Országgyűlési napló, 1975. II kötet • 1978. március 23. - 1980. március 6.

Ülésnapok - 1975-22

1555 Az Országgyűlés 22. ülése 1978. március 24-én, pénteken 1556 díjak egységes szabályozása tárgyában a nehéz­ipari miniszter elvtárshoz. DR. SÁNDOR DEZSŐ: Tisztelt Országgyű­lés! Tisztelt Miniszter elvtárs! Ugyancsak vá­lasztópolgáraim megbízása alapján kérdezem miniszter elvtársat, hogy a 4/1958. nehézipari miniszteri és árhivatali rendeletében előírt kom­munális villamosenergia-áramdíjak szabályo­zásáról szóló rendelkezések megváltoztatását tervezik-e belátható időn belül. Ugyanis a vidé­ken élő lakosság társadalmi igazságtalanságnak ítéli meg a falun és városon élő dolgozók áram­díj összegének ilyen nagymértékű differenciálá­sát. Szocialista építőmunkánk eredményeként a felszabadulástól napjainkig a falu arculata át­alakult, a falvakban élő emberek munka- és életkörülményei, életszínvonala jelentősen ja­vult. Emelkedett a lakosság művelődés iránti igénye. Megváltozott életmódja. Az ország la­kosságának nagy többsége rendelkezik falun is rádióval, televízióval, korszerű háztartási elekt­romos gépekkel. Jogos igényként merül fel az infrastruktúra kiépülésével, de ezt megelőzően is a melegvíztároló villonyboyler használata. Mindezek következtében vidéki településeinken is megnőtt a lakossági áramfogyasztás, mely éves növekedési üteme szerény információm sze­rint meghaladja az országos növekedés ütemét. Ehhez kapcsolódó további érdeklődő kérdé­sem: milyen intézkedést kíván tenni miniszter elvtárs annak érdekében, hogy a gazdaságos export fenntartása mellett a közeli időben teljes mértékben kielégítsük a főleg vidéken nagy problémát okozó villamos kapcsolóórák iránti keresletet. Ugyanis ezek hiányában lehetetlen a vil­lanyboylerek kedvezményes éjszakai áramdíjjal való igénybevétele. Az egyébként is nagyon ne­hezen beszerezhető villamos melegvíztárolók üzemeltetése kapcsolóóra hiányában a lakosság terhére havonként mintegy 600—700 forintos többletköltséget okoz háztartásonként azokkal szemben, akik városon laknak és intézményesí­tett melegvíz-szolgáltatásban részesülnek, szin­te fillérekért. Köszönöm a lehetőséget interpellációm be­nyújtására és köszönöm képviselőtársaim türel­mét. (Taps.) ELNÖK: Az interpellációra dr. Simon Pál nehézipari mmiszter elvtárs válaszol. DR. SIMON PÁL: Tisztelt Országgyűlés! Dr. Sándor Dezső képviselő elvtárs interpellá­cióját írásban is megkaptam. Ebben két fő kér­dés van: az egyik a villamosenergia-árrendszer, a másik a kapcsolóóra-ellátás. A jelenlegi lakossági villamosenergia-ár 1 kilowattórája Budapesten 1 forint, kiemelt vi­déki városban 1,50 forint, egyéb vidéki város­ban 1,80 forint, községekben és falvakban 2,30 forint. Az éjszakai áramfogyasztás kedvezmé­nyes és az országban egységesen 30 fillér. Ezek a tarifakülönbségek a nagyobb és kisebb fo­gyasztói sűrűségű körzetek közötti beruházási, fenntartási és önköltségi különbségeket tükrö­zik. Valószínű, hogy ezek a különbségek 1959 óta, a tarifa megállapítása óta mérséklődtek és indokolt a tarifák közelítése egymáshoz. De azt is meg kell mondanom, hogy a jelenlegi villa­mosenergia-fogyasztói árak csak azért tartha­tók fenn, mert az állami költségvetés dotálja a villamosenergia-ipart. Ennek az összege 1976­ban 900 millió forint volt, 1977-ben megközelí­tette az 1 milliárd forintot. Az 1973-ban kezdő­dött és ma is tartó energiahordozó-áremelkedés legnagyobb mértékben a villamosenergia-terme­lés önköltségét érintette. Ezért is került sor már két ízben a vállalatok által fogyasztott villamos energia árának emelésére. 1976. január 1-től 15 százalékkal,, és 1978. január 1-től szintén 15 százalékkal megemeltük a vállalati villamos energia fogyasztói árát. A lakossági villamos energia fogyasztói árát, — bármennyire is indokolt lett volna a költség­növekedések miatt, — életszínvonal-politikai Okokból mégsem változtattuk meg. A jelenlegi helyzetben tarifacsökkentésre én semmi lehetősé­get nem látok. Ami pedig a villamos energia fo­gyasztói árának közelítését vagy egységesítését illeti, arról az a véleményem, hogy ezt a kér­dést a párt és a kormány életszínvonal-politiká­jának részeként kell kezelni. Hogy mikor tu­dunk ezzel a kérdéssel foglalkozni, arra csak annyit tudok mondani, hogy 1978-ban ez a té­ma nem szerepel feladataink között. A másik kérdéssel kapcsolatban meg kell mondanom, hogy a hőtárolós készülékek éjsza­kai felfűtése mind a fogyasztóknak, mind pedig a népgazdaságnak előnyös. Az ötödik ötéves tervben a hőtárolós készülékek használata lé­nyegesen megnőtt és ezzel együtt ugrásszerűen növekedett a kapcsolóóra-igény is. A negyedik ötéves tervben 220 000 darab kapcsolóórát sze­reltek fel az áramszolgáltató vállalatok. Ezzel szemben a jelenleg ismert, ötödik ötéves tervi igény 370 ezer darab. Ennek a megnövekedett igénynek időarányos részét 1976­J ban és 1977­ben a hazai ipar nem tudta kielégíteni. Ezért a Nehézipari Minisztérium intézkedésére a villa­mosenergia-ipar 1977-ben 20 ezer darab, 1978­ban 10 ezer darab kapcsolóórát importált és je­lenleg vizsgáljuk további 20 ezer darab beszer­zésének a lehetőségét. Ezzel, valamint a hazai termeléssel — amelyet szintén növelni kívá­nunk — biztosítani fogjuk a szükséges kapcso­lóórákat. Ez év végétől a kapcsolóóra-ellátás érezhetően javulni fog, de a számításaink szerint csak 1979 végén, 1980 elején számolhatunk a fogyasztói sorban állás megszűnésével. Kérem a tisztelt Országgyűlést és az interpelláló elvtár­sat, hogy válaszomat szíveskedjék elfogadni. (Taps.) ELNÖK: Kérdem dr. Sándor Dezső képvi­selőtársunkat, egyetért-e a miniszter elvtárs vá­laszával? DR. SÁNDOR DEZSŐ: Igen, köszönöm, egyetértek. ELNÖK: Kérdem az Országgyűlést, hogy a miniszter elvtárs válaszát tudomásul veszi-e? Aki igen, kérem, kézfelemeléssel szavazzon. (Megtörténik.) Van-e valaki ellene? (Négy ellen-

Next

/
Oldalképek
Tartalom