Országgyűlési napló, 1975. II kötet • 1978. március 23. - 1980. március 6.

Ülésnapok - 1975-26

1809 Az Országgyűlés 26. ülése, 1978. október 27-én, pénteken 1810 re, ezek nem hatnak mindig és mindenben a kiemelt célok megvalósításának irányában. Megyénkben azt tapasztalom, és meggyőződésem, hogy ez országos gond is, hogy a meglevő építmények állaga évről évre romlik. Okát én abban látom, hogy a felújításra fordítható pénzeszközök kevésnek bizonyulnak. Az okok természetszerűleg összefüggnek az építőipari anyagárak emelkedésével, a pénzügyi szabályozás problémáival, az állóeszközök értékelésének elavult voltával, és azzal is, hogy a minőségi szint javítása nagyobb anyagi eszközöket igényel. Ügy érzem, hogy ezt azonban ma senki nem akarja figyelembe venni. Fel kell figyelni arra is, hogy az iskolák működtetése, fenntartása egyre nehezebb lesz. A költségvetési kiadások jelentős emelkedésével sem csökkentek azok a feszültségek, amelyek döntően az anyag és a szolgáltatási áremelkedéssel összefüggésben érintik az intézményeket. Az úgynevezett kigazdálkodás kényszere általában arra szorítja az iskolákat és intézményeket, hogy többletkiadásaikat szakmai feladataik terhére oldják meg. A megvalósítandó tartalmi korszerűsítés — gondolok itt az új tantervek bevezetésére —, fokozottabban igényli a tartalmi fejlesztés és az anyagi eszközök szinkronjának megteremtését. Mindezek, véleményem szerint, felvetik a tervezés és az irányítás módszerének továbbfejlesztését, méghozzá úgy, hogy fellendüljön a helyi kezdeményezés, az önkormányzati jelleg megsértése nélkül a központi akarat is hatékonyabban érvényesüljön. Tisztelt Országgyűlés! Talán ellentmondásnak látszik, hogy szóvá teszem, hiszen megyénkre is vonatkozik a beszámolónak az a megállapítása, hogy, idézem, „a tanácsok az ötödik ötéves terv időszakában a népgazdasági terv központi számításainál kevesebbet irányoztak elő a közoktatás fejlesztésére". A minisztérium tervezési irányelveket adott ki a megyei szervek számára. Ezeket az orientációs számokat azzal az igénnyel küldte meg, hogy ennek alapján a megyei tervek a központi elképzeléseknek és számításoknak megfelelően készüljenek el. Ezt, sajnos, nem minden megyében, így nálunk se vettük figyelembe. Ügy érzem, a minisztériumnak sokkal következetesebben kellene ellenőriznie a megyei tanácsok középtávú oktatási terveinek kidolgozását és végrehajtását. Ne csak szóban utaljunk arra, hogy a központi akarat érvényesülését jobban meg kell követelnünk. Sokkal egyszerűbb — véleményem szerint —, ha ennek kétséget kizáróan érvényt szerzünk. Meggyőződésem, hogy ez egyáltalán nem sértené a tanácsi önállóságot, ellenkezőleg, a megfelelő szinkron megteremtésének irányába hatna. Tisztelt Országgyűlés! A miniszteri beszámolóhoz csak néhány gondolatot és problémát villantottam fel. Befejezésül javaslatokat tennék, csak olyanokat, amelyek szorosan kapcsolódnak felszólalásom mondanivalójához. Megfontolásra ajánlom, hogy a minisztérium a megyék között levő feltételbeli különbségek csökkentésére képezzen és rendelkezzék megfelelő anyagi eszközökkel és azokat a tényleges különbségek felszámolására fordítsa. Fontolóra kellene venni azt, hogy a könnyűszerkezetes gyors építkezési mód, valamint a több hasznosítású épületek építése előtérbe kerüljön. Az új építési módokat minden eszközzel segíteni és támogatni kellene. Meg kellene gondolni, véleményem szerint azt is, hogy nem lenne-e célszerű az oktatási ágazaton belül elvégezni az állóeszközök újraértékelését. A karbantartásra és felújításra tervezhető és felhasználható eszközök elégtelenségére utaltam. Keresni kellene, hogyan, milyen módon lehetne új alapokra helyezni a felújítási alapképzést, azzal az alapvető igénnyel, hogy az jobban szolgálja a feladatok teljesítését. Át kellene gondolni azt is, hogy a központi akarat a tanácsi önállóság tiszteletben tartásával hogyan érvényesüljön jobban és hatékonyabban. Véleményem szerint nem ismétlődhet meg még egyszer az, ami az ötödik ötéves terv tervezése idején az oktatási ágazatban megmutatkozott. Tisztelt Országgyűlés! Mi Somogy megyében Tatjuk és tudjuk, hogy mit kell megvalósítanunk. A központi, a helyi és a társadalmi erőforrásokra támaszkodva arra törekszünk, hogy a közoktatás fejlődését minden lehető eszközzel elősegítsük. A miniszteri beszámolót elfogadom. (Taps.) ELNÖK: Szólásra következik Réger Antal képviselőtársunk. RÉGER ANTAL: Tisztelt Országgyűlés! Egy magyarországi német népmesében a mese főhőse, egy szegény sorsú apa hat gyerekének nem tud egyebet útravalóul adni, csak ősei anyanyelvét. Ennek megtartására, ápolására inti őket. Ez a népmesék tömörségével megfogalmazott örökség a nemzetiségi kérdés egyik leglényegesebb elemére mutat rá, arra az igazságra, hogy nyelvében él a nemzetiség is. Alkotmányunk a törvény előtti egyenjogúságon, az egyenlő állampolgári jogokon túl rögzíti, hogy „a Magyar Népköztársaság a területén élő minden nemzetiség számára biztosítja az anyanyelv használatát, az anyanyelven való oktatást, saját kultúrája megőrzését és ápolását." Társadalmunk mai viszonyai íközött az anyanyelv megfelelő oktatása a nemzetiségi lét egyik alapfeltétele. A nemzetiségek továbbélésének, fejlődésének, a művelődési egyenlőség mind maradéktalanabb megvalósításának egyik legfőbb eszköze a tartalmában és szervezetében is korszerű oktatás. Az alkotmányban lefektetett jogok érvényesítéséhez, pontosabban: annak érdekében, hogy a nemzetiségek élhessenek is ezen jogaikkal, hazánkban a nemzetiségi oktatásügy területén, az egységes állami oktatási rendszer szerves részeként, az óvodától a felsőfokú oktatásig biztosítottak a nemzetiségi oktatás formái és intézményei. A nemzetiségi oktató-nevelő munka célja természetesen azonos oktatáspolitikánk általános céljaival, a speciális nemzetiségi feladat pedig az, hogy nemzetiségeink, a magyarországi németek, délszlávok, szlovákok és románok gyermekei minél maga72«