Országgyűlési napló, 1975. II kötet • 1978. március 23. - 1980. március 6.

Ülésnapok - 1975-26

1823 Az Országgyűlés 26. ülése, 1978. október 27-én, pénteken 1824 béri gazdagodást állampolgárainknak, így a hazánkban élő nemzetiségeknek is. Velük, a lenini nemzetiségi politika szellemében külön figyelemmel törődünk, mint ahogy erre Réger képviselő rámutatott. Segítjük nemzetiségi hagyományaik és nyelvi kultúrájuk őrzését és fejlesztését, mert tudjuk, hogy ezzel is az egész magyar kultúra lesz teljesebb és gazdagabb. Még egyszer megköszönöm a vitát, s felhasználom az alkalmat, hogy a sajtónak, a rádiónak és a televíziónak is megköszönjem az oktatáspolitikát támogató tevékenységét. És itt, ezen a helyen köszönöm meg én is a társadalmi szervezeteknek, külön is az iskolai pártszervezeteknek, szakszervezeteknek, az ifjúsági és gyermekszervezeteknek, a szülői munkaközösségeknek, üzemeknek, vállalatoknak, szocialista brigádoknak, hogy cselekvő egyet akarásukkal, kétkezi munkájukkal, értelmükkel és szívükkel segítették az óvodák és az iskolák munkáját. Ezt a támogatást a jövőben is kérjük és igényeljük. Az oktatási tárca alkotmányos kötelességének megfelelően, részletesen visszatér minden elhangzott észrevételre és javaslatra, gondoskodik azoknak hasznosításáról, szükség esetén javaslatot tesz a kormánynak — társhatóságokkal és minisztériumokkal való együttműködésben — megoldásukra. Ismételten köszönöm rendkívül értékes segítségüket. Tisztelt Országgyűlés! Kérem, beterjesztett jelentésünket, szóbeli kiegészítésemet és a vitában elhangzottakra adott válaszomat elfogadni szíveskedjenek. (Taps.) ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Következik a határozathozatal. Kérdem az Országgyűlést, hogy az oktatási miniszter beszámolóját jóváhagyólag tudomásul veszi-e? Aki igen, kérem, kézfelemeléssel szavazzon. (Megtörténik.) Köszönöm. Van-e valaki ellene? Nincs. Tartózkodott-e valaki a szavazástól? Nem. "Kimondom a határozatot: Az Országgyűlés az oktatási miniszter beszámolóját a közoktatás helyzetéről jóváhagyólag tudomásul vette. Tisztelt Országgyűlés! Húsz percre az ülést ' felfüggesztem. (Szünet: 11.07—11.30. — Elnök: PÉTER JÁNOS) ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Folytatjuk tanácskozásunkat. Rátérünk következő napirendünk tárgyalására. Az alkotmány 39. §-ának (2) bekezdése alapján Pullai Árpád közlekedésés postaügyi miniszter beszámol a közlekedéspolitikai koncepció végrehajtásáról és továbbfejlesztésének főbb irányairól. Pullai Árpád közlekedés- és postaügyi miniszter elvtársat illeti a szó. PULLAI ÁRPÁD: Tisztelt Országgyűlés! A kormány által jóváhagyott beszámoló, amely önök előtt fekszik, azt a célt szolgálja, hogy számot adjon az 1968-as közlekedéspolitikai koncepció megvalósításáról, közlekedésünk jelenlegi helyzetéről, érzékeltesse a megoldásra váró feladatokat és kijelölje a fejlesztés fő irányait. A közlekedés szerves része a termelés, az elosztás, a fogyasztás folyamatának, fontos tényezője a nemzetközi együttműködésnek. Érinti hazánk csaknem minden lakosát és a hozzánk látogató sok millió külföldit. Naponta 5 millió munkába és iskolába járó használja a tömegközlekedést. Biztosítani kell 150 ezer tehergépkocsi, 30 ezer autóbusz, másfél millió személyautó és motorkerékpár forgalmi feltételeit. Mindezek túlzás nélkül szólva, közüggyé teszik a közlekedést. A hatvanas évek végén a közlekedés a gyorsan növekvő árumennyiség elszállítására még képes volt. De minősége, szerkezete és gazdaságossága, a közlekedési ágak közötti munkamegosztás már nem volt megfelelő. Ezt az időben történt felismerést követte a közlekedéspolitikai koncepció kidolgozása, amely a szocialista társadalom alapjainak lerakása után, a népgazdaság extenzív fejlődési szakaszának a végén, a gazdaságirányítás korszerűsítésével egy időben határozta meg a közlekedés fejlődésének fő irányait.^ Foglalkozott az alágazatok helyzetével, fejlesztési kérdéseivel, s meghatározta szerepüket közlekedési rendszerünkben. Előrelátó, bátor célkitűzése volt a vasút rekonstrukciója, mert akkoriban a vasutak szerepének csökkenését vallották szerte a világon. A közlekedési munka jobb megosztása érdekeben alapvető volt az az elhatározás, hogy nagy teljesítményű és hatékony közúti közlekedést kell létrehozni, kellő figyelmet fordítva az úthálózat építésére, bővítésére. Tíz év távlatából megállapíthatjuk, hogy szerkezetében, munkamegosztásának arányaiban, műszaki színvonalában korszerűbb, ütőképesebb közlekedés jött létre. Teljesítette a személy- és áruszállítás igényeit, előmozdítva ezzel a népgazdaság fejlődését. Ezt a tényt az sem homályosíthatja el, há időszakonként szállítási feszültségek keletkeztek. Tisztelt Képviselő elvtársak! 1968-at követően a vasútnak nem várt árumennyiséget kellett szállítania. Teljesítményei az 1970-es évek elején elérték az 1980-ra tervezettet. A fejlesztésre fordítható összegeket emiatt nagymértékű járműbeszerzésre kellett átcsoportosítani, amit a pályák, csomópontok, biztosító berendezések előirányzataiból vettünk el. Ezzel a kényszerű átcsoportosítással sikerült biztosítani a szállítási kapacitást. Ugyanakkor az ebből adódott tervszerútlenség, üzemeltetési hátrányok és zavarók komoly veszteségeiket okoztak. Ezért az ilyenfajta megoldási módot csak átmenetinek, rendkívülinek fogadhatjuk el, amit huzamosan nem lehet büntetlenül folytatni. A közvélemény elismeri a szállítási munka eredményeit, de érzékenyen reagál a hibákra is, s jogosan igényli a kulturáltabb utazást, a pontosságot, a tisztaságot és a rendet, ideértve a megbízható helyfoglalást is. A ma fogyatékosságaiért elsősorban a közlekedésben dolgozók a felelősek, de kérnünk kell az utasokat is, jobban ügyeljenek velünk együtt a rendre, a kulturáltságra. A vasút 3 ezer kilométeres főhálózatán tel-