Országgyűlési napló, 1975. II kötet • 1978. március 23. - 1980. március 6.

Ülésnapok - 1975-28

1981 Az Országgyűlés 28. ülése, 1978. december 21-én, csütörtökön 1982 szagosán, nálunk is. E célból nagy társadalmi összefogás történt megyénkben, hogy megfelelhessünk az egészségügy körében elfogadott arányos ellátás követelményének, hiszen országosan Fejér megyében csaknem a legmagasabb a születési arányszám, s ebben is vezet városom, Dunaújváros. Ugyanakkor a nők foglalkoztatottsága is magas, és így az asszonyoknak a gyermekgondozási segély alatti otthonmaradása nagyon komoly munkaerőhiányt okoz. A központi határozat és az egészségügy anyagi helyzetének figyelembevételével kérem a tervezőket és a kivitelezőket, segítsenek a ; funkciót betöltő, de olcsó és gazdaságosan üze- ; meltethető egészségügyi intézeti építés és re- I konstrukció megvalósításában, mert igen sokan i várnak egészségügyi otthoni, szociális és öreg- j otthoni, akut, de főleg krónikus betegeket ellá- ! tó kórházi helyre. Az egészségügyi intézményellátottság je- j lenlegi mostoha helyzete és társadalompolitikai ; fontossága talán azt is megérdemelné, hogy j megsegítésére társadalmi munkát szervezzünk. Javasolom országosan ennek megfontolását. Jól j bevált kezdeményezésről is beszámolhatok a j tisztelt Országgyűlésnek. Dunaújvárosban pél- ! dául az új, úgynevezett „Római városrész" ren- | delőkomplexumát 9000 társadalmi munkaóra j segítségével valósította meg a lakosság terven i felül. Tisztelt Országgyűlés! Mondanivalóm má- j sodik része a rehabilitáció. Célja, hogy a fiatal j fogyatékosok első társadalmi beilleszkedését, j habilitációját elősegítse, s a csökkent vagy meg- ! változott munkaképességű felnőttek testi-lelki ; állapotát, társadalmi és gazdasági helyzetüket ! a lehetőségekhez képest helyreállítsa. Ennek j megfelelően a rehabilitáció komplex tevékeny- j ség, egészségügyi, szociális, munkaügyi és ér- j dekvédelmi feladat. Társadalmi jelentőségét is j bizonyítja az érintettek száma. Több mint egy- j negyed millió fogyatékos fiatalról van szó és ! mintegy 200 ezer olyan felnőttről, aki harmad- j fokú rokkantsági nyugdíjas, tehát a nyugdíja j mellett egészségkárosodás nélkül munkát vál- j lalhat, valamint 300 ezer olyan dolgozóról, az I összes dolgozók 5 százalékáról, aki eredeti mun- j kaját nem tudja ellátni és kis hatékonysággal dolgozik. A részükre kifizetett munkabér nem j rentábilis. Ezeket a dolgozókat és üzemeiket fo- ! kozottan érdekeltté kellene tenni abban, hogy j szervezett átképzéssel hatékonyan használják ki ! a megmaradt munkaképességüket. Egy ilyen in- j tézkedés hatásában megegyeznék mind a Falu- j végi, mind Trethon elvtárs által kifejtett célokkal, hogy a munkaerőt gazdaságosabban, szer- j vezettebben kell kihasználni a termelés haté- j konysága érdekében. Sem külföldön, sem hazánkban nem új dolog a rehabilitáció. Természetes emberi törekvés, az emiberi akarat, hivatástudat példája. Ifjúkorunk nagy példaképe volt Mereszjev, az egy igaz ember, de hazai példák sorát is említhetjük. A magyar televíziónézők közül ki nem ismeri Antal Imrét, aki mint zongoraművész, ha nem is csökkent, de megváltozott munkaképességű, a kezét ért baleset óta. Mint tévéripor- j ter, műsorvezető és színész azonban a közönség egyik kedvence. Ne tessék félreérteni, nem akarok neki reklámot csinálni, nem is ismerem. Ismerek viszont olyan két amputált lábú kőművest, aki falábaival szebb házat épít, mint sok más és ismerek olyan vak jogászprofesszort, aki a látókat tanítja és a vakok érdekeit védi, országosan és határainkon kívül is. Mégis szükséges, hogy intézményesen rehabilitáljunk minden rászorulót, a mozgássérülteket, a vakokat, a süketeket, az ideg- és elmebetegségben szenvedőket. A téma fontosságára való tekintettel a parlament egészségügyi állandó bizottsága egy albizottságot szervezett a rehabilitációs helyzet felmérésére. A fővárosiban és hat megyében tanulmányoztuk a vállalatok, a szövetkezetek, az intézmények rehabilitációs munkáját, a pályaválasztási tanácsadást, a fogyatékos fiatalok nevelő intézeteinek nemzetközileg is elismert módszereit, gondjaikat, a minisztériumok és a társadalmi szervek bevonásával, a Magyar Rehabilitációs Társaság és az Országos Orvosi Rehabilitációs Intézet tapasztalatainak felhasználásával. Az albizottság munkájában képviselőtársaimmal együtt magam is részt vettem. Engedjék meg, hogy néhány tapasztalatunkról beszámoljak önöknek. Az 1/1967-es munkaügyi, egészségügyi és pénzügyminiszteri együttes rendelet sok rehabilitációs lehetőséget tartalmaz, amelyeket a vállalatoknak csak egy része ismer és így a végrehajtás is nagyon változó, sok helyen formális. A megváltozott munkaképességűek szakképzettségüknél alacsonyabb munkakörben dolgoznak, a lehetőségüknél kisebb hatásfokkal. Az ebből adódó keresetveszteség abban teszi tehát érdekeltté őket, hogy rokkantsági nyugdíjat harcoljanak ki maguknak. A Munkaügyi Minisztérium és a SZOT által kiadott kiváló módszertani útmutatón kívül szükséges a végrehajtás következetes ellenőrzése, amelytől a szemlélet és a gyakorlat változ"S*sa is várható. Felmerült az igény, hogy a tanácsok jogkörét bővíteni kell a rájuk háruló rehabilitációs feladatok arányában és segítségükkel ki kell alakítani a rehabilitálásra váró dolgozók szervezett átképzését, amelyet megelőz a betegség, a rokkantság korai szakában az orvosból, pszichológusból és munkaügyi szakemberből álló team pályaválasztási tanácsadása. Szükséges a megfelelő gyógyászati segédeszköz-ellátás. Tudomásom szerint a hazai gyártást a kormány kiemelten támogatni tervezi és a szükséges importot is megoldja. Köszönet érte. Kedves Elvtársak ! Tisztelt Országgyűlés ! A rehabilitációs rendelet a bányászok keresetkiegészítése tekintetében humánus, szociális, de nem ösztönöz más szakma tanulására azzal, hogy lehetővé tenné a dolgozó jövedelmének növekedését a hatékonyabb munka vállalásával. Erről, úgy vélem, Jazbinsek képviselő elvtársam és bányász kollégái nálam sokkal többet tudnának mondani. A továbbiakban előreveti árnyékát a mezőgazdasági dolgozók, a téesztagok rehabilitációs szükségleteinek várható alakulása. Szükséges, hogy az országos orvosszakértői bizottságok