Országgyűlési napló, 1975. II kötet • 1978. március 23. - 1980. március 6.

Ülésnapok - 1975-27

1931 Az Országgyűlés 27. ülése, J emelkedjék, akik jó munkajukkái ikiemelkedően járuknak hozzá népgazdasági gondjaink megol­dásához. Míg azoké, akik keveset tesznek a kö­zös asztalra, kismértékben nőjön vagy egyálta­lán ne emelkedjen. A bérszabályozásnál beveze­tett szigorítások ezt az elvet szolgálják. Ezzel egyetért a közvélemény is. Magyarázkodások, ki­vételezések helyett fel kell számolnunk a szocia­lista társadalom alapelvével, a munka szerinti elosztás elvével ellentétes egyenlősdit, bárkiről legyen is szó. Tisztelt Országgyűlés! Ami a felhalmozást illeti, ezen belül Ls a beruházásokat, ezek nagy­sága alig lesz nagyobb az 1978. évinél. A kész­letállomány nem növekedhet olyan mértékben, mint az ország nemzeti jövedelme. Az 1978-as nagy készletnövekedés megismétlődése komoly gazdasági károkat okozna, viszont a meglevő készleteket is figyelembe véve a tervezett kész­letnövekedés elegendő a termelés tervezett bő­vítéséhez. Sőt — ezt is megkockáztatom —, gon­dos gazdálkodás, a vállalatközi együttműködés érdemi javítása esetén a tervezett mértékű nö­velésre sem lenne szükség. A túlzott készletezés felszámolását gazdaságirányításunknak határo­zott intézkedésekkel kell elősegítenie, ez remé­lem megtörténik. A beruházásokikai kapcsolat­ban újra rá kell mutatnom, mint tavaly is tet­tem, hogy nem vagyunk persze elvi ellenzői a fejlesztés bővülésének. De mindenkor számol­nunk kell a népgazdaság teherbíró-képességével. Nem lehet költekezni mérték nélkül. Mert amennyivel tülköltünk a beruházásra, annyival kevesebb jut az életszínvonal emelésere. Tudomásul kell vennünk végre, hogy való­színűleg még igen sokáig nem lesz lehetőségünk minden, önmagában esetleg indokolt, valódi igé­nyeket kielégítő beruházás megvalósítására sem. Még a nagyon szükségesek között is szelektál­nunk kell. Az ettől eltérő gyakorlat útjában áll az életszínvonal növelésével kapcsolatos célok el­érésének. Rá kell mutatnom a pazarlás egy speciális' formájára. Sokan azt hiszik, hogy a leghatéko­nyabb fejlesztés az, ha az áraiktól függetlenül, a kihasználás, a gazdaságos működtetés lehetősé­gétől is eltekintve, a legfejlettebb technikát ve­zetjük be. Egyáltalán, ballábas az a felfogás, ha egyetlen receptjét ismerjük a gazdálkodás lé­nyeges javításának, a fejlesztést. A tehetséges, okos és ügyes vezetés inkább gondol a jobb szer­vezésre, a meglevő kapacitások ésszerű átállítá­sára, a célszerűbb kooperációra. 1979-ben tekintettel a sok befejezetlen beru­házásra, ezek befejezésére összpontosítunk. Nem indítunk újabb állami nagyberuházást. A válla­lati beruházásoknál szintén a befejezésekre, fő­leg az exportképes árukat előállító kapacitások üzembe helyezésére kell a hangsúlyt helyezni. A vállalati beruházások nagysága folyó áron az időihez képest nem nagyon növekszik. Ennek megfelel ően folyamatosan csökkennek a válla­latok fejleszted lehetőségei. Ezt is reálisan kell mk. Az úgynevezett célcsoportos beruházá­sokra fordított összeg — a kórházfejlesztés, a vasúti hálózatfejlesztés, a járműbeszerzés kivé­telével — az eredetileg kalkuláltnál valamivel mó'-sékeltebben nőhet. 78. december 20-án, szerdán 1932 Nem értek egyet azzal a felfogással sem, hogy a beruházások növekedésének ilyen szabás lyozása gátolja a műszaki fejlődést, termelőbe­rendezéseink korszerűsítését. Tények bizonyít­ják, hogy ez a függés nagyon is távoli, és min­denkor kismértékű volt. Azt kell elérnünk, hogy a termelőágazatokban a beruházásokra a rendel­kezésre álló összes forrást hatékonyabban hasz­náljuk fel, és valóban állítsuk a gazdaságos mű­szaki haladás szolgálatába. Ebben van a kor­szerűsítés igazi tartaléka. Tisztelt Országgyűlés! A gazdaságirányítás különösen fontos feladata lesz az 1979. évi fej­lődés állandó beavatkozásra kész figyelése. A kormány eltökélt szándéka, hogy amennyiben a tervezett úttól lényeges eltéréséket tapasztal, újabb azonnali intézkedésekkel tereli az itt el­határozott irányba a folyamatokat, hogy elérjük legfontosabb gazdaságpolitikai céljainkat. 1979. a VI. ötéves terv előkészítése szem­pontjából is nagy jelentőségű, érzékeny év. 1979­ben kell kidolgoznunk az új terv koncepcióját, ezzel összehangoltan az ár- és szabályozórend­szerben szükséges változtatásokat. A tervezhető elgondolások kialakítása már ebben az évben el­kezdődött. Hozzáláttunk a különböző műszaki­gazdasági és gazdaságpolitikai részletek kidolgo­zásához. Az eddigi mérlegelések egyértelműen mutatják, hogy az 1979-es fejlődést, valamint a VI. ötéves tervidőszak tervezhető fejlődését gaz­daságpolitikailag azonosnak kell tekinteni. Az egyensúlyi helyzetért még sokáig kell dolgoz­nunk és addig csak mérsékeltebb lehet a gazda­sági növekedés, a termelésfejlesztés, az életszín­vonal-emelkedés. Előrehaladásunk lehetőségei attól függnek, hogy gazdálkodásunk milyen gyorsan tud hatékonysággal bizonyítani a világ­gazdaiság mai körülményei között is, milyen gyorsan' korszerűsítjük a termelés szerkezetét, hogyan hasznosítjuk a KGST által nyújtott in­tegrációs lehetőségeket. A minimum most az, hogy az 1979-es népgazdasági tervünket telje­sítsük "maradéktalanul. Ez a terv reális és telje­síthető. A korábbinál magasabb színvonalú, ak­tívan kezdeményező okos munkára, a határoza­tok következetesebb végrehajtására, a szavak és tettek teljesebb egységére van szükség a gaz­daságban. Tisztelt Elvtársak ! Az Országgyűlésnek most az a feladata, hogy tiszta beszédű, jó törvényt hozzon, annak érdekében, hogy 1979 újabb meg­felelő állomás legyen céljainkhoz vezető úton. Akkor, amikor a Magyar Népköztársaság leg­főbb államhatalmi fórumán ezen szorgoskodunk, emlékeztetnünk 'kell önmagunkat, egész népün­ket arra a régi igazságra, ha sokan és követ­kezetesen akarunk valamit, azt elérhetjük. A hosszú utat. amelv előttünk áll. vagyis a jövőn­ket miagunknak kell biztosabbá és' járhatóbbá építeni. Ma sem tudunk és nem is akarunk töb­bet mondani népünknek, önmagunknak: életünk értelme a szocialista építés szolgálata, együtt, egv érzéssel, egy célért küzdve a testvéri szocia­lista országok közösségében, magunk mellett érezve legjobb barátunkat, a Szovjetuniót. En­nél értelmesebb életet, lelkesítőbb emberi célt nem lehet korunkban elképzelni. Az út tehát világos és szép jövő felé vezet.

Next

/
Oldalképek
Tartalom