenül jogos igényeket is. Kielégítésüket csakis gazdálkodásunk növekvő hatékonysága és a minőség erőteljesebb javulása teheti lehetővé. így van ez például a lakásokkal. Miközben évente egyre többet építünk, az igénylők száma Budapesten és a nagyvárosokban nem csökken, hanem növekszik. Természetesnek tartjuk, hogy az emberek kulturáltabb körülmények között szeretnének lakni, s jogosnak a törekvést, hogy minden család önálló lakáshoz jusson. Ismerjük azoknak a családoknak a boldogságát, amelyek új lakásba költözve mintegy életüket is megújítják. Mindezt tudjuk és méltányoljuk azok igyekezetét, akik mielőbb szeretnének hasonló helyzetbe kerülni, a türelmetlenségükről is tudunk és megértjük azt. Az országban évente mintegy 90 ezer lakás épül, s a következő években e szám még valamelyest növekszik. Államunk óriási összegeket fordít lakásépítésre. A jelenlegi ötéves terv időszakában például a fővárosban a számítások szerint egy állami beruházásként épülő lakás — a közművesítés, a szociális ellátás járulékos költségeivel együtt — átlagosan 667 ezer forintba kerül. Tudjuk azt is, hogy már szűkös a bölcsődék, a kórházak, az egészségügyi, az oktatási, a kulturális, a sportlétesítmények befogadóképessége, s a fejlődés gyorsítása e területeken ugyancsak jogos igénynek tekinthető. A feladat nem könnyű megoldásának érzékeltetésére említem csak meg, hogy például egy bölcsődei hely építése mintegy 120 —130 ezer forintba kerül, s minden négy gyermek ellátásához egy felnőtt bölcsődei dolgozó szükséges. Egy új kórházi ágy létesítésével kapcsolatos összkiadás pedig egy lakás építésének az árát is jóval meghaladja. A párt és a kormány számon tartja a jogos igényeket. A Központi Bizottság legutóbbi ülésén megerősítette — Lázár elvtárs is szólt róla —, hogy a jelen ötéves tervidőszak második felében lehetőségeinkkel összhangban sor kerül az alacsony nyugdíjak, valamint a három- és többgyermekesek családi pótlékának indokolt növelésére. Tudjuk és ezt mindenkinek tudnia kell, hogy az igények kielégítésének feltételei a jövőben is csak jobb, fegyelmezettebb munkával teremthetők meg. Pártunk és kormányunk következetes abban, hogy a szocializmus építésével együtt kell járnia az életszínvonal rendszeres emelkedésének. Népünk több mint két évtizede tapasztalja, hogy ez nemcsak elv, hanem megvalósuló gyakorlat. Soha nem maradtak el az életszínvonalnövelő intézkedések, amikor azok anyagi alapjait megteremtettük. S ez a jövőben is így lesz. Tisztelt Országgyűlés! Lázár elvtárs szólott népünk kulturális színvonalának emelkedéséről, s a tágabb értelemben vett kulturális munka sikereiről és gondjairól. Míg a gazdálkodás eredményessége számokban rögzíthető, a társadalom tudati állapota nehezebben mérhető. Pedig vannak észrevehető jelei e területen is a fejlődésnek. A szocialista brigádmozgalom kiterebélyesedése, a szocialista munkaverseny siketársadalmi aktivitás fokozódása a városokban és a falvakban egyaránt mutatja, hogy növekszik azoknak a tábora, akik munkahelyi kötelezettségükön felül is hajlandók részt vállalni szocialista építőmunkánkban, kulturális értékeink gyarapításában, lakóhelyük szépítésében. A szocialista tudatosság fejlődését mutatja az is, hogy egyre többen vannak, akik az egész hazában gondolkodnak. Fokozódó állampolgári felelősségérzetet tanúsít, hogy mind többen bírálják azokat a fogyatékosságokat, amelyekre a Központi Bizottság is rámutatott legutóbbi ülésén. Fellépnek a lazaságokkal, a közömbösséggel szemben, felvetik, hogy a fegyelmezetlenséggel, a bürokráciával szemben helyenként túlzott a türelem, s az a véleményük, hogy a jó politika következetesebb végrehajtására van szükség. Jogos és megszívlelendő ez az észrevétel. Tisztelt Országgyűlés! Akárcsak pártunk Központi Bizottságának határozata, a kormány itt elhangzott beszámolója is nyíltan és kritikusan szólt a gondokról, munkánk gyengeségeiről. Tudjuk és tudni kell, hogy a népgazdaságunk külső egyensúlyának helyreállítása a korábban elképzeltnél is nagyobb erőfeszítéseket és hoszszabb időt igényel. Bár igaz, hogy hatnak ránk általunk nem, vagy alig befolyásolható külső tényezők, amivel a jövőben is számolnunk kell, figyelmünket mégis saját munkánk megjavítására kell összpontosítani. Nem várhatjuk és hiába is várnánk, hogy a világ alkalmazkodjon mihozzánk. Nekünk kell helytállnunk a világgazdaság változó, nehezebb feltételei közepette. Nincs más megoldás: hozzá kell igazítanunk gondolkodásunkat, munkánkat a magasabb követelményekhez: jobban ki kell aknáznunk lehetőségeinket, a rendelkezésre álló anyagi és szellemi erőforrásokat itthon és nemzetközi kapcsolatainkban egyaránt. Továbbra is abból kell kiindulnunk, hogy országunk adottságai miatt intenzíven részt kell vennünk a nemzetközi gazdasági együttműködésben. De ahhoz, hogy ez megvalósuljon és népünk, országunk számára előnyös legyen, hazai munkánkat sokkal jobban kell végeznünk. Számunkra továbbra is az a legfontosabb, hogy minden tekintetben erősítsük a gazdasági együttműködést a Szovjetunióval, a KGST tagországaival, a testvéri szocialista országokkal. Emellett tovább építjük kapcsolatainkat a fejlődő országokkal és gazdasági együttműködésünk révén is segítjük őket kivívott nemzeti függetlenségük megszilárdításában. Az egyenjogúság, a kölcsönös előnyök alapján együttműködésre törekszünk a kapitalista országokkal is. Anyagi és szellemi erőink ismeretében elmondhatjuk: képesek vagyunk nagyobb és jobb teljesítményekre, a jogos igények teljesebb kielégítésének gazdasági alapjai fokozatosan megteremthetők. A meglevő adottságaink kihasználásával, a tervszerűbb, szervezettebb munkával eleget tudunk tenni a magasabb minőségi követelményeknek is. Ez nemcsak a gazdasági életben dolgozókra vonatkozik, hanem a tudomány, az oktatás, a közművelődés, az egészségügy, szóval életünk minden területére érvényes. Hiszen a társadalom együttes teljesítménye határozza meg a fejlődés általános