Országgyűlési napló, 1975. II kötet • 1978. március 23. - 1980. március 6.
Ülésnapok - 1975-25
1785 Az Országgyűlés 25. ülése, 1978. október 26-án, csütörtökön 1786 és képezhető is, ám értelmi képességei mások és mások. Ezzel a ténnyel számolni kell és olyan módon, hogy a szerényebb értelmi képességgel született fiatal ne érezze csökkent értékűnek magát a mi társadalmunkban, amely igazságosságra törekszik. A kiváló manuális készség sem megvetendő emberi érték, gyakorta hasznosabb, mint más. Mindannyian találkozunk vele, lakásokat lakunk, vagy ahhoz hasonlókat és így tovább. Javaslom tehát megfontolás tárgyává tenni újra és újra, melyik szakma maradjon elsajátítható a jövőben érettségi nélkül. A harmadik kérdés, amivel foglalkoznom kell, a pedagógusok ügye. Sokan pontosan tudjuk, hogy soha annyit értük nem tett kormány, mint a legutóbbi években; soha ennyi díjat, soha ennyi kitüntetést, soha ennyi lakást, kedvezményes lakásépítést, autóvásárlási lehetőséget nem kaptak, és így tovább. Tananyagcsökkentés, kötelező óraszámcsökkentésben részesültek, de mert az iskolák decentralizáltak, és mert a centrumtól való távolságot csak a szakfelügyelet képes és hivatott áthidalni, nagyon kérem és most elsősorban az oktatási miniszter elvtársat kérem, törekedjenek arra, hogy a szakfelügyelet elsősorban az elért eredmény alapján minősítse a pedagógust. Tehát nem a módszertani lépések betartása, nem a tanítási óra levezetésének ajánlott módszerei alapján, hanem az eredmények alapján, mert a világ soha annyit nem változik, hogy az alapvető tudásanyagra, ismeretanyagra a tanulóknak szükségük ne lenne. Brillírozni, higgyék el nekem, e Sy _e gy tanítási órán olyan könnyű! A tanulók tudását felmérni pedig nagyon kevés idő kell, s olyan kevés energia. Kérem a miniszter elvtársat, gondolkozzanak azon, nem ilyen módon kellene az oktatást valós eredményeiben megmérni, s nevelő-oktató iskolának még nagyobb és érdemelt megbecsülést szerezni. Végezetül, amikor területem pedagógusainak képviseletében megköszönöm a minisztérium és a kormány gondoskodását, a korábbiakhoz mérten több anyagi és erkölcsi megbecsülést, meg kell még jegyeznem, hogy a pedagógust generációkat nevelő mindennapi munkájában tevékenyen és rendszeresen alig tudja valaki segíteni. S mondhatunk mi itt szépeket, ez akkor is így igaz. Hogy mivel birkózik, mindannyian tudjuk, akiknek gyermekünk van. Tisztelettel kérem az Országgyűlést, ismételten foglaljuk jegyzőkönyvbe köszönetünket, megbecsülésünket és elismerésünket valamennyiük iránt. A beszámolót kiválónak tartom, elfogadom. Köszönöm a türelmet. (Taps.) ELNÖK: Fodor Istvánné képviselőtársunk felszólalása következik. FODOR ISTVÁNNÉ: Tisztelt Országgyűlés! Az író után nem könnyű a sorsa az olvasónak. Azért engedjék meg, hogy először én is a miniszter elvtárs beszámolóját értékeljem egy gondolattal. Az előttünk levő beszámoló a közoktatás olyan dinamikus szakaszáról ad számot, amilyenről hazánk parlamentjében még nem szólhatott eddig oktatási miniszter. A fejlődést mutató tényszámokban, akár csak képviselőtársaim valamennyien, én is örömmel érzékelem, hogy megyénk, Heves megye is, rendkívüli erőfeszítéseket tesz az oktatás színvonalának folyamatos fejlesztéséért. Eredményeinkből csupán egyetlen kulcsszámot mondok erőfeszítéseink bizonyítására, az oktató-nevelő munka tartalmi vonaláról: megyénkben a szakos ellátottság egy százalékkal jobb az országos átlagnál, hála a Ho Si Minh Tanárképző Főiskolának. Fejlődésünk azonban mégsem egyenletes és kielégítő. A dinamikus fejlődés egyre több belső feszültséget teremt. Az előttem szóló képviselőtársaim jelzését erősítve mondom, súlyos a helyzet a mi napközi otthonainkban is. Tanulóink napközis ellátása alacsonyabb az országos átlagnál. Néhány helyen, főként városainkban és nagyközségeinkben a napközik, valamint az iskolák zsúfoltsága olyan nagy, hogy az már akadályozza az eredményes munkát. Például Recsken az 50 férőhellyel létesített napköziben 175 gyerek van. A megye óvodahálózatára is jellemző ez a helyzet. Óvónőinknek minden áldozatot, erőfeszítést vállalniok kell a nagy zsúfoltság miatt, mivel 100 óvodai férőhelyre általában 123 gyerek jut. Egerben ez a szám 149, a lakótelepi óvodáinkban 160. Ez már most akadálya a tankötelezettség magasabb fokú megvalósításának, pedig a demográfiai hullám még nem tetőzött. Ezért fontosnak tartom annak a központi akaratnak a megfogalmazását, mely a személyi feltételek mellett intenzívebb, a népgazdasági lehetőségekkel összhangban álló fejlesztést ajánl a közoktatási intézményhálózat feszültségeinek mérséklésére, ösztönözve a nélkülözhetetlen társadalmi akciókat is. Én is azokkal a javaslatokkal értek egyet, amelyek sürgetik, hogy a hatodik ötéves tervben kezeljük kiemeljen az oktatási feltételek fejlesztésének ügyét. Az óvodaépítés, és hozzáteszem, az iskola-, napköziépítés ütemét elodázhatatlanul gyorsítani kell ott, ahol az indokolt. Mert ha nem teszszük meg, akkor az oktatásügy helyzete a közeljövőben a kívánalmaink szerint nem javulhat, hanem romlani fog. Ez azért volna nagy baj, sőt veszélyes, még rövid távon, átmenetként is, mert ha az iskola nem tud megfelelni feladatainak, akkor ez az egész népgazdaságra visszahat. Tisztelt Országgyűlés! Az előbb már említettem a tankötelezettségi törvény magasabb fokú megvalósításának fontosságát. A miniszteri beszámoló is felelősséggel, mindenki számára eligazítóan, reálisan elemzi e törvény végrehajtásának helyzetét. Az általános statisztikai adatok megbízható, jó mutatók, de a veszélyt jelző és feszültségeket okozó területi eltéréseket nem tárják fel, éppen általános jellegüknél fogva. Mint ahogyan az ország minden megyéjében, mi is jelentőségéhez mérten kezeljük a tankötelezettségi törvény végrehajtását. A tankötelezettség megvalósításának fő mutatószámai megyénkben rosszabbak, mint az országos átlag, talán a legrosszabbak. Feladatunkat, felelősségünket ez is fokozza. Míg 1972-ben Heves megyében a tanulók 18,5 százaléka nem tett
