Országgyűlési napló, 1975. II kötet • 1978. március 23. - 1980. március 6.

Ülésnapok - 1975-22

1507 Az Országgyűlés 22. ülése 1978. március 24-én, pénteken 1508 denciája a jövőben, még tovább, még jobban érvényesüljön. A katonai kollégium ítélkezési munkája hatékonyan szolgálta az általános büntető és a speciális katonai érdekeket is. A polgári kollégiumról: A gazdasági, társadalmi viszonyok állandó mozgása, változása, fejlődése, s ennek következtében a sokrétű joganyag rendszeres fejlődése, újraalkotása, a polgári ítélkezés elvi irányítása terén szinte állandó jelleggel állítja a Legfelsőbb Bíróságot mindig új és nehéz feladatok elé. A március 1. napjával hatályba lépett, módosított és egységes szerkezetbe foglalt polgári törvénykönyvünkkel kapcsolatban az első és legfontosabb tennivaló volt valamennyi polgári jogi tartalmú elvi iránymutatás felülvizsgálata. Ezt a feladatot a Legfelsőbb Bíróság a törvény életbe léptetése előtt el is végezte. Ezzel a polgári törvénykönyv módosításával kapcsolatos, ítélkezést irányító tevékenységünkben természetesen még csak a kezdő lépést tettük meg. Fontos feladatunk, hogy állandóan figyelemmel kísérjük a törvény alkalmazásával kapcsolatos ítélkezési gyakorlat alakulását és megfelelő elvi irányítással közbelépjünk, ahol erre az ítélkezési gyakorlat helyes irányú fejlődésének biztosítása érdekében szükség van. A polgári és gazdasági ítélkezés körében a törvény célkitűzéseinek a gyakorlatban történő megvalósulásáról való lelkiismeretes gondoskodás az elkövetkező időszakban az egyik legkiemelkedőbb feladatunk lesz. Jogrendszerünk fontos jogpolitikai tétele a törvényben biztosított személyiségi jogok hatékony érvényesítése. A személyhez fűződő jogok biztosításának egyik fontos polgári jogi területe a szellemi alkotások védelme, amely azonban már egyidejűleg fontos gazdaságpolitikai célt is megvalósít. Ennek megfelelően a Legfelsőbb Bíróság a beszámolási időszakban is jelentős feladatnak tartotta a valóban, értékes szellemi alkotások védelmét. Ez kettős feladatot jelentett. Gondoskodni kellett egyrészt arról, hogy a valóban hasznos szellemi alkotások megfelelő díjazásban részesüljenek, s érvényesüljenek az anyagi érdekeltség ösztönző hatása, másrészt pedig arról, hogy az alaptalan, a valóságos alkotó munkával nem fedezett igényekkel szemben a társadalmi tulajdon hathatós védelmet kapjon. A feltalálói és újítási díjak meghatározásánál ezért törekedni kellett arra, hogy a díj kifejezze az elvégzett alkotó jellegű szellemi munkát, és ennek gazdasági eredményével arányban álljon. A társadalmi és egyéni érdek összeütközése gyakran élesen jelentkezik a kisajátítási, kártalanítási perekben. Ilyen ügyekben a Legfelsőbb Bíróságnak is gyakran kell állást foglalnia. Tapasztalataink szerint a kisajátításról szóló új törvényerejű rendelet alapvetően bevált. E szabályok alkalmazása során érvényesül az a fontos jogpolitikai elv, hogy abban» az esetben, ha a társadalmi érdek következtében szükséges a csoport, illetve az egyéni érdek korlátozása, a bíróságnak törekedni kell a törvényes rendelkezések keretei között az okozott hátrány kiegyenlítésére. Ennek során nem engedhető meg, hogy a kisajátítás a volt tulajdonosok részére az ingatlan valóságos értékét meghaladó kártalanítás forrása legyen, de az sem, hogy a kisajátítás miatt az állampolgárok jogos érdekei sérelmet szenvedjenek. A szerződéses jogviszonyokat illetően a Legfelsőbb Bíróság — a szerződéses jogintézményének társadalmi funkcióját tartva szem elqtt — általában abból indul ki, hogy a jogosult és a kötelezett mint szerződőtársak közösen kötelesek elősegíteni a szerződés teljesítését. Nevelő jellegű döntések hozatalára adtak e téren alkalmat a használt gépjármüvek adásvételéből eredő perek. Ezekre a negatív jelenségekre, így például szerződéskötéskor a hibák elhallgatására, a kilométerjelző órák visszaállítására és más .csalárd eljárásra, valamint túlzott vételár kikötésére is fényt vetettek. A jogszabályba ütköző vagy annak megkerülésére irányuló szerződések esetén hatékony eszköznek bizonyult az állam javára való marasztalás minden olyan esetben, amikor az ügy hátterében jogtalan vagyoni előny szerzésére vagy tisztességtelen haszon elérésére irányuló törekvés volt felfedezhető. Állandóan növekvő számánál, és a nemegyszer mély emberi konfliktusok következtében az ítélkezés egyik legfelelősségteljesebb területe napjainkban a családjog szabályainak alkalmazása, a családjogi viták elbírálása, a családvédelmi érdekek hatékony érvényesítése. Különösen jelentős ez az elvált szülők gyermekének jövendő sorsa és gyakran ezzel együtt a házastársi közös lakás felett jogvitákban, amelyek a családjogi ítélkezés gyújtópontjában állnak, s mind a társadalmi, mind az egyéni érdekek szempontjából nagy jelentőségük van. A családvédelmi érdekek elsősorban a közös gyermekekkel kapcsolatban jelentkeznek és rendszerint amellett a volt házastárs mellett szólnak, akinél a gyermekek maradnak. Ez pedig az a' szülő, aki alkalmasabb a gyermek nevelésére. A gyermeket közvetlenül nevelő szülő lesz jogosult rendszerint a közös lakás további használatára, vagy ha a lakás ekként megosztható, annak nagyobb részére. Álláspontunk szerint a családvédelmi érdek a családi élettel kapcsolatos felelősség megszilárdítását kívánja meg. Aki becsületesen teljesítette házastársi kötelességeit, azt a lakás ' használatánál is előnyben kell részesíteni, a felelőtlen házastárssal szemben. Több esetben ítélkezett úgy a Legfelsőbb Bíróság, hogy ha az egyik fél durva, tettleges, hűtlen magatartásával a másik házastársat — esetleg veszélyes fenyegetéssel — a lakás elhagyására kényszeríti, a bennmaradó fél az így kialakult tényleges helyzet alapján nem jogosítható fel a lakás kizárólagos használatára. Mindamellett a válás az érdekeltek lakáshelyzetét gyakran rendkívül súlyossá teszi. Fokozza a nehézségeket az, hogy a lakás kiürítéséről szóló bírósági határozatok végrehajtásának — a lakásalap objektív lehetőségénél fogva — nemegyszer akadályai vannak.