Országgyűlési napló, 1975. II kötet • 1978. március 23. - 1980. március 6.

Ülésnapok - 1975-22

1527 Az Országgyűlés 22. ülése 1978. március 24-én, pénteken 1528 vonatkozó határozatának a végrehajtását, az izraeli csapatok haladéktalan kivonását Liba­nonból. Az elmúlt évek során fegyveres konfliktus alakult ki Afrika szarva térségében is. A szo­máliai vezetés fegyveres erővel akarta érvé­nyesíteni jogtalan területi igényeit a haladó Etiópiával szemben. Azok a reakciós erők, amelyek Szomália segítségére siettek, termé­szetesen nem Szomáliát kívánták megvédel­mezni, hiszen azt senki sem fenyegette és fe­nyegeti, hanem Etiópia haladó rendszerét akar­ták megdönteni. Hazánk kezdettől fogva szolidáris az etióp kormány haladó intézkedéseivel és támogatja az etióp nép harcát, amelyet országa függet­lenségéért, területi egységéért és határai sért­hetetlenségéért vív. Ogaden felszabadítása igen jelentős esemény, amely nagyban hozzájárul­hat a térség békéjének helyreállításához. Az Etiópia haladó rendszerének megdöntésére törő reakciós erők kudarcából remélhetően minden­ki levonja a megfelelő tanulságokat. Angola és Mozambik függetlenségének ki­vívása, a népi forradalom győzelme lényegesen megjavította a zimbabwei és a namíbiai nép szabadságharcának külső feltételeit. Ámde a fehér kisebbségi kormányok nem akarnak le­mondani a hatalomról. A fajüldöző Smith-re­zsim az úgynevezett belső rendezéssel lénye­gében a fehér kisebbség uralmát szeretné meg­hosszabbítani, előjogait megvédelmezni. Telje­sen egyetértünk a Biztonsági Tanács március 15-i állásfoglalásával, amely törvénytelennek és elfogadhatatlannak ítélte Smith és a három megalkuvó színes bőrű vezető megállapodását. Biztosak vagyunk abban, hogy a zimbabwei nép végül is meghiúsítja ezt a csalárd manő­vert, s a Hazafias Front vezetésével átveszi a hatalmat. Támogatjuk Namíbia népének független­ségi harcát, amelyet nemzeti felszabadító moz­galmának, a SWAPO-nak a vezetésével foly­tat. Követeljük, hogy a Namíbiával kapcsolatos ENSZ-határozatokat haladéktalanul hajtsák végre. Elítéljük a dél-afrikai fajüldöző rend­szert, üdvözöljük és támogatjuk az ENSZ dön­tését a nemzetközi apartheid-ellenes év meg­tartásáról. Három esztendeje, hogy Vietnam, Laosz és Kambodzsa népe történelmi jelentőségű győ­zelmet aratott a külföldi intervenciósok és he­lyi szövetségeseik felett. Népünk segítette ezt a küzdelmet, s azóta is a szolidaritás érzésével kíséri Indokína népeinek szívós erőfeszítéseit, amelyek a háborús károk kiküszöbölésére, az ipari és a mezőgazdasági termelés fejlesztésére irányulnak. A békés építőmunkát zavarta meg a kambodzsai vezetés által kirobbantott fegy­veres konfliktus. Kormányunk teljes támoga­tásáról biztosítja a Vietnami Szocialista Köz­társaság türelmes, internacionalista álláspont­ját, a harci tevékenység megszüntetésére, a konfliktus tárgyalásos rendezésére irányuló ja­vaslatait. A vietnami javaslatok elfogadása fontos lépés lenne előre a két szomszédos or­szág kapcsolatainak normalizálásában. A koreai kérdés megoldása terén nem tör­tént előrehaladás, pedig a Koreai Népi Demok­ratikus Köztársaság mindent megtett Korea békés egyesítése előfeltételeinek megteremté­séért. A Pak Csöng Hi-rezsim politikája nem­csak Korea egyesítését akadályozza, de veszé­lyezteti a térség békéjét is. A latin-amerikai kontinensen változatlanul kettős tendencia érvényesül. A dél-amerikai országok egy részének kormányaiban továbbra is érvényesül a reakció befolyása. Chilében vál­tozatlanul dühöng a fasizmus, más országok­ban — így például Jamaicában és Guayanában — viszont erősödnek a haladó folyamatok. Bi­zonyosak vagyunk abban, hogy a szocializmus, a haladás — nem kis részben a szocialista Ku­ba példája nyomán — a latin-amerikai kon­tinensen is teret nyer. összegezve az elmondottakat: bár sok a gond és a probléma a nemzetközi színtéren, pesszimizmusra nincs okunk. Meggyőződésünk, hogy — a meglevő és a várható nehézségek ellenére — a szocialista közösség országai, a világ haladó és békeszerető erőivel és a fejlett tőkés országok reálisan gondolkodó politiku­saival együtt, hosszabb távon is képesek biz­tosítani az enyhülés irányzatának érvényesülé­sét, sőt kiterjesztését. Teljességgel bizonyos, hogy az enyhülés alapjának, a nemzetközi erő­viszonyoknak a szocializmus, a haladás javára való eltolódása tovább folytatódik, és ez szük­ségszerűen tükröződik a nemzetközi politiká­ban is. Aláhúzta ezt a Magyar Szocialista Mun­káspárt Központi Bizottságának március 15-én tartott ülése is: „A Központi Bizottság meg­állapította — olvasható az ülésről kiadott köz­leményben —, hogy az enyhülési folyamat az akadályokat leküzdve előre halad. A világpo­litikai események menetére mindinkább a szo­cializmus, a társadalmi haladás, a nemzeti függetlenség és a béke erői gyakorolják a leg­nagyobb hatást". Tisztelt Országgyűlés! Az enyhülést, a bé­kés egymás mellett élés elvének gyakorlati ér­vényesülését nagyban befolyásolja a Szovjet­unió és az Egyesült Államok viszonya, amely jelentősen kihat a nemzetközi légkörre, elő­mozdíthatja, vagy lassíthatja az enyhülés fo­lyamatát. Az utóbbi időben e két nagy ország viszonyának normalizálásában korábban elért jelentős eredményeket az Egyesült Államok és Nyugat-Európa egyes befolyásos körei megkí­sérlik kisebbíteni és gyengíteni. Szovjetellenes propagandakampányaikkal, a Szovjetunió el­len irányuló politikai mesterkedéseikkel azt a konstruktív nemzetközi együttműködést veszik célba, amely hosszú évek kitartó erőfeszítései nyomán alakult ki. Szeretnénk remélni, hogy a Szovjetunió és az Egyesült Államok kapcso­latainak jelenlegi, nem kielégítő alakulását be­látható időn belül ismét előremutató szakasz váltja fel. Ez a béke és a biztonság megszilár­dításának a kilátásait is nagyban javítaná. Tisztelt Országgyűlés! Nemzetközi tevé­kenységünk szilárd hátterét azok az eredmé­nyek képezik, amelyeket dolgozó népünk pár­tunk következetes politikájának valóra váltásá­val, több mint három évtizedes szocialista al­kotó munkájával elért. Stabil belső helyzetünk.

Next

/
Oldalképek
Tartalom