Országgyűlési napló, 1975. II kötet • 1978. március 23. - 1980. március 6.

Ülésnapok - 1975-28

1981 Az Országgyűlés 28. ülése, 1978. december 21-én, csütörtökön 1982 szagosán, nálunk is. E célból nagy társadalmi összefogás történt megyénkben, hogy megfelel­hessünk az egészségügy körében elfogadott ará­nyos ellátás követelményének, hiszen országo­san Fejér megyében csaknem a legmagasabb a születési arányszám, s ebben is vezet városom, Dunaújváros. Ugyanakkor a nők foglalkozta­tottsága is magas, és így az asszonyoknak a gyermekgondozási segély alatti otthonmaradása nagyon komoly munkaerőhiányt okoz. A központi határozat és az egészségügy anyagi helyzetének figyelembevételével kérem a tervezőket és a kivitelezőket, segítsenek a ; funkciót betöltő, de olcsó és gazdaságosan üze- ; meltethető egészségügyi intézeti építés és re- I konstrukció megvalósításában, mert igen sokan i várnak egészségügyi otthoni, szociális és öreg- j otthoni, akut, de főleg krónikus betegeket ellá- ! tó kórházi helyre. Az egészségügyi intézményellátottság je- j lenlegi mostoha helyzete és társadalompolitikai ; fontossága talán azt is megérdemelné, hogy j megsegítésére társadalmi munkát szervezzünk. Javasolom országosan ennek megfontolását. Jól j bevált kezdeményezésről is beszámolhatok a j tisztelt Országgyűlésnek. Dunaújvárosban pél- ! dául az új, úgynevezett „Római városrész" ren- | delőkomplexumát 9000 társadalmi munkaóra j segítségével valósította meg a lakosság terven i felül. Tisztelt Országgyűlés! Mondanivalóm má- j sodik része a rehabilitáció. Célja, hogy a fiatal j fogyatékosok első társadalmi beilleszkedését, j habilitációját elősegítse, s a csökkent vagy meg- ! változott munkaképességű felnőttek testi-lelki ; állapotát, társadalmi és gazdasági helyzetüket ! a lehetőségekhez képest helyreállítsa. Ennek j megfelelően a rehabilitáció komplex tevékeny- j ség, egészségügyi, szociális, munkaügyi és ér- j dekvédelmi feladat. Társadalmi jelentőségét is j bizonyítja az érintettek száma. Több mint egy- j negyed millió fogyatékos fiatalról van szó és ! mintegy 200 ezer olyan felnőttről, aki harmad- j fokú rokkantsági nyugdíjas, tehát a nyugdíja j mellett egészségkárosodás nélkül munkát vál- j lalhat, valamint 300 ezer olyan dolgozóról, az I összes dolgozók 5 százalékáról, aki eredeti mun- j kaját nem tudja ellátni és kis hatékonysággal dolgozik. A részükre kifizetett munkabér nem j rentábilis. Ezeket a dolgozókat és üzemeiket fo- ! kozottan érdekeltté kellene tenni abban, hogy j szervezett átképzéssel hatékonyan használják ki ! a megmaradt munkaképességüket. Egy ilyen in- j tézkedés hatásában megegyeznék mind a Falu- j végi, mind Trethon elvtárs által kifejtett célok­kal, hogy a munkaerőt gazdaságosabban, szer- j vezettebben kell kihasználni a termelés haté- j konysága érdekében. Sem külföldön, sem hazánkban nem új do­log a rehabilitáció. Természetes emberi törek­vés, az emiberi akarat, hivatástudat példája. If­júkorunk nagy példaképe volt Mereszjev, az egy igaz ember, de hazai példák sorát is említ­hetjük. A magyar televíziónézők közül ki nem ismeri Antal Imrét, aki mint zongoraművész, ha nem is csökkent, de megváltozott munkaké­pességű, a kezét ért baleset óta. Mint tévéripor- j ter, műsorvezető és színész azonban a közön­ség egyik kedvence. Ne tessék félreérteni, nem akarok neki reklámot csinálni, nem is isme­rem. Ismerek viszont olyan két amputált lábú kőművest, aki falábaival szebb házat épít, mint sok más és ismerek olyan vak jogászprofesszort, aki a látókat tanítja és a vakok érdekeit védi, országosan és határainkon kívül is. Mégis szük­séges, hogy intézményesen rehabilitáljunk min­den rászorulót, a mozgássérülteket, a vakokat, a süketeket, az ideg- és elmebetegségben szen­vedőket. A téma fontosságára való tekintettel a par­lament egészségügyi állandó bizottsága egy al­bizottságot szervezett a rehabilitációs helyzet felmérésére. A fővárosiban és hat megyében ta­nulmányoztuk a vállalatok, a szövetkezetek, az intézmények rehabilitációs munkáját, a pálya­választási tanácsadást, a fogyatékos fiatalok ne­velő intézeteinek nemzetközileg is elismert mód­szereit, gondjaikat, a minisztériumok és a tár­sadalmi szervek bevonásával, a Magyar Reha­bilitációs Társaság és az Országos Orvosi Reha­bilitációs Intézet tapasztalatainak felhasználá­sával. Az albizottság munkájában képviselőtár­saimmal együtt magam is részt vettem. Enged­jék meg, hogy néhány tapasztalatunkról be­számoljak önöknek. Az 1/1967-es munkaügyi, egészségügyi és pénzügyminiszteri együttes rendelet sok reha­bilitációs lehetőséget tartalmaz, amelyeket a vállalatoknak csak egy része ismer és így a vég­rehajtás is nagyon változó, sok helyen formá­lis. A megváltozott munkaképességűek szak­képzettségüknél alacsonyabb munkakörben dol­goznak, a lehetőségüknél kisebb hatásfokkal. Az ebből adódó keresetveszteség abban teszi tehát érdekeltté őket, hogy rokkantsági nyug­díjat harcoljanak ki maguknak. A Munkaügyi Minisztérium és a SZOT által kiadott kiváló módszertani útmutatón kívül szükséges a vég­rehajtás következetes ellenőrzése, amelytől a szemlélet és a gyakorlat változ"S*sa is várható. Felmerült az igény, hogy a tanácsok jog­körét bővíteni kell a rájuk háruló rehabilitá­ciós feladatok arányában és segítségükkel ki kell alakítani a rehabilitálásra váró dolgozók szervezett átképzését, amelyet megelőz a beteg­ség, a rokkantság korai szakában az orvosból, pszichológusból és munkaügyi szakemberből ál­ló team pályaválasztási tanácsadása. Szükséges a megfelelő gyógyászati segéd­eszköz-ellátás. Tudomásom szerint a hazai gyár­tást a kormány kiemelten támogatni tervezi és a szükséges importot is megoldja. Köszönet érte. Kedves Elvtársak ! Tisztelt Országgyűlés ! A rehabilitációs rendelet a bányászok keresetki­egészítése tekintetében humánus, szociális, de nem ösztönöz más szakma tanulására azzal, hogy lehetővé tenné a dolgozó jövedelmének növekedését a hatékonyabb munka vállalásá­val. Erről, úgy vélem, Jazbinsek képviselő elv­társam és bányász kollégái nálam sokkal töb­bet tudnának mondani. A továbbiakban előreveti árnyékát a mező­gazdasági dolgozók, a téesztagok rehabilitációs szükségleteinek várható alakulása. Szükséges, hogy az országos orvosszakértői bizottságok

Next

/
Oldalképek
Tartalom