Országgyűlési napló, 1975. II kötet • 1978. március 23. - 1980. március 6.
Ülésnapok - 1975-27
1921 Az Országgyűlés 27. ülése, 1978. december 20-án, szerdán 1922 kedvezőtlen termőhelyi adottságú üzemekre vonatkoznak, amelyek így akartak könnyíteni nehéz helyzetükön. Ezek az üzemek nagy hátránynyal indulnak az 1979. gazdasági évnek, azokkal szemben, .amelyek jobb feltételekkel, tartalékokkal rendelkeznek, műszaki, anyagi, személyi vonatkozásokban. Nemcsak ők hibásak abban, hogy az elmúlt időszakban a termelésszerkezet kialakításában nem a termőhelynek megfelelően jártaik el, s indokoltnak tartom azon kedvezőtlen termőhelyű üzemek segítését, amelyek a jelenlegi helyzet hatására, s annak megfelelően termelésszerkezetüket ésszerűsíteni és gazdaságosan kialakítani kívánják. El kell mondanunk azt is, hogy vannak termékek, amelyeket ma még meg kell termelnünk, kedvezőtlen árviszonyok mellett is, a belföldi ellátási érdekek miatt. Ezek a zöldségfélék. Termelésüket folytatni kell még akkor is, ha nem mindig eredményesek, még akkor is, ha azon a területen más növényt eredményesebben lehetne termelni. Ez azonban nem jelenti, hogy ne keressük az egyes zöldségfélék termőhelyi optimumát, és ne javítsuk eredményüket költségarányosabb árakkal. A termelőüzemek sok esetben a mai elszámolási rendszerben és külkereskedelmi kapcsolatokban nem tudják, hogy melyek azok a tevékenységek, melyek népgazdasági szinten eredményesek, illetve eredménytelenek. Nagyon lassan reagálunk a világpiac árváltozásaira, és megkésve követjük a termelésben annak, számunkra előnyös vagy előnytelen változásait. Azonban azt sem tartaniám helyesnek, hogy a világpiac minden egyes rezdülését 'kapkodással és gyors termelési irányváltoztatásokkal követnénk. De az egyes intézkedéseket, az árváltozásokat, a termelés volumenének változását sokkal gyorsabban, előrelátóbban kellene közölni a termelőkkel is. A magyar mezőgazdaság az elmúlt időszakban többségében minden olyan központi feladatot teljesített, amit a népgazdaság kívánt. Esetenként azonban nem tudjuk mi, termelők, hogy ezek az érdekek ténylegesen eredményt hozó érdékek-e, népgazdasági szinten is. Tisztelettel javaslom, hogy a kormány a jövő esztendőben vizsgálja meg a mezőgazdasági üzemek és a külkereskedelmi szervezetek kapcsolatainak, érdekeltségeinek, együttműködésüknek egész rendszerét. Indokoltnak tartom jelentősen erősíteni a termelés érdekeltségét e kapcsolatrendszerben és fokozni a külkereskedelem felelősségét a piac igényeinek és lehetőségeinek megismertetésében. A fejlesztéshez szükséges eszközök behozatalában és azoknak a termelésre gyakorolt hatásaiban feltétlen indokolt ugyanezt Megtenni. Tudjuk, hogy a termelésben vannak olyan lehetőségek, amelyek nagyobb befektetések nélkül javítják a termelőmunka hatékonyságát, s eredményesebbé teszik azt. Erre nagyon jól rávilágít az Országos Tervhivatal tájékoztatója is. S ezzel nekünk termelőknek egyet kell értenünk. De ez nem jelenti azt, hogy a termeléshez szükséges alapvető műszaki-anyagi feltételeket ne kapnánk meg. A termeléshez szükséges műszaki es anyagi feltételek nemcsak az importanyagok vonatkozásaiban, hanem a belföldi ipar termé76« keinek szolgáltatásaiban is igen fontos tényezők, és mindenképpen biztosítandók az 1979. évi mezőgazdaság előtt álló nagy feladatok eléréséhez. Helyesnek tartom ma már egyes tájékoztatókban, értékelésekben a gazdasági életünk során felvetődő gondokkal kapcsolatosan az egységes, átfogó kritikai elv megfogalmiazását. Ez a megfogalmazás nemcsak a termelőüzemeket teszi felelőssé az ország gondjaiért, hanem a tervezést, forgalmazást, kereskedelmet és az egész termelési és azzal összefüggő kapcsolatrendszert is. Ügy érzem, tovább kellene ennek a még szorosabb kapcsolatát, s egymásból folyó feladatrendszerét tudatosítani, értékelni, s állami intézkedésekkel szabályozni is. A terv megvalósulása külkereskedelmi és belső gondjaink ellenére nagyban attól függ, hogyan tudjuk aktivizálni dolgozóinkat és vezetőinket annak végrehajtására. Az emberi akaratnak, tudásnak, kezdeményezésnek ma még nincsenek kihasználva minden lehetőségei; ahol szükséges, ott helyes és differenciáltabb ösztönzést kell alkalmazni. Felszólalásom további részében az aprófalvas települések egyes gondjaival szeretnék röviden foglalkozni. Baranya megye is azok közé a megyék közé tartozik, ahol a megye lakosságának jelentős része kis településeken él. Ezeknek a településeknek alapvető ellátási problémái közül is kiemelkednek az ivóvízproblémák. Ügy érzem, hogy összefogással és az összefogásra helyes ösztönzéssel lehetne segíteni a jelentős számú kisebb településnek vízproblémáját megoldani. A jelenleg érvényben levő rendelkezések sújtják azokat az üzemeket, amelyek közművesítésre átengedik kútjaikat vagy berendezéseiket. Ezt a gondot megbeszéltük az OVH legfelsőbb vezetésével és abban egyetértés született, hogy megoldást kell keresni ezen a téren is, s ehhez kérném a kormány megértő támogatását. Az 1979. évi költségvetés nem ad lehetőséget a közszolgáltatások és kommunális beruházások nagyobb ütemű fejlesztésére. Ezt nem teszik lehetővé a tanácsok jelenlegi pénzügyi forrásai sem. Nem a fejlesztési források központi növelése az, amely ma megoldást jelenthet. Nem is erről az oldalról kívánom az aprófalvas települések gondját felvetni, hanem kihangsúlyozni azokat a további, ésszerű együttműködéseket, amelyek egyes hatóságok, szervek, gazdasági egységek és tanácsok között kialakultak, vagy kialakulásra várnak. Egyes kisebb és nem túlságosan költségigényes feladatok végrehajtásában nagy jelentősége és szerepe van a társadalmi összefogásnak, a társadalmi munka végzésének. Járásunkban, a szigetvári járásban a társadalmi munka végzésének az üteme jelentősen növekszik és felgyorsul. Ez a tanácsok helyes meggyőző munkáját dicséri. Nagyon jó együttműködés alakul ki általában a településen dolgozó termelőszövetkezetek és tanácsok, illetve kirendeltségek között. Az együttműködések hatékonyságát növelné, ha évközben is, értékelve a központi költségvetési felhasználásokat, lehetőség esetén azok a helyek kapnák azokat meg, amelyek kis központi kerettel, nagyobb helyi együttműködéssel, helyi