Országgyűlési napló, 1975. II kötet • 1978. március 23. - 1980. március 6.
Ülésnapok - 1975-27
1927 Az Országgyűlés 27. ülése, ka fogyatékosságainak következménye, hogy az V. ötéves terv gazdaságpolitikai elvei és követelményei nem érvényesültek következetesen a gazdaságirányítás és a gazdasági munka minden szintjén. Kifogásolható a gazdaságirányítási gyakorlat, a tervezés, a gazdasági szabályozás, az egyes gazdasági döntések diszharmóniája. És mindezeknél már nincs jogunk a külkörnyezetre mutogatni, önmagunkat kell vizsgálnunk, önmagunkkal kell szembenéznünk. Le kell vonnunk a megfelelő következtetéseket abból, hogy a gazdaságirányítási gyakorlatban és a gazdasági döntésekben nem mindig érvényesültek az ötéves tervben megfogalmazott gazdaságpolitikai elvék, követelmények. A gazdaságirányítás központi és helyi szervei a népgazdasági érdekek helyett sokszor még ma is elvtelenül és károsan képviselik, támogatják a helyi, a területi, a részérdekeket. Továbbra is erős az a törekvés, hogy minden ágazat és vállalat — függetlenül a tevékenység hatékonyságától — megéljen, sőt jól éljen. A gazdaságirányítás tehát nem volt elég kökezetes a követelmények érvényesítésében, széleskörűvé lett a vállalatok egyedi támogatása, az elvtelen kivételezés, kijárás gyakorlata. Nem elég gyors a helyzetelemzés, rideg a problémaérzékenység és így késedelmes a megoldást szolgáló érdemi gazdaságszervezés. Kisebb a becsülete a kívánatosnál a kezdeményező, öntevékeny dinamikus magatartásnak, és elmarad a büntetés, nincs megfelelő következménye a rossz, a korszerűtlen munkának. A tervezésnek is tartania kell a hátát. A fejlődés nemzetközi feltételei, mint már többször említettem, a tervezettnél rosszabbak lettek. Ezt sajnos nem is tervezhetjük pontosan. De az már fiát hibánk, hogy a hatékonyság és a termelés szerkezetének várható javulását valamelyest túlbecsültük. így nem születtek időben megfelelő irányítási, szabálvozási intézkedések. A gazdaságfejlesztési és életszínvonal-növelési célkitűzéseinket túlzottan optimista feltételekre építettük. Ami a szabályozást illeti, a gazdasági szabályozórendszer — bár az 1976. évi és az idei módosítások elősegítették azt, hogy a vállalatok ióbban érzékeljék a nehezebb világgazdasági felleket — még mindig nem közvetítik következetesen e gazdaságoolitikai követelményeket. Nem sikerült a társadalma tiszta jövedelem egyensúlyi követelményéknek megfelelő elosztábiztosítani az állam és a vállalatok között. Visszautasítunk minden vállal átellenes hangulafazítáAt. De nem hallgathatjuk el. vállalati köbben sem ismeretlen az a jelenség, hogy a ventés energiájának jelentős részét nem a tairtaflc maximális kihasználására, a rugalmassás megszerzésére és megszervezésére, a gazdasáQOsntÍEe. növelésére fordította, hanem a különböző kedvezmények elérésére, a követelménvek fellazítására törekedett. Tárgyilagosan meg kell állapítanunk, és ez már nem vállalati hiba. hogy eaelk az ú^vn^vez^t akciók többnyire sikerrel jártaik. Mi lett a következmény? A vállalati és a személyi iövedelmek alig utalnak a végzett murik« eredményére. A teljesítményekhez kénest 'ndokolatlanul nagyobb e vállalatok jöve78. december 20-án, szerdán 1928 del. ne, gyorsan nő a belföldi kereslet és nem érvényesül a hatékonyabb gazdálkodásra, a termelési szerkezet átalakítására ösztönző gazdasági kényszer. Tisztelt Országgyűlés! Teljesen indokolt, hogy az irányításban, a mindennapi gyakorlati munkában elsőbbséget adjunk a gazdasági egyensúly kérdéseinek, vagyis a minőségi és hatékonj'sági tényezők fokozott előtérbe állításával biztosítsuk népgazdaságunk kiegyensúlyozott fejlődését. Minden más feladatot ennek kell alárendelni. Ez az útja az V. ötéves tervben és általában a szocialista társadalom építésében magunk elé 'kitűzött célok elérésének. Erre hívta fel a figyelmet a Központi Bizottság pártunk 60. születésnapján is. EZ elhatározott változtatások és intézkedések munkánk minőségének gyors javítását szolgálják, így távlati fejlődésünk szempontjából szükségesek. Jelenlegi helyzetünk a saját gyengeségeinkkel való határozottabb szakításra, tevékenységünk jó oldalainak erősítésére, fejlesztésére kényszerít bennünket. Az ötéves terv gazdaságpolitikai céljainak közelítése érdekében egyrészt módosítanunk kell a gazdasági fejlődés, a növekedés és elosztás fő arányait, másrészt a gazdaságpolitikai, gazdaságirányítási gyakorlatunkat a változó helyzet követelményeihez kell igazítanunk, és ezt gyorsan, halasztás nélkül kell megtennünk. Központi Bizottságunk, a kormány meghatározta az 1979. évi népgazdasági terv fő előiránvzatait; a nemzeti jövedelem és a termelés 3—4 százalékos növekedését irányozzuk elő olyan szerkezetben, ami az export növekedését szolgálja; a külkereskedelemben javítanunk kell a kivitel összetételét, jövedelmezőségét, rugalmasabban kell alkalmazkodnunk a piaci feltételekhez. Szemléletünk megújítására van szükség a jövő évi munkánknál! Frissebben, korszerűbben kell gondolkodnunk. A társadalmi termék és a nemzeti jövedelem növekedési ütemét nem lehet a külső és belső egyensúly alakulásától, a fejlődés arányosságától, minőségi jegyeitől elvonatkoztatva jónak, vagy rossznak elfogadni. Széles körben él még az az elavult, idejétmúlt nézet, amely az előrehaladás döntő jellemzőjének a termelés mennyiségi növekedésének ütemét tekinti, amely a ráfordítások és az eredmények viszonyától függetlenül a kapacitások maximális kihasználását tartja kívánatosnak. Magyarul: mindegy, hogy mibe kerül, csak termeljünk. Népgazdaságunknak azonban nem érdeke az olyan termelés, amelyre nincs fizetőképes kereslet, az olyan kapacitáskihasználás, amely veszteséget, és nem nyereséget termel. Nem érdekünk az olyan — úgymond — termelő tevéken vség. amely cselkél y gazdasági eredménnyel jár, munkaerőt köt le. amelvet máshol nagyobb eredménnyel lehetne foglalkoztatni. 1979-ben a termelés olyan bővítésére, sőt ezen belül a már megszokott termelési folyamatok olyan részbeni megváltoztatására, átrendezésére van szükség, amely egyensúlyi helyzetünk javítását, a gazdaságos, terveinknek megfelelő kivitel fokozását, az importtal való ésszé-