Országgyűlési napló, 1975. II kötet • 1978. március 23. - 1980. március 6.

Ülésnapok - 1975-27

1921 Az Országgyűlés 27. ülése, 1978. december 20-án, szerdán 1922 kedvezőtlen termőhelyi adottságú üzemekre vo­natkoznak, amelyek így akartak könnyíteni ne­héz helyzetükön. Ezek az üzemek nagy hátrány­nyal indulnak az 1979. gazdasági évnek, azokkal szemben, .amelyek jobb feltételekkel, tartalékok­kal rendelkeznek, műszaki, anyagi, személyi vo­natkozásokban. Nemcsak ők hibásak abban, hogy az elmúlt időszakban a termelésszerkezet kiala­kításában nem a termőhelynek megfelelően jár­taik el, s indokoltnak tartom azon kedvezőtlen termőhelyű üzemek segítését, amelyek a jelen­legi helyzet hatására, s annak megfelelően ter­melésszerkezetüket ésszerűsíteni és gazdaságosan kialakítani kívánják. El kell mondanunk azt is, hogy vannak ter­mékek, amelyeket ma még meg kell termelnünk, kedvezőtlen árviszonyok mellett is, a belföldi el­látási érdekek miatt. Ezek a zöldségfélék. Ter­melésüket folytatni kell még akkor is, ha nem mindig eredményesek, még akkor is, ha azon a területen más növényt eredményesebben lehetne termelni. Ez azonban nem jelenti, hogy ne ke­ressük az egyes zöldségfélék termőhelyi optimu­mát, és ne javítsuk eredményüket költségará­nyosabb árakkal. A termelőüzemek sok esetben a mai elszá­molási rendszerben és külkereskedelmi kapcso­latokban nem tudják, hogy melyek azok a tevé­kenységek, melyek népgazdasági szinten eredmé­nyesek, illetve eredménytelenek. Nagyon lassan reagálunk a világpiac árváltozásaira, és megkés­ve követjük a termelésben annak, számunkra előnyös vagy előnytelen változásait. Azonban azt sem tartaniám helyesnek, hogy a világpiac min­den egyes rezdülését 'kapkodással és gyors ter­melési irányváltoztatásokkal követnénk. De az egyes intézkedéseket, az árváltozásokat, a terme­lés volumenének változását sokkal gyorsabban, előrelátóbban kellene közölni a termelőkkel is. A magyar mezőgazdaság az elmúlt időszak­ban többségében minden olyan központi felada­tot teljesített, amit a népgazdaság kívánt. Ese­tenként azonban nem tudjuk mi, termelők, hogy ezek az érdekek ténylegesen eredményt hozó ér­dékek-e, népgazdasági szinten is. Tisztelettel javaslom, hogy a kormány a jövő esztendőben vizsgálja meg a mezőgazdasági üze­mek és a külkereskedelmi szervezetek kapcsola­tainak, érdekeltségeinek, együttműködésüknek egész rendszerét. Indokoltnak tartom jelentősen erősíteni a termelés érdekeltségét e kapcsolat­rendszerben és fokozni a külkereskedelem fele­lősségét a piac igényeinek és lehetőségeinek meg­ismertetésében. A fejlesztéshez szükséges eszkö­zök behozatalában és azoknak a termelésre gya­korolt hatásaiban feltétlen indokolt ugyanezt Megtenni. Tudjuk, hogy a termelésben vannak olyan lehetőségek, amelyek nagyobb befektetések nél­kül javítják a termelőmunka hatékonyságát, s eredményesebbé teszik azt. Erre nagyon jól rávi­lágít az Országos Tervhivatal tájékoztatója is. S ezzel nekünk termelőknek egyet kell értenünk. De ez nem jelenti azt, hogy a termeléshez szük­séges alapvető műszaki-anyagi feltételeket ne kapnánk meg. A termeléshez szükséges műszaki es anyagi feltételek nemcsak az importanyagok vonatkozásaiban, hanem a belföldi ipar termé­76« keinek szolgáltatásaiban is igen fontos tényezők, és mindenképpen biztosítandók az 1979. évi me­zőgazdaság előtt álló nagy feladatok eléréséhez. Helyesnek tartom ma már egyes tájékoztatók­ban, értékelésekben a gazdasági életünk során felvetődő gondokkal kapcsolatosan az egységes, átfogó kritikai elv megfogalmiazását. Ez a meg­fogalmazás nemcsak a termelőüzemeket teszi fe­lelőssé az ország gondjaiért, hanem a tervezést, forgalmazást, kereskedelmet és az egész terme­lési és azzal összefüggő kapcsolatrendszert is. Ügy érzem, tovább kellene ennek a még szoro­sabb kapcsolatát, s egymásból folyó feladatrend­szerét tudatosítani, értékelni, s állami intézkedé­sekkel szabályozni is. A terv megvalósulása külkereskedelmi és belső gondjaink ellenére nagyban attól függ, ho­gyan tudjuk aktivizálni dolgozóinkat és veze­tőinket annak végrehajtására. Az emberi akarat­nak, tudásnak, kezdeményezésnek ma még nin­csenek kihasználva minden lehetőségei; ahol szükséges, ott helyes és differenciáltabb ösztön­zést kell alkalmazni. Felszólalásom további részében az aprófal­vas települések egyes gondjaival szeretnék rövi­den foglalkozni. Baranya megye is azok közé a megyék közé tartozik, ahol a megye lakosságá­nak jelentős része kis településeken él. Ezeknek a településeknek alapvető ellátási problémái kö­zül is kiemelkednek az ivóvízproblémák. Ügy érzem, hogy összefogással és az összefogásra he­lyes ösztönzéssel lehetne segíteni a jelentős szá­mú kisebb településnek vízproblémáját megol­dani. A jelenleg érvényben levő rendelkezések sújtják azokat az üzemeket, amelyek közműve­sítésre átengedik kútjaikat vagy berendezései­ket. Ezt a gondot megbeszéltük az OVH legfel­sőbb vezetésével és abban egyetértés született, hogy megoldást kell keresni ezen a téren is, s ehhez kérném a kormány megértő támogatását. Az 1979. évi költségvetés nem ad lehetősé­get a közszolgáltatások és kommunális beruhá­zások nagyobb ütemű fejlesztésére. Ezt nem te­szik lehetővé a tanácsok jelenlegi pénzügyi for­rásai sem. Nem a fejlesztési források központi növelése az, amely ma megoldást jelenthet. Nem is erről az oldalról kívánom az aprófalvas tele­pülések gondját felvetni, hanem kihangsúlyozni azokat a további, ésszerű együttműködéseket, amelyek egyes hatóságok, szervek, gazdasági egységek és tanácsok között kialakultak, vagy kialakulásra várnak. Egyes kisebb és nem túlságosan költségigé­nyes feladatok végrehajtásában nagy jelentősé­ge és szerepe van a társadalmi összefogásnak, a társadalmi munka végzésének. Járásunkban, a szigetvári járásban a társadalmi munka végzésé­nek az üteme jelentősen növekszik és felgyor­sul. Ez a tanácsok helyes meggyőző munkáját dicséri. Nagyon jó együttműködés alakul ki általá­ban a településen dolgozó termelőszövetkezetek és tanácsok, illetve kirendeltségek között. Az együttműködések hatékonyságát növelné, ha év­közben is, értékelve a központi költségvetési fel­használásokat, lehetőség esetén azok a helyek kapnák azokat meg, amelyek kis központi ke­rettel, nagyobb helyi együttműködéssel, helyi

Next

/
Oldalképek
Tartalom