Országgyűlési napló, 1975. II kötet • 1978. március 23. - 1980. március 6.

Ülésnapok - 1975-22

1551 Az Országgyűlés 22. ülése 1978. március 24-én, pénteken 1552 talán nincs nyilvános telefonállomás. Egyes községi tanácsoknak, például Solymár, Üröm, Pilisborosjenő és közintézményeknek nincs önálló telefonjuk. A solymári és budakeszi József Attila lakótelepen, ahol már eddig több száz lakás épült, egyáltalán nincs telefon. Tisztelt Országgyűlés! A legtűrhetetlenebb a helyzet ezen a területen a délutáni órákban, vasár- és ünnepnapokon. Amikor a posta és a tanács is zárva van, és a lakosság telefon hiányában egyszerűen nem tud orvost és mentőt hívni. Képviselőtársaimtól úgy tudom, hogy a főváros környékének többi községeiben hasonló a helyzet. Mindezek alapján kérdem a közlekedés- és postaügyi miniszter elvtárstól, hogy mit szándékszik tenni a legsürgősebb telefonigények — nyilvános, segélykérő, készenléti telefonok — kielégítése tárgyában, továbbá a főváros környéki községek és köztük a 22. választókerület telefonhálózatának tervszerű fejlesztése és korszerűsítése érdekében. ELNÖK: Erre az interpellációra is Pullai Árpád közlekedés- és postaügyi miniszter elvtárs válaszol. PULLAI ÁRPÁD: Tisztelt Országgyűlés. Tausz elvtárs megállapításai a telefonközpontok, illetve ,a telefonhálózat elavultságára és túlterhelésére vonatkozóan teljesen megfelelnek a valóságnak. Írásban is megkaptam Tausz elvtárs interpellációját. Ebben kifogásolja többek között azt is, hogy választókerületének és a Budapest környéki községeknek a telefonellátottsága az országos színvonal alatt van. Engedtessék meg, hogy az Országgyűlésnek jelentsem azt, hogy a községi, falusi telefonellátottság országos átlaga azt jelenti, hogy száz lakosra 0,68 százalék jut. A 22-es választókörzet telefonellátottsága 1,08 százalék. A Budapest környéki községek, illetve a 22-es választókerület más nagyközségek, falvak ellátottságán túl olyan előnnyel is rendelkezik, hogy ezek a községek össze vannak kötve 2—3, sőt több fővonalon a budapesti hálózattal, ami pozicionálisan természetesen előnyt jelent. Ugyanakkor azt is szeretném jelenteni, hogy az ország községeinek, falvainak az abszolút többsége egy fővonallal rendelkezik. A szándék is távol legyen tőlem, mintha ezzel azt akarnám igazolni, hogy Tausz elvtársnak az igénye nem jogos, vagy hogy ezzel az ellátottsági színvonallal meg vagyunk elégedve. Mégis, ha ez a helyzet, miből táplálkozhat az az érzés vagy talán benyomás, hogy a Budapest környéki községek méltánytalanul vannak ellátva telefonösszeköttetéssel. Ügy vélem elvtársak, valamennyien értjük vagy meg is érthetjük ezeknek a községeknek a gondját, hiszen a budapesti agglomerációba tartoznak, s itt a gondok sűrűbbek, nehezebbek mint egyéb területeken. Az igények kétségtelenül nagyobbak és nem indokolatlanul, továbbá magyarázhatók ezek a feszültségek és ezek a benyomások a lakosság szociális összetételével és a településszerkezettel. Mélyen tisztelt Képviselő Elvtársak! Azt hiszem, valamennyien tudjuk és érezzük, hogy a telefongondok Magyarországon elsősorban a nagyvárosokban igen nyomasztóak, sőt gyötrelmesek és őszintén meg kell vallani, hogy ingerültségtől sem mentesek. Egy ilyen helyzetben nyugodt lelkiismerettel az ember azt mondhatja, hogy Tausz elvtárs által fölvetett igények állami, vezetési, gazdasági és emberi szempontból teljesen jogosak. Ha ezt mondjuk, akkor mit lehet, mit tudunk tenni az adott helyzetben. önök, elvtársak, velem együtt pontosan tudják, hogy lehetőségeinket az ötéves terv és az éves tervek határozzák meg, azok a tervek, amelyeket itt nagyon lelkiismeretes, gondos mérlegeléssel közösen szoktunk jóváhagyni. Ez természetesen Pest megyére is vonatkozik, Pest megyének is megvannak ezek a tervei. Jelenleg fő erőink a telefonellátottság terén a nagyvárosokra, és mindenekelőtt Budapestre összpontosulnak. Azt hiszem nem szorul bizonyításra, hogy erőinket erre koncentrálni Budapest politikai, gazdasági jelentőségénél fogva parancsoló szükségszerűség. A kisebb forgalmú területeken, a 22-es választókerületben is, és a Budapest környéki községekben is ebben az ötéves tervben pontos terveink vannak. Némi javulást tudunk elérni, a jelentősebb fejlesztést körülbelül a hatodik ötéves terv közepére, mintegy 1983-ra várható többek között a Tausz elvtárs által említett községek nagyon elavult és nagyon rozoga állapotban levő központjainak a modernizálása is. Tehát némi lehetőségünk van 80-ig is javítani a helyzetet. Az interpelláció hatására a postaszervek utasítást kaptak arra, hogy ezt a lehetetlen helyzetet, hogy Nagykovácsiban ne lehessen még egy segélykérő telefont se felszerelni, egy hónapon belül meg kell oldani. A közeli időszakban egy megnyugtatóbb állapotot tudunk-e teremteni? Hát, fölfogás dolga, hogy ez a közelebbi időszak mit jelent. Egy évtized mindenesetre szükséges ahhoz, hogy egy megnyugtatóbb ellátottságot tudjunk biztosítani abban az esetben, ha az ipar és az építőipar megfelelő felszerelésekkel, kábelekkel és épülettel ellátja az ágazatot. Ez az ellátottság azt fogja jelenteni, hogy a politikai, a gazdasági és az állami vezetés igényei maximálisan kielégítést nyernek. Minden település automata bekapcsolást nyer az országos hálózatba. Az egyéni igények természetesen még ebben az időszakban sem lesznek megfelelő módon és teljeskörűen kielégítve. Az egy hosszabb munka eredménye. Elvtársak! Egy kormánytagnak szinte illetlenségnek tűnik, hogy saját kormányának néhány intézkedését dicséri vagy népszerűsíti. Mégis bocsánatos bűnként engedjék meg nekem azt elmondani, hogy a kormányzat éppen azért, mert ismeri ezeket a gondokat és saját terhének érzi az általános terhet, az ismert pénzügyi, beruházási helyzetünk és gondjaink ellenére 1977 első részében több mint egymilliárd forintot szavazott meg terven felül, ami körülbelül 45 000 új állomást jelent. Erre mint pluszra tesz lehetőséget és ez is úgy gondolom, azt mutatja, hogy sem a kormányzat, sem az illetékes tárcák részéről nem a szándékban, nem akaratban van ' hiány, hanem a reális lehetőségek most ezt te-