Országgyűlési napló, 1975. II kötet • 1978. március 23. - 1980. március 6.

Ülésnapok - 1975-27

1889 Az Országgyűlés 27. ülése, 1978. december 20-án, szerdán 1890 termelés és az értékesítés jövedelmezősége, s az anyag- és energiatakarékosság nem kielégítő. Mindennek része van abban, hogy népgazdaságunk egyensúlyi viszonyai nem javultak, vagyis szándékainknál lassúbb az előrehaladás a nemzetközi kereskedelem megváltozott feltételeihez való alkalmazkodásban. A létrehozott nemzeti jövedelem az elmúlt három évben, akárcsak 1978-ban nem fedezte teljesen a belső felhasználást, azaz a fogyasztást és a felhalmozást. Ezért, hogy céljainkat megvalósíthassuk, a hiányt behozatali többlettel, hitellel kellett pótolni. A gazdálkodás tényein kívül átgondoltuk a tervezésnek, a szabályozásnak és az intézményrendszer működésének a színvonalát és hatásfokát. Be kell látnunk, hogy a gazdasági fejlődés megváltozott feltételeinek sürgető kényszerét alábecsültük, belső alkalmazkodóképességünket pedig némileg túlértékeltük. Ezért a tervekben és a szabályozókban tett intézkedések sem voltak átütő erejűek, de még ezeket sem tudtuk teljesen megvalósítani, mert túlzott támogatást kapott a helyi, részleges stabilitásra y aló törekvés, a jövedelmek elszakadtak a teljesítményektől és kiegyenlítődtek. Az árakban, a termelésben és a foglalkoztatásban esetleg fellépő zavarok elkerülésére irányuló igyekezet a kedvező változásokat is akadályozta. Néhány ágazatban és területen olyan ambíciók is teret kaptak, amelyek nincsenek összhangban mai gazdasági helyzetünkkel. Ezeket a problémákat felismerve sem mindig találtuk meg irányítási gyakorlatunkban a közgazdasági befolyásolásnak és a közvetlen intézkedéseknek a legkedvezőbb ötvözetét, valamint a különféle szervezetek, szervek között a felfogás és a cselekvés egységét. Feladatainkat a következő évre és évekre ebből a könnyűnek es egyszerűnek korántsem mondható helyzetből kiindulva kellett meghatározni. Tisztelt Képviselő Elvtársak! Az 1979. évi népgazdasági terv fő célja a népgazdaság egyensúlyának a javítása. Ez a további fejlődés alapfeltétele. Ebből vezetjük le a gazdasági növekedés ütemét, a fejlődés irányait és az elosztási arányokat. A gazdasági egyensúly fokozatos elérésének útjára csakis úgy léphetünk, ha mérséklődik a növekedés üteme, mindamellett erőteljesebben bontakoznak ki az intenzív gazdasági fejlődés jegyei, ha a hatékonyság és a növekedési ütem új, kölcsönös egymásra hatása alakul ki. A termelésnek és a nemzeti jövedelemnek a

z 1978. évinél mérsékeltebb, 3—4 százalékos, ezen belül az ipari termelésnek mintegy 4, a mezőgazdaságénak 3—3,5, az építési, szerelési teljesítményeknek pedig 1 százalékos növekedésével számolunk. A gazdasági egyensúly akkor javulhat, ha a mérsékeltebb növekedés mellett a gazdaságos kivitel erősen bővül, egyszersmind a behozatal növekedési üteme csökken, vagyis kevesebb külső forrást veszünk igénybe. Ezen belül a KGST-országokkal folytatott külkereskedelmi forgalmat a hosszú távú államközi szerződésekben foglaltaknak megfelelően irányozzuk elő, úgy, hogy a kivitel a behozatal növelésének lehetőségeihez igazodjon. 75« A belföldi felhasználásnak erőnkön felüli fokozását nem folytathatjuk. Ezért a jövő évben a fogyasztás csak kevéssel növekedhet, s a felhalmozásnak csökkennie kell. A lakosság fogyasztása 2,5—3 százalékkal bővülhet, az életszínvonal emelésében tehát a folyamatosság, ha szerényen is, és nem minden réteg számára, de megvalósítható. A nominális jövedelem számításaink szerint az ideinél kevésbé, a fogyasztói árszínvonal viszont az ideivel majdnem azonos mértékben emelkedik. Az egy lakosra jutó nomináljövedelem átlagosan 7 százalékkal, a fogyasztói árszínvonal 4,7—4,9 százalékkal lesz magasabb. A fogyasztói árszínvonal emelkedésében — mint a korábbi években — a hatósági áremeléseknek és piaci tényezőknek egyaránt szerepe lesz. Az egy főre jutó reáljövedelem végül is mintegy 2 százalékkal nő. Az életkörülmények alakulásában mindinkább meghatározó a jó áruellátás, a szélesebb áruválaszték. Nemcsak a kereskedelemnek, hanem a termelő vállalatoknak is sok tennivalójuk van abban, hogy az áruellátásban az elért színvonal fennmaradjon, s ahol mód van rá, javuljon is. Föltesszük, társadalmunk minden rétegének egyetértésével találkozik az a költségvetési előirányzat, amely lehetővé teszi, hogy fölemeljük a régen megállapított alacsony nyugdíjakat, s ezáltal enyhítsük egy társadalmi gondunkat. A Szakszervezetek Országos Tanácsának javaslatait is figyelembe véve, január 1-től havi 400 forinttal emeljük az 1954 előtt, 300 forinttal az 1954 és 1959 között, valamint 100 forinttal az 1960 és 1971 között megállapított 1700 forint alatti — saját jogú — nyugdíjakat. Kiegészítjük az özvegyi ellátást is. Száz forinttal emeljük a nyugdíj alsó határát, a mezőgazdasági termelőszövetkezeti járadékot és a szociális ellátást. Havi 500 forintra egészítjük ki a házastársi pótlékot. Ezek az intézkedések 1 300 000 nyugdíjasnak a jövedelmét növelik, együttesen 1 800 000 000 forinttal. Ezen kívül ebben az évben is emeljük a szokásos arányban, de legalább 70 forinttal mindenkinek a nyugdíját, az előbb már említettekét is. Ez átlagosan 4,8 százalékos emelést jelent és további 1 700 000 000 forintot. Meggyőződésünk, hogy az e célra fordítható eszközöket jól használjuk fel, hiszen a nyugdíjasaink erre a gondoskodásra, megbecsülésre munkájukkal már rászolgáltak és azt megalapozták. A végső felhasználás másik tág köre, a felhalmozás, az elmúlt években nagyon gyorsan bővült, jócskán túllépve az ötödik ötéves terv első három évére számítottat. A növekedést átmenetileg meg kell állítani. Beruházásra ilyenformán összesen 204—206 milliárd forintot fordíthatunk. A beruházás 1979-ben — bár az ez évinél alig nagyobb — így is kereken 20 milliárd forinttal haladja meg a középtávú terv időarányos előirányzatát. Ez pénzügyi szempontból lehetővé teszi, hogy a már megkezdett beruházások tervszerűen megvalósuljanak. Az új kezdések elé azonban korlátokat állít, mert az a törekvésünk, hogy az erőforrások még inkább, mint eddig, ne új beruházások kezdésére, hanem a folyamatban levőknek a befej ezé-