Országgyűlési napló, 1975. II kötet • 1978. március 23. - 1980. március 6.

Ülésnapok - 1975-21

1481 Az Országgyűlés 21. ülése, 1978. március 23-án, csütörtökön 1482 munkásgondjait. Ezért kérjük az illetékes minisztériumok segítségét ahhoz, hogy már az 1978/79-es tanévben a tokaji kereskedelmi szakmunkásképző iskola megyénk fogyasztási szövetkezeteinek tanulóigényét elégítse ki. Tisztelt Országgyűlés! A törvény a lakosság, a fogyasztók érdekében magas követelményt állít a belkereskedelemmel szemben. Ennek megvalósítása a következő évek feladata, és sok gazdálkodó szerv munkájának továbbfejlesztését kívánja. A vásárlók egyre több és szebb árut várnak. Ehhez a forgalomba kerülő árut megtermelő és előállító ipari, mezőgazdasági üzemeken túl a belkereskedelemben is fokozni kell mindazoknak a szerveknek a közreműködését is, amelyek érdemben tehetnek valamit azért, hogy lakosságunk áruellátása egyre fejlődőbb, színvonalasabb legyen. Ennek érdekében cselekszünk és tevékenykedünk munkánk során a mezőkeresztesi képviselőválasztó kerületben is. Biztos vagyok benne, hogy a törvény jól szolgálja a népgazdaság, a lakosság érdekeit, ezért azt elfogadom és a tisztelt Országgyűlésnek elfogadásra ajánlom. Köszönöm figyelmüket. (Taps.) ELNÖK: Felszólalásra következik Fritz László képviselőtársunk. FRITZ LÁSZLÓ: Tisztelt Országgyűlés! A belkereskedelem jelentős szerepet tölt be szocialista gazdasági életünkben. Az újratermelési folyamat fontos eleme, a megtermelt nemzeti jövedelem jelentős része a kereskedelmen keresztül jut el a fogyasztókhoz. A kereskedelmi tevékenység elevenen érinti a lakosság mindennapi életét és befolyásolja a közhangulatot is. Mindannyian vásárlók is vagyunk, ezért megkülönböztetett jelentőséget tulajdonítunk a törvénynek és az alapelvei között megfogalmazott fogyasztói érdekvédelemnek, a vásárlói jogok érvényesülésének. A törvényjavaslat a felszabadulás óta eltelt 33 év tapasztalatait leszűrve kristályosítja ki azokat a működési feltételeket, feladatokat, amelyek a belkereskedelem egészét átfogják és egyúttal az eredményes munka feltételei is. A kereskedelem országos fejlődéséhez hasonlóan szűkebb hazámban, Zala megyében is évről évre nagyobb a forgalom, új, korszerű üzletek, áruházak épülnek. El kell mondanom azt is, hogy a kereskedelem fejlesztése sokszor komoly erőfeszítést igényel. A felszabadulás előtti időkből kis alapterületű, rossz műszaki állagú és gyér bolti és vendéglátó hálózatot kaptunk örökségül. Megyénk úgynevezett aprófalvas megye. A 263 ezer ember 237 községben és két városban él. Száztizennégy községben 500 főnél kevesebben laknak. Ebből adódóan esetenként ellentétbe kerül a lakossági ellátás érdeke és a gazdálkodási érdek. A kis lélekszámú, gyér vásárlóerővel rendelkező községekben is biztosítani kell az alapellátást, de a szövetkezek pénzügyi helyzete nem teszi lehetővé, hogy rövid idő alatt a ma, s a jövő igényeinek megfelelő, korszerű technikai felszereltségű üzleteket építsenek. Ugyancsak mérsékli a beruházási kedvet a kereskedelem fejlesztésére is kiterjesztett 10 százalékos építési adó. A beruházási gondok ellenére a negyedik és az ötödik ötéves tervidőszak eddig eltelt éveiben végzett nagyarányú fejlesztő tevékenység eredményeképpen jelenleg a megyében 921 kiskereskedelmi bolt és 533 vendéglátó üzlet működik 101 785 négyzetméter, illetve 52 021 négyzetméter alapterületen. Az ötödik ötéves tervidőszak első két évében az áruellátás a korábbi éveknél kiegyensúlyozottabbá vált. A lakosság igényeit a kereskedelem magasabb színvonalon, a vásárlási feltételek javításával elégítette ki. A megtett munka- és üzemszervezési intézkedések pozitívan hatottak a vásárlási körülmények alakulására. 1977-ben a tanácsi és szövetkezeti kereskedelemben az áruforgalom a tervezettnél kedvezőbben alakult, összességében az értékesítés 12,2 százalékkal haladta meg az 1976. évit és megközelítette a 6 milliárd forintot. Az országos adatokhoz mérve ugyan ez kevésnek tűnik, de a dinamikus fejlődést talán az is érzékelteti, hogy 1971-ben a forgalom még a hárommilliárd forintot sem érte el. Az áruforgalom állandó növekedése ellenére többé-kevésbé ideiglenes jelleggel egyes áruféleségekből a kereskedelem nem tudta kielégíteni a lakossági igényeket. A hiánycikkek száma és köre állandóan változott. A vállalatok és szövetkezetek javuló árubeszerző tevékenysége következtében némileg csökkent a hiánycikkek száma. Jelentős a törvényjavaslat 36. §-a, amely kimondja, hogy a lakosság áruellátásáért, a fogyasztói érdekek védelméért a Minisztertanács a felelős. Véleményem szerint ez a meghatározás lehetőséget biztosít az árutermelő és a kereskedelmi vállalatoknak az eddiginél eredményesebb együttműködésre, a hiánycikkek számának további csökkentésére. Mint vásárlók, már azt hiszem, mindannyian iTallottuk az üzletekben azt a magyarázatot, hogy ezt vagy azt az árut az ipar már nem vagy csak jóval kisebb mennyiségben gyártja. A 36. § (3) bekezdése lehetővé teszi, hogy a belkereskedelem időben felkészüljön az ellátás szempontjából fontos vagy kevésbé fontos fogyasztási cikk gyártásának vagy importjának jelentős növelésére, vagy megszüntetésére. Ha az ipar és a külkereskedelem időben előre tájékoztatja a belkereskedelmet, akkor lehetővé válik, hogy a lakosság áruellátása érdekében együtt gondoskodjanak az áru pótlásáról. A törvényjavaslat szellemének megfelelően megyénkben is különböző gazdasági szervezetek végeznek kereskedelmi tevékenységet. Javult a vállalatok és szövetkezetek készletgazdálkodása. 1977-ben a tanácsi kereskedelemben a készletek volumene 7 százalékkal, a szövetkezeti kereskedelemben 4,2 százalékkal növekedett. Jelenleg megyénkben a tanácsi és szövetkezeti szektor mellett az egyéb kereskedelmi szektor számos gazdálkodó egysége értékesít. 1977-ben tovább gyarapodott az egyéb kereskedelmi szektor üzleteinek száma. Megnyitották az Aranypók divatszaküzletét és az Iparcikkkölcsönző és Szolgáltató Vállalat boltegységét.