Országgyűlési napló, 1975. II kötet • 1978. március 23. - 1980. március 6.

Ülésnapok - 1975-34

.'Î399 Az Országgyűlés 34. ülése, 19 nagy politikai vívmányunk, a gazdasági reform folytatásának tekintem. Tisztelt Országgyűlés! Hozzászólásom lényegét a Hazafias Népfront Országos Tanácsa legutóbbi ülésének anyagából és a most folyó falugyűlések és más gazdaságpolitikai népfronttanácskozások tapasztalataiból merítem. Ezek a viták azt tükrözik, hogy hallatlanul megnőtt a társadalom érdeklődése a világ és országunk gazdasági ügyei iránt. A társadalom igényli és méltányolja a nyíltságot, ami a gazdaságpolitika területére is bevonult. Ez erősíti azt a politikát, amely a mostani nehéz helyzetben is a szocialista demokrácia szélesítésére alapozza gondjaink közakaratú megoldását. A demokrácia szélesítésével nem a tanácskozások és a viták szaporítására gondolunk, hanem tartalmi fejlődésre, a valóságos problémák nyílt felvetésére, azok szabad és fegyelmezett vitájára. Arra, hogy a vezetés minden szinten legyen nyílt és sehol se rejtőzhessen a titokzatosság köntösébe az öntelt vezetés, a nyilvánosságtól való félelem, vagy a rossz munka. Tisztelt Országgyűlés! Ezeken a fórumokon mind több kritikai észrevétel hangzik el a külkereskedelmi munka iránt. Az érdeklődés jogos, hiszen munkánk fele a külpiacon értékesül. A külpiac azonban nemcsak az állampolgár, hanem a vállalati és szövetkezeti vezetők többsége előtt is ködbe burkolózik. Sokak előtt úgy tűnik, hogy a külkereskedelem állami monopóliuma egyes külkereskedelmi vállalatok monopóliumává szűkült. Tudom, ez koránt sincs így. Számos nagyvállalat kapott önálló exportjogot, bővül a bizományosi rendszer és a külkereskedelmi vállalatok között is van jól, közepesen és gyengén dolgozó. Mégis, ezekre a kritikai hangokra felhívom Veress elvtárs figyelmét. Itt is elkelne a társadalom és a termelőpartnerek folyamatos és részletes tájékoztatása és különösképpen külkereskedelmi szervezetünk Veress elvtárs által is körvonalazott korszerűsítése. Ennek legfőbb útját abban látom, egyetértve a Veress elvtárs által elmondottakkal, hogy csökkentsük vagy ahol lehet, számoljuk fel ezt a fajta monopolhelyzetet, meggondoltan szélesítsük a külkereskedelemben önállóan részt vevő vállalatok és egyesülések körét, erősítsük az anyagi érdekeltséget a külkereskedelmi vállalatoknál és a termelőknél egyaránt és egyidejűleg szigorítsuk az állami ellenőrzést. Tisztelt Országgyűlés! Helyeslem a szerkezetváltásra, a gyártmánykorszerűsítésre irányuló törekvéseket, hiszen ez a fejlődés útja. De meggyőződésem az is, hogy a jelenlegi bázison is lehet jobb munkát végezni, használhatóbb, jobb terméket előállítani. A társadalmi viták szóltak a jobb munkát akadályozó tényezőkről is. Csak jelzésként kívánok néhányat megemlíteni ezek közül. Ilyen a vállalati túlcentralizáltság, olyan vállalatok összevonása trösztökbe, országos nagyvállalatokba, amelyekből technológiai vagy más előny alig származik, viszont az önállóság és a felelősség jó részének elvesztése a fejlődés és alkalmazkodási képesség csökkenésével jár együtt. Káros azoknak az országos kereskedelmi és készletezési szervezeteknek a fenntartása is, 79. december 21-én, pénteken 3400 ahol az eredeti cél, például a szűkös készletek összegyűjtése és irányított elosztása már régen a múlté, viszont akadályozzák más összetételű. de a mai feladatoknak jobban megfelelő, új termelési, készletezési, forgalmazási tömörülések kialakulását. Termelési és kereskedelmi szervezeteinkből nagymértékben hiányoznak a közép- és kisvállalatok. Ezek megszervezése és bevonása a helyi feladatok, a kis mennyiségű, de a külpiacon is jól értékesíthető termékek, vagy a nagyüzemi termelést elősegítő részfeladatok ellátásában gazdasági, társadalompolitikai előnyökkel járna. Sok szó esett ezeken a vitákon a szerződéses fegyelemről és a munkafegyelemről. A nagyobb következetességet, a szigorúbb megítélést a munkások és a vállalati vezetők többsége helyesli és támogatja. A rend, a fegyelem, az igazságosság társadalmi igény. Ezért helyeslik a normatív gazdálkodási feltételeket, a teljesítmény szerinti bérezést és igénylik a kormányzat további következetes intézkedéseit. Ennek a következő másfél év lesz a döntő próbája. Csak jelzésként említettem néhányat a társadalmi viták tapasztalataiból, de az Országos Elnökség határozatai szerint ezeket a VI. ötéves terv előkészítése során a kormánynak részletesebben is ki fogjuk fejteni. Tisztelt Országgyűlés! Az 1980. évi terveink teljesítéséhez szükség van a lakosság aktív közreműködésére is. Az utóbbi években sokat tettünk e készség kibontakoztatására, de még mindik sok a tartalék. Véleményem szerint lehetőségeink megítélésénél két munkaidőalapot kell számításba venni. Az egyik a társadalmilag szervezett munkaidőalap, az a bizonyos napi 8 óra, évi legfeljebb 250-260 napon át. A másik a szabad munkaidőalap, amivel a pihenés, a közlekedés, a családi kötelezettségek után az állampolgár szabadon rendelkezik és amelynek nagysága megközelítheti a szervezett munkaidőt. Ezen a szabad munkaidőalapon működik a mezőgazdasági kistermelés és adja a mezőgazdasági termelés egyharmadát, a sajáterős lakásépítés és felépíti a lakások mintegy felét, valamint a javítás-szolgáltatás jelentős része, igaz eléggé rendezetlen keretek között. További lehetőségek vannak az alig kihasznált ipari bedolgozásban, valamint a vendéglátás és az idegenforgalom területén. Ez a társadalmi tevékenység megérdemli a támogatást és a megbecsülést, mert szorgalomra, munkára nevel, társadalmi szükségletet elégít ki és hozzájárul terveink teljesítéséhez. Javaslom, hogy a kormány eddigi tevékenységét továbbfejlesztve törekedjen e jelentős tartalék teljesebb feltárására. Ebben a Hazafias Népfront, úgy mint korábban, kész hathatósan közreműködni. Ebbe a körbe tartozik a társadalmi munka, amit évről évre növekvő mértékben az állampolgárok lakóhelyük fejlesztésére fordítanak. Mozgalom indult, hogy a párt XII. kongresszusának tiszteletére, a munkások példájára, a városok és falvak lakossága tegyen felajánlásokat. Eddig a települések 6570 százaléka határozta meg jövő évi feladatait, és remélhető, hogy ez a társadalmi közremű-