Országgyűlési napló, 1975. II kötet • 1978. március 23. - 1980. március 6.

Ülésnapok - 1975-27

1015 Az Országgyűlés 27. ülése, rözi az ország gazdasági helyzetét. Ugyanakkor a jövő feladatait és tennivalóit is kitűzi. A most előterjesztett jövő évi költségvetés, az ötödik ötéves népgazdasági tervünk következő évi terve reális, lelkiismeretesen és tudományosan megalapozott, őszintén feltárja a jelenlegi gazdasági helyzetünket, rámutat eredményeinkre, de feltárja a jelen nehézségeinket, átgondoltan és világosan kitűzi jövő évi feladatainkat. Elemző módon foglalkozik a külső és belső objektív és szubjektív körülményekkel, amelyeik nehézségeinket okozták, amelyek a szocializmus építésének átmeneti lassúbbodásához vezettek. Gazdasági életünkben jelentkező nehézségek azonban nem adhatnak okot pesszimizmusra. Mert egyrészt határozott irányelveket és konkrét útmutatást kaptunk arra vonatkozóan, hogy mik a tennivalóink, és csak rajtunk múlik ezek végrehajtása. Másrészt ne feledjük, és végre mondjuk ki azt is, hogy a magyar nemzet, a magyar nép életében még soha nem volt ilyen magas és kiegyensúlyozott az életszínvonal mint most, és ez, úgy gondolom, nem szorul további magyarázatra. Tisztelt Országgyűlés ! Hozzászólásomban nagyrészt a tudományok, a tudományos dolgozók szerepével, és feladataival kapcsolatban említek néhány kérdést. Mindenekelőtt innen az Országgyűlésről szeretném nyomatékosan ráirányítani a kutatóhelyeken foglalkozó több mint 80 ezer dolgozó hadsereg figyelmét arra, hogy a tudományos munkának rendkívül nagy és felelősségteljes feladata van terveink teljesítésében mind gazdasági, mind össztársadalmi vonatkozásban. Tudatosan használtam a ,,hadsereg" kifejezést, és bízom benne, hogy a költségvetés és a népgazdaság jövő évi tervének megvalósítására valóban mozgósítani fogja a tudományos dolgozókat a kutatás néhány kérdésének felvetése az Országgyűlés előtt. És ne feledjük, hogy a tudományos munkára is vonatkozik a párt Központi Bizottságának az a megállapítása, hogy „a további munka kulcskérdése a minőségi és hatékonysági tényezők fokozott előtérbe állítása." Más szóval is megfogalmazhatnám ezt, éspedig úgy, hogy a kutatómunka eredményeinek is el kell érnie a nemzetközi színvonalat, a világszínvonalat — ha úgy tetszik — mind elméleti, mind gyakorlati formában. Tisztelt Országgyűlés! Nagyon sokszor felmerül bennem, és bizonyára másokban is, az a gondolat, hogy az Országgyűlésnek nem kellene-e többet foglalkozni a tudomány, a tudománypolitika kérdésével, a tudomány szerepével és feladataival népgazdaságunkban és a szocializmus építésében. Pártunk és kormányunk világosan látja a s jelentőségét és fontosságát, amit bizonyítanak az 1969-ben elfogadott tudománypolitikai irányelvek, majd a végrehajtást szolgáló 1012

/

1972-es minisztertanácsi határozat, a XIV. pártkongresszus állásfoglalása, továbbá az 1977-ben elfogadott ,.A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága tudománypolitikai irányelvei megvalósításának tapasztalatai és időszerű feladatai" című dokumentum és az 1978ban megjelent 1003. sz. minisztertanácsi határo978. december 20-án, szerdán 1916 zat, amely a dokumentum végrehajtására vonatkozik, hogy csak a legfontosabbakat említsem. De a sajtó, a napisajtó is sokat foglalkozik a tudományos eredmények ismertetésével, a tudományos minősítés kérdéseivel, licencvásárlással, licencek adaptálásával, stb. És egyetértek az Élet és Irodalom december 9-i számában megjelent igen elgondolkoztató cikkel és főleg a konklúziójával, amelyet legyen szabad itt idézni: ,,A tudomány, így a magyar tudomány is csak nyerhet azon, hogy a közvélemény számonkéri rajta a benne felgyülemlő diszfunkcionális, kontraszelekciós jelenségeket, de ezt nagy hiba lenne a tudomány ellen intézett frontális támadással összekötni." Az utóbbi években sokszor elmondottuk és leírtuk azt a szépen hangzó, és végeredményben igaz, de nagyon általánosan megfogalmazott mondatot, hogy a tudomány termelőerővé válik. Pártunk és kormányunk előbb idézett határozatai arra köteleznek bennünket, tudományos dolgozókat, hogy ezt az általánosan fogalmazott mondatot konkrét tartalommal töltsük ki. Sőt, azt is hozzáteszem, hogy a tudománynak nemcsak termelőerővé, de emberformáló erővé is kell válnia. Visszatérve arra, hogy az Országgyűlés milyen mértékben foglalkozik a tudomány kérdéseivel, meg kell állapítanunk, hogy az elénk kerülő törvényjavaslatok, nemcsak a mostaniak, az előzőek is, nagy körültekintéssel és tudományosan megalapozott előkészítés után, a megfelelő szaktudományok eredményeinek felhasználásával kerülték előterjesztésre. Úgy vélem, hogy az Országgyűlés kulturális bizottságának kellene többet foglalkoznia a tudomány szerepével és feladataival. Hogy erre nemcsak szükség van, de hogy mennyire hasznos és eredményes lehet, azt bizonyítja az a tanácskozás, amely a kulturális bizottság 1977. novemberi ülésén folyt le, amikor a Magyar Tudományos Akadémia vidéki akadémiai bizottságainak helyzetével, működésével, feladataival foglalkoztunk. Nagyon sok fontos kérdés, észrevétel és javaslat hangzott el és végeredményben a tanácskozás célja az volt, hogy a fővároson kívül, a vidéken tevékenykedő tudományos dolgozók is minél aktívabban és szervezettebben kapcsolódjanak be az országos tudományos távlati kutatási tervek megvalósításába, elsősorban a területükhöz tartozó regionális tervek kialakításába és kidolgozásába, a rendelkezésre álló erők összefogásával. A vidéki akadémiai bizottságok számára igen hasznos lenne és nagy segítségünkre szolgálna a tanácskozáson felvetett javaslatok és kérdések rendezése és megvalósítása. Talán tá« jékoztatásul megemlítem azt — tisztelt képviselőtársak —, hogy négy ilyen akadémiai bizottság van. Sorrendben alakult először Szegeden, majd Pécsett, Veszprémben és 1976-ban Debrecenben. Mint a legfiatalabb debreceni akadémiai bizottság egyik vezetője, őszintén elmondhatom, hogy a területünkön dolgozó kutatók és szakemberek nagy lelkesedéssel, de nagy várakozással is fogadták a bizottság megalakítását, érezvén azt, hogy nemcsak a nagy Akadémia létezik, hanem van egy összekötő kapocs, amelyen keresz-