Országgyűlési napló, 1975. II kötet • 1978. március 23. - 1980. március 6.
Ülésnapok - 1975-21
1433 Az Országgyűlés 21. ülése, 1978. március 23-án, csütörtökön 1434 szolgálásban, udvarias bánásmódban részesüljenek. A kiskereskedelem és a vendéglátás jelenleg 55 000 helyen, 6 és fél millió négyzetméternyi területen bonyolódik. Az utóbbi másfél évtizedben az üzletek száma csak mintegy 20 százalékkal növekedett, az eladási alapterület viszont megkétszereződött. Olyan nagy alapterületű, korszerű üzletek épültek, mint például az óbudai bevásárlóközpont, a Skála Áruház, a miskolci, a pécsi, a békéscsabai áruházak. 12 lakberendezési áruház létesült, és nagy számban nyitottunk nagy alapterületű élelmiszerüzleteket. A közeljövőben kezdi meg működését a székesfehérvári és szombathelyi áruház. A fejlődést nemcsak a nagy üzletek jelzik. Nőtt a kiszolgálás kulturáltságát és a nehéz fizikai munka megkönnyítését vagy helyettesítését szolgáló gépek száma. Az utóbbi másfél évtizedben terjedtek el széleskörűen hazánkban a korszerű önkiszolgáló és önkiválasztó értékesítési rendszerek. Üzlethálózatunkat általában tervszerűen fejlesztjük. Noha Budapesten is sok szép üzletet nyitottunk, még mindig van elmaradás a fővárosi kereskedelem fejlesztésében. Különösen az élelmiszer-kereskedelem dolgozik még ma is számos területen korszerűtlen körülmények között. Néhány kerületben, főleg az új lakótelepeken kevés a napi cikkek bevásárlását könnyítő, korszerű üzlet. Általában jellemző az is, hogy a főútvonalak iparcikk üzletei túlzsúfoltak. A fővárosban a kereskedelmi hálózat bővítése sokkal nehezebb, mint vidéken, még akkor is, ha a fejlesztéshez szükséges pénzforrások rendelkezésre állnak. A kivitelezői kapacitáshiány itt közismerten nagyobb, mint vidéken, és ez a kereskedelmi hálózatfejlesztés folyamatát is lassítja. Budapest belvárosában, és a nagyobb vidéki városok belterületein pedig kevés a beépítetlen, építkezésre alkalmas terület. Ezért célszerű megvizsgálni, hogyan lehetne kereskedelmi célokra igénybe venni olyan épületeket, helyiségeket, amelyeket ma sok helyütt irodának, raktárnak használnak, noha üzlet számára kiválóan alkalmasak volnának, vagy valamikor azok is voltak. Az üzlethálózat fejlesztése mellett nagy gondot kell fordítanunk a meglevők korszerűsítésére, célszerű szakosítására, gépesítettségének, áteresztőképességének fejlesztésére, a jobb belső munkaszervezésre. Csakis így tudjuk lerövidíteni a lakosság vásárlással töltött idejét. Ezért fontos a törvényjavaslat azon rendelkezése, amely az árusítás hálózati és technikai feltételeinek folyamatos korszerűsítését írja elő. A törvényjavaslat az üzletek nyitvatartásáról is rendelkezik. Eszerint a nyitvatartási úgy kell megállapítani, hogy az megfeleljen az ellátási követelményeknek, valamint a lakosság vásárlási szokásainak, munkafeltételeinek. Tisztelt Országgyűlés! Bármilyen korszerű és tágas is legyen egy üzlet, a vásárlás légkörét, a kiszolgálás színvonalát mégis leginkább az határozza meg, hogy a kereskedelmi alkalmazoj tak mennyire ismerik szakmájukat, képeseji emberi, jó kapcsolatot teremteni a vásárlói a vendégekkel. Jelenleg a kereskedelemben 450 ezren — többségükben nők — dolgoznak. Ezeknek több mint fele közvetlen kapcsolatban áll a vásárlókkal, a vendégekkel. A szakképzettséget igénylő munkakörök 75 százalékában szakképzett munkaerőt foglalkoztatnak. Szakképzési rendszerünk biztosítja az utánpótlást, sőt a szakképzettek aránya lassan, de folyamatosan növekszik. A felsőfokú végzettek arányát tovább kívánjuk emelni. Az oktatás tartalmán — az oktatási reform megvalósításával összhangban — javítanunk kell. Különösen az áruismereti, a munka- és üzemszervezési és a vevőlélektani képzést és továbbképzést óhajtjuk fejleszteni. A kereskedelmi dolgozók felelőssége igen nagy. Helyenként nagy fizikai és idegi megterhelésnek vannak kitéve. Egy élelmiszerüzlet pénztárosának például naponta több mázsa árut kell megmozgatnia, és ezres nagyságrendű pénztári tételt kell elszámolnia. Emellett a vevő az üzletben kér tájékoztatást a termékről, mond véleményt a választékról, az árakról, a minőségről, a kiszolgálás színvonaláról. A lakosság az üzleti árubemutatás, a kereskedelmi dolgozó által adott tájékoztatás alapján kap képet termelésünk és gazdaságpolitikánk egy sor fontos területéről. Ennek súlyát akkor lehet igazán érzékelni, ha tudjuk, hogy üzleteinkben naponta körülbelül 4 millió vásárló fordul meg. Különösen sok múlik a boltvezetőkön, üzletvezetőkön, áruházi osztályvezetőkön. Az ő vállukra nehezedik az egész kollektíva nevelése, a folyamatos árurendelés gondja, a bolti munka- és üzemszervezés. A kereskedelmi dolgozók jövedelmi viszonyai az elmúlt évek tervszerű bérpolitikája, legutóbb a tavaly bevezetett műszakpótlék eredményeként valamelyest javultak. Ennek ellenére továbbra is feladatunknak tekintjük, hogy a népgazdaság anyagi lehetőségeivé*- összhangban javítsuk a kereskedelmi dolgozók bérszínvonalát, kereseti viszonyait. A kis egységekből álló kereskedelmi hálózat dolgozói részére nem lehet olyan színvonalú szociális körülményeket, közös étkezést, tisztálkodási lehetőségeket, bölcsődét, óvodát biztosítani, mint a centralizált nagyüzemekben. Emellett sokszor a nyitvatartási idő sincs összhangban például a gyermekintézmények üzemelési idejével. Mindez azért okoz nagy gondot, mert mint mondottam, a kereskedelemben túlnyomóan nők dolgoznak. Az előbbiek szemléltetik, hogy a szociális ellátottság javításában további tennivalók jelentkeznek, annál inkább, mivel még nem használtuk ki eléggé lehetőségeinket, többek között a tanácsokkal való együttműködésben sem. A törvényjavaslat rendelkezései szinte minden pontban érintik a kereskedelmi dolgozókat. Ezek közül kiemelném a vásárlók tájékoztatásának kötelezettségét. Ennek ki kell terjednie az árakra, az áru tulajdonságainak feltüni_ tésére és a vásárlói jogokra. gyón fontosak a törvényjavaslatnak azok lkezései. amelyek a kereskedelmi dolgo1 lmazásának feltételeit határozzák meg.
