Országgyűlési napló, 1975. II kötet • 1978. március 23. - 1980. március 6.

Ülésnapok - 1975-27

1899 Az Országgyűlés 27. ülése, ben mindenki megismerheti és megértheti a változó viszonyokat és azt becsülik meg, azt támogatják, aki gazdaságosan és tisztességesen dolgozik, és azt marasztalják el, akinek a munkája nem kielégítő vagy nem hasznos. Ezt az értékrendet kell érvényesíteni rangtól és beosztástól függetlenül mindenkire, a termelésben, a szolgáltatásban és az igazgatásban dolgozókra, egyénekre, munkásközösségekre és alkotóműhelyekre egyaránt. A vállalatok és a szövetkezetek, a dolgozó kollektívák és az irányító szervek együttesen szavatolhatják azt, hogy céljainkat megvalósíthassuk, éppen ezért bizakodhatunk, mert tőlünk, az egész társadalomtól függ, hogy céljaink elérésében meddig jutunk előre a jövő esztendőben. Kérem a Tisztelt Országgyűlést, hogy a benyújtott törvényjavaslatot, e biztosítékokat tekintetbe véve, vállalva és megerősítve fogadja el. Az 1979. évi tervben és állami költségvetésben megfogalmazott követelményeknek eleget tenni annyit jelent, hogy megőrizzük eddig elért, s mindannyiunk által nagyra becsült eredményeinket, és ezen felül megalapozzuk jövőnket. Ez nem kevés a haladásnak azon a mezsgyéjén, amely egy új fejlődési szakasszal köti össze szocialista társadalmunkat. Köszönöm a figyelmüket. (Nagy taps.) ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Az ülést 20 percre felfüggesztem. (Szünet: 11.58—11.23 — Elnök: PÉTER JÁNOS) ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Ülésünket újból megnyitom. Dr. Bognár József képviselőtársunkat, a terv- és költségvetési bizottság előadóját illeti a szó. DR. BOGNÁR JÓZSEF: Tisztelt Országgyűlés! Az Országgyűlés valamennyi bizottsága foglalkozott a Magyar Népköztársaság 1979. évre szóló költségvetésével és részletesen megtárgyalta a különböző szakágazatok bevételi és kiadási előirányzatait. Szeretném hangsúlyozni, hogy a terv- és költségvetési bizottság kibővített ülésén az is bebizonyosodott, hogy a különböző bizottságok a jelenlegi gazdaságpolitikai helyzet és szakágazataik közötti összefüggéseket és kölcsönhatásokat igen nagy felelősségérzettel és körültekintéssel mérlegelték. Ily módon az egyes felszólalásokban nemcsak a lehetőségek kerültek értékelésre és nemcsak a várakozásoktól való eltérések, hanem a különböző szükségletek kielégítésének racionális korlátai is megvitatásra kerültek. A bizottságok — és közöttük a terv- és költségvetési bizottság, amely az esztendő folyamán többször foglalkozott a gazdaságpolitikai helyzetben megmutatkozó új fejleményekkel — egyetértettek abban, hogy a racionális és elkerülhetetlen annak a gazdaságpolitikai koncepciónak a megvalósítása, amelynek jegyében az 1979-es költségvetés előirányzatai, törekvései és cselekvési programjai fogantattak. A viták78. december 20-án, szerdán 1900 ban részvevő képviselők azt is hangsúlyozták, hogy az új gazdaságpolitikai koncepció megértése és alkalmazása esetén a különböző gazdasági és nem gazdasági ágazatok alapvető feladatai megoldhatók. A koncepció megértésének és helyes értelmezésének szükségességét természetesen minden felszólaló kiemelte, hiszen a tartalékok feltárása csak ebben az új felfogásban lehetséges, miután az, hogy mit tekintünk adott esetben még, vagy már tartaléknak, az a gazdaságpolitikai helyzet eredője. Nyilvánvaló, hogy gyökeresen szakítani kell a mennyiségi szemléletmód automatizmusával és beidegzett reflexeivel ahhoz, hogy az új helyzetben el tudjunk igazodni. A konkrét mennyiségi viszonyok és összefüggések persze rendkívül nagy szerepet játszanak a gazdaságban, de az a körülmény, hogy mi fejleszthető és mit célszerű fejleszteni, az nem pusztán a mennyiségi reflexek szerinti cselekvés, hanem a fejlődési célok függvénye, amelyek a világgazdaság és a mi fejlődésünktől függően időről időre mélyrehatóan átalakulnak. Nyilvánvaló az is, hogy a rendelkezésre álló anyagi eszközök mennyisége erőteljesein befolyásolja különböző szükségletek — a termelési szükségletekre is gondolok — kielégítettségének mértékét, de a legnagyobb anyagi eszközök és a legkorszerűbb technika sem pótolja a célok, funkciók és eredmények világos körülhatárolását, ebben a példátlan gyorsasággal változó világban, amelyben az ismeretek és információk elavulása döbbenetes sebességgel történik. Ezért a változó feladatokra és szükségletekre kell koncentrálni a cselekvést és nemcsak azon intézményekre, amelyek a maguk kialakult formájában gyakran egy múltbeli állapot kifejezői. Ezért a nem gazdasági területeken a korszerűsödő technikára alapozott cselekvés mellett igen nagy jelentősége van és lesz azon minőségi tényezőknek, amelyek a célok elérését elsősorban meghatározzák. Ebben az értelemben mondjuk és mondották a felszólalóik, hogy az új helyzet megértése és az abból eredő következmények bátor levonása esetén és után még jelentős tartalékok állnak rendelkezésünkre. Az egészségügyi bizottság részéről ezenkívül néhány olyan szociális problémát vetettek fel, amelyeket a társadalomnak a humanizmus szellemében abban az esetben is meg kell oldania, ha egyébként a rendelkezésünkre álló erők és anyagi eszközök oroszlánrészét a gazdasági, társadalmi fejlődéssel közvetlenül összefüggő problémákra kell koncentrálni. A javaslatokat a pénzügyminiszter elvtárs a bizottság ülésén magáévá tette. A gazdasági jellegű bizottságok: ipari, mezőgazdasági, építőipari és közlekedési, valamint kereskedelmi képviselői a kialakult helyzet és a szükséges cselekvés igen fontos problémáit és összetevőit elemezték, s olyan rendkívül lényeges kérdéseket vetettek fel, mint az árak, az érdekeltségi rendszer és a készletek alakulásában kialakult vagy kialakuló ellentmondások. Bármennyire érdekesek és lényegesek önmagukban is a vélemények és kritikai megjegyzések, helytelen lenne azokat a többi gazdasági értékítélettől elválasztani, hiszen az említett