Országgyűlési napló, 1975. II kötet • 1978. március 23. - 1980. március 6.

Ülésnapok - 1975-21

1459 Az Országgyűlés 21. ülése, 1978. március 23-án, csütörtökön 1460 Ugyanakkor az árszintemelkedés az általános életszínvonal-politika keretei közé illeszkedik. A párt iránymutatásának megfelelően a kormány a foglalkoztatási politika, a társadalmi juttatások politikája, a bérpolitika és a fogyasztói árpolitika összefüggő rendszerében hozza döntéseit. A lényeg pedig az, hogy a lakosság reáljövedelmének és a munkások reálbérének a népgazdasági terv szerint kell emelkednie. Társadalmunk a jelek szerint elfogadta, de legalábbis tudomásul veszi ezt az árpolitikát. Joggal sérelmezi viszont az ár körüli visszásságokat. A fogyasztói árváltozásokról a lakosságot a sajtó, a rádió, a televízió tájékoztatja. A központi árváltozásokról árhivatali közlemény ad információt. A piaci tényezők nyomán bekövetkező változásokról a tájékoztatás kötelezettsége a vállalatokra hárul. Ezen a téren merülnek fél időnként panaszok. Ezért szeretném hangsúlyozni: a tájékoztatás kötelezettsége a lakosság által szélesebb körben vásárolt cikkekre terjed ki, illetve azokra, amelyeknek ára hosszabb időn át nem változott, amelyeknél az árváltozás jelentős, a nagy értékű cikkeknél például az 5 százalékot meghaladja. A lakosság részéről érkező levelekből megállapítható az a kívánság is, hogy az előirányzott árváltozásokat jó volna évente egyszer, egy meghatározott napon végrehajtani. Ennek bizonyos mértékig eleget lehet tenni, de a tipikus piaci cikkeknél, mint például a zöldségnél, a gyümölcsnél, a divatváltozásokban érintett termékeknél — például a tőkés importcikkeknél — erre nincs lehetőség. A szabad ár alkalmazásának filozófiája különben is az, hogy előre nem mérhetők fel azok a kereslet-kínálati tényezők, amelyek függvényében az ármozgás piaci egyensúlyt képes fenntartani. A jogos sérelmek elsősorban az árdrágító bűncselekményekkel kapcsolatosak. Ezeket a megnyilvánulásokat az árellenőrzés fokozásával igyekszünk megelőzni, illetve feltárni. Az árellenőri apparátust az elmúlt években megerősítettük. Az illetékes szervek évente 100 000 árellenőrzést tartanak. Ezek 70 százalékára a belkereskedelemben kerül sor. Az árellenőrzés a lakosság által leginkább panaszolt visszásságokra összpontosít. Ezek a zöldség- és gyümölcskereskedelemben az osztályos áruk felminősítése, az. élelmiszer-kereskedelemben a súlycsonkítás, és néhány ipái vállalatnál a termékcserélődésen alapuló nyerészkedés. Az évi 100 000 árellenőrzés inkább sok, mint kevés, amire viszont törekednünk kell, az az, hogy emeljük az árellenőrzés színvonalát, és az árdrágítókkal, szabályséziökkel szemben következetesebben éljünk a jogszabályadta lehetőségekkel. Tisztelt Országgyűlés! Lakosságunk naponta kerül kapcsolatba a belkereskedelmi szervezetekkel. Ezek működése és a lakosság jogainak érvényesítése magas szintű jogszabályban rögzített alapelveken kell hogy nyugodjék. A belkereskedelemről beterjesztett törvényjavaslat törvénybeiktatása a fogyasztói árpolitika számára jobb feltételeket teremthet. Köszönöm szíves türelmüket. (Taps.) ELNÖK: Dr. Komócsin Mihály képviselőtársunk felszólalása következik. DR. KOMÓCSIN MIHÁLY: Tisztelt Képviselőtársaim. Tapasztalatom szerint országgyűlésünk munkája iránt általában nagy érdeklődés nyilvánul meg lakosságunk körében. Az előttünk fekvő törvényjavaslat azonban a szokottnál is nagyobb érdeklődést keltett. Ez tükröződött a Hazafias Népfront és a Magyar Jogász Szövetség által a törvénytervezetről szervezett vitákban. Gondolom, az érdeklődést fejezi ki az is, hogy ilyen nagy számban jelentkeztünk felszólalásra a törvényjavaslat országgyűlési vitájában. Érdekes összevetni az előző — 1875. évi kereskedelmi törvény vitájával a mait. Azt a törvényt hosszú időn át készítették elő, mégis az általános vitában mindössze két képviselő szólalt' fel, közülük is az egyik szólt csak érdemben hozzá a törvényjavaslathoz. Bár az Országgyűlés akkori rendtartása szerint rendkívül aprólékos és hosszan tartó volt a vita, hiszen minden paragrafust külön felolvasott az Országgyűlés jegyzője és külön lehetett mindegyikhez hozzászólni, érdembeli vita az 566 §-ból álló csaknem 100 oldalas törvényjavaslat fontosabb részleteinél sem alakult ki. Ez a törvényjavaslat — amely most előttünk fekszik — szocialista fejlődésünk terméke. A törvény megalkotásának szerintem sem az az indoka, hogy az előző kereskedelmi törvény már 103 éves. Az 1875. évi XXXVII. törvényt a társadalmi változás, társadalmi gyakorlatunk már régen hatályon kívül helyezte, és mint a miniszter elvtárs beszámolójában érintette, legtöbb részletét tételes jogszabályi rendelkezés is hatályon kívül helyezte. Az abban a törvényben részletesen szabályozott számos intézmény, gazdasági alakulat vagy meghatározás a ma élő generációk nagy része előtt már fogalmilag sem ismert. Ilyenek például, mint a közkereseti társaság, a betéti társaság, csődeljárás, a tőzsdejáték, az alkuszok, kufárok egyesülései stb. A miniszter elvtárs beszámolójában említett számadatok a forgalom, a termékválaszték bővüléséről, de mindennapi tapasztalataink az új és újjá varázsolt kereskedelmi egységekről is bizonyítják kereskedelmünk és ellátásunk nagy fejlődését. Ugyanakkor ezen a területen van talán még a legtöbb — bár csökkenő számú — maradványa a kapitalista múlt örökségének (szétaprózott bolthálózat, a szocialista morálba ütköző magatartások és jelenségek stb.). Ennek ellenére (sőt éppen ezért is), a jogszabály általános időszerűségét és fő céljainak — a fogyasztói érdekvédelemnek — realitását szerintem nem lehet megkérdőjelezni. Minden törvényi előírásunkat nem tudjuk milliókkal, még kevésbé milliárdokkal megtámogatni. Az emberek berögződött szokásaiban, káros tudati maradványaiban sem tudunk egy jogszabályi tétellel egyik napról a másikra változást elérni. Mégsem szabad lemondanunk a változás igényének jogszabályi kinyilvánításáról, sőt még ennek halasztása sem szabad. A jogszabály elsősorban a kialakult társa-