Országgyűlési napló, 1975. II kötet • 1978. március 23. - 1980. március 6.

Ülésnapok - 1975-21

1487 Az Országgyűlés 21. ülése, 1978. március 23-án, csütörtökön 1488 ra és megoldására. Amióta részt veszek a törvényalkotó munkában és megszavazok egy törvényt, abból a meggyőződésemből teszem, hogy a törvény szocialista társadalmunk fejlődését biztosítja és életbe lépése után a közösségi és egyéni érdekeket egyaránt szolgálja. Ennek reményében szavazom meg ezt a törvényjavaslatot is és tisztelt képviselőtársaimnak elfogadásra ajánlom. (Taps.) ELNÖK: Szólásra következik Varga Sándor képviselőtársunk. VARGA SÁNDOR: Tisztelt Országgyűlés! Az elmúlt években mind a párt, mind az állami szervek kiemelt figyelmet fordítottak és fordítanak a lakosság ellátására, a kereskedelmi munkára. Az ellátást politikai rangra emeli az a tény, hogy egyrészt az életszínvonal-politikához kapcsolódik, annak szerves része, másrészt az állampolgárok többsége nap mint nap vásárlóként jelenik meg az üzletekben és jó vagy rossz véleményt alakít ki a kereskedelmi ellátásról aszerint, hogy megkapta-e a keresett árut a megfelelő mennyiségben, minőségben, választékban a kívánt helyen és időben. A vitathatatlan fejlődés jelei megmutatkoznak, nem lebecsülve a meglevő gondokat az ország valamennyi településén. Tisztelt Országgyűlés! Alapos, megfontolt, nagy előkészítő munka után rendelkezésünkre áll a belkereskedelmi törvényjavaslat. A lakosság szükségleteinek egyre magasabb szinten és színvonalon történő kielégítése, a további fejlődés igényli és indokolja a belkereskedelmi törvény megalkotását annál is inkább, mivel a városon kívül élő lakosságnak is fokozottabb igénye jelentkezik mind az ellátás, mind pedig a kulturáltabb kiszolgálás tekintetében. Tisztelt Országgyűlés! Szolnok megyében is a Hazafias Népfront kezdeményezésére szakemberek bevonásával megvitatásra került a törvényjavaslat és örömmel állapítottuk meg, hogy több hasznos javaslat a tervezetbe beépítésre került. Rögzítésre került, amihez a belkereskedelmi törvénytervezet — jóváhagyása után — megfelelő kereteket biztosít. Megállapításra került a meglevő üzlethálózatok áteresztőképességének növelése, az árubemutatás feltételeinek javítása, az árumozgatás gépesítése, a raktári és bolti technológia fejlesztése, amelyek nagyon szükségesek és indokoltak, mivel a kereskedelemben többségben nők dolgoznak, s ezért kevés helyen van meg a lehetőség, hogy férfiember vegyen részt a nagyobb súlyok ide-odá mozgatásában. Ügy gondolom, hogy a 18. § (1) bekezdése ennek a követelménynek kíván megfelelő kezdeményezést és törvényelőírást biztosítani. Az ABC-áruházi rendszer továbbfejlesztése, az iparcikk szakmában az ésszerű szakosítás, profilrendezés indokolt, amely nagymértékben igényli a kereskedelmi dolgozók magasfokú szakképzettségét, amelyet a tervezet 24. §-ának első, második bekezdése is megfogalmaz. Igen alacsonynak ítéljük meg a felsőfokú végzettségű kereskedelmi dolgozók számát. Éppen ezért szükségesnek tartjuk a kereskedelmi és vendéglátóipari felsőoktatás-képzés kereteinek vidéki bővítését. Tisztelt Országgyűlés! Indokolt az ellenőrzést hatékonyan biztosítani. Ha nem is törvényi keretek között, de a végrehajtási utasításban kapjon teret, hogy egyes, a lakosságot szélesebb körben érintő termékek gyártása vagy szolgáltatási tevékenység csak az ellátásért felelős szerv jóváhagyásával legyen megszüntethető. Erre ráutaló magatartás az illetékesek részéről az utóbbi időben tapasztalható volt. Tisztelt Országgyűlés! A minisztériumok, a tanácsok, a fogyasztási szövetkezetek sokat tettek, különösen az elmúlt években az üzlethálózatok fejlesztéséért. Kiemelkedőnek tartom a 24. § (1) bekezdését, amely a kiszolgálás tekintetében előírja, kötelezővé teszi; gondoskodni kell a lakosság vásárlásra fordított idejének csökkentéséről, s külön aláhúznám azoknak a kiszolgálást és a kereskedelmi dolgozók munkakörülményeit javító eladási módszereknek folyamatos kialakítását, amelyekre a tervezet is utal és amelyekről több szó esett. Tisztelt Országgyűlés! A fogyasztói érdekvédelem fejezethez néhány gondolatot. A társadalmi szemlélet alakítása és formálása érdekében nem azért, mintha e területen gondjaink lennének. Nemcsak vásárlók vagyunk, hanem ugyanakkor döntő részben termelő üzemekben dolgozunk. Ezt annál is inkább mondhatom, miután a vásárolt áruk, fogyasztási cikkek értékének mintegy 80 százaléka belföldi termék, belföldi eredetű és ha ez igaz, márpedig az, akkor a termelők, mint fogyasztók, az általuk megtermelt javakkal találkoznak a kereskedelem pultjain. Ha a vásárló nem kéri azt az árut, amelynek előállításában tevékenyen részt vett, a saját munkájának a kritikája is lehet. Ugyanakkor a kereskedelemben dolgozóknak is szoros kapcsolataik lehetnek és vannak is a termelő üzemek dolgozóival. Mai életünkhöz hozzá tartozik, annak természetes velejárója és adottsága, hogy a családokban vagy a családi kapcsolatokban megtalálhatók a különböző foglalkozási ágak képviselői. Ennek alapján a társadalmi szemlélet jobbá tételének a reális lehetőségei megvannak, élni kell vele annak érdekében, hogy minőségileg, árban és egyéb jellemzőkben olyan termékek kerüljenek a kereskedelem pultjaira, asztalaira, amelyeket mint termelők, egyben fogyasztók és mindnyájan, mindenkor és minden időben szívesen és készségesen vásárolunk. Ugyanakkor a kereskedelemben dolgozók saját maguk, hivatásuk és a fogyasztók érdekében visszajelzéssel lehetnek a termelők felé, a negatív jelenségek kiküszöbölése érdekében. Teljes mértékben egyet lehet érteni a Népszabadság március 9.-i számában megjelent cikkel, ami azt mondja, hogy az ellátási felelősség nemcsak a kereskedelmet terheli, hanem az ellátásért felelős az összes termelő ágazat. Az ellátási felelősség mellett az összes ellátást biztosítóknak egyben szolgálniuk kell a fogyasztói érdekvédelmet is. Ügy vélem, ennek szellemében szól a 29. § (1) bekezdése. A gazdálkodó szervezetek és a kereskedelmi dolgozók egyöntetű felelősségteljes feladata, hogy e feladat politikai súlyát érezve, minél