Országgyűlési napló, 1975. II kötet • 1978. március 23. - 1980. március 6.

Ülésnapok - 1975-25

1769 Az Országgyűlés 25. ülése, 1978. október 26-án, csütörtökön 1770 az iskolai és iskolán, kívüli nevelési tevékenység gazdagabbá, összehangoltabbá tételét. Mindezek érdekében bővíteni kell az óvodai férőihelyek számát, javítani az alsó- és középfokú oktatási intézmények személyi és tárgya feltételeit; biz­tosítani- a fejlesztések tervszerű megvalósítását, a továbbképzés színvonalának emelését, külö­nösen az új dokumentumok alkalmazására való felkészülést, a társadalmi, népgazdasági igé­nyeknek megfelelő 'beiskolázást, a továbbtanu­lásra való .felkészülést, az oktató-tnevelő munka korszerűsítését, 'az iskola kapcsolatrendszerének továbbfej lesztését. Csongrád városában a negyedik ötéves tervben kezdődött el az intézményhálózat fel­újítása, korszerűsítése, és az Ötödük ötéves terv végén elmondhatjuk, hogy az oktató-nevelő munka tárgyi feltétele biztosított. Gond viszont a torna ter emhiány, ami a tanulóifjúság testi, fizikai felikészítésének elengedhetetlen feltétele. A megyei tanács segít a sportudvarok meg­alakításában, az Egy üzem, Egy iskola-mozgal­mon belül pedig a testvérüzemefctől kapnak se­gítséget az iskolák, de ez nem oldja meg telje­sen a téli foglalkoztatás gondjait. Közoktatásunk fontos feladata e hiány pótlása. A tanácsok és a patronáló üzemek jól látják ennek szükségességét. A megyei tanács is nagy figyelmet fordít arra, hogy a VI. ötéves tervben megoldódjanak a tornateremgondok. A 60-as évek elején még sok gyermek tanult összevont osztályokból álló tanulócsoportok­ban, és számottevő felső tagozatos tanuló nem részesült szakrendszerű oktatásban. A hátrá­nyos helyzet főleg a fizikai dolgozók gyermekeit sújtotta. A kongresszusi irányelv hatására kez­deményezések indultak bentlakásos körzeti me­velőintézmények kiépítésére. Az 1962/63nas tanévben hazánkban tíz diák­otthont hoztak létre olyan felsős tanulók szá­mára, akik lakóhelyük sajátos helyzete miatt nem részesülhettek szakrendszerű oktatásban. E 10 intézmény közül az egyik a csongrádi Szé­chenyi úti általános iskolai diákotthon. 1962 szeptemberében 37 tanyai gyermek lépett első íziben a hétközibe. A létszám később elérte a 92 főt 'is. A saját szervezésű diákotthonnak egyik következménye, hogy míg az 50^es évek elején Csongrád külterületén 16 tanyai, rész­ben osztott általános iskolában több mint 1000 tanuló tanult, una már minden tanyai iskolát fel tudtak iszáimolni, így minden gyermek szak­rendszerű oktatásban részesül. Az elmúlt 16 évben hatalmasan fejlődött az általános iskolai diákotthonok hálózata. Kor­szerű, modern otthonok létesültek, de ebből a korszerűsítésből városom kimaradt. A tanulók ma is tanteremből kialakított 35—35 személyes hálóban alszanak, nincs lehetőség a szabad idő jó megszervezésére, foglalkozási és szabad tantermek hiánya miatt. Sőt, a kezdetben nél­külözhető tantermekre égető szüksége lenne az iskolának. A városnak már több ötéves tervében sze­repelt egy általános iskolai, diákotthon felépí­tése, de mindig vonal alá került. Az általános iskolai diákotthonnak még jövője van. A város lakosságának 17 százaléka tanyán él. A vonzás­körzet is növekszik. Ma már megvalósulóban van a tanyai kollégiumprogram. E program egy kis része a csongrádi diákotthon, amely kezde­ményező volt, élen járt, de hatékony segítség nélkül az elmúlt 16 évben a tárgyi feltételek biztosítása területén, elmaradt a többiektől. Középfokú oktatásunkban eredményről szólhatok. Űj, korszerű szakmunkásképző inté­zet és szakközépiskola létesült, így a város az oktatás területén el tudja látni a középfokú központ szerepkörét. Az új komplexusnak hiá­nyossága, hogy nincs tornaterme, ezt a közel­jövőben pótolni kell. Szakközépiskoláink profilja pedagógiai, il­letve ipari jellegű. Az óvónői szakközépiskolá­ban végzett fiatalok kétharmad része elhelyez­kedik, egyharmad része továbbtanul. A mun­kahelyek, az óvodák visszajelzései azt igazolják, hogy a felkészítés jó, a tanárok megfelelően végzik munkájukat, és így a társadalmi' igé­nyeiknek megfelelően az óvónői szakközépiskola továbbra is jól képzett fiatalokat tud útra bo­csátani. Ebben az iskolában adva vannak a fel­tételek arra, hogy amikor megszűnik a társa­dalmi) igény a középfokú óvónőképzésre, a szak­középiskola pedagógus-előképzőként működjön tovább. A szakmunkásképző és szakközépiskolák közvetlenebbül szolgálják a népgazdaság igé­nyeit és ehhez alkalmazkodva van lehetőség arra, hogy a faipari szakközépiskolában a fa­ipari szakon kívül a jövő évben meginduljon a gépszerelő- és karbantartóképzés, ahol a ta­nulók az érettségivél együtt szakmunkásképe­sítést is kapnak. Az új intézkedés biztosítja, hogy a korszerű termeléshez a fiatalok maga­sabb általános és szakmai műveltséget szerez­zenek. Az iskolának széles alapú szakképzést kell nyújtania, és majd a termelőüzem készít fel a konkrét munkakörre. A helyes pályaválasztás, pályára irányítás érdekében összehangolt tevékenységre van szükség a pályaválasztási intézet, a termelőüze­mek és az iskolák között. A köznevelés döntő tényezője a pedagógus — állapítja meg az oktatáspolitikai határozat. Valóban a nevelőmunkától függ, mennyiben si­kerül a kitűzött célok megvalósítása, sőt nagy­részt rajtuk múlik, milyen lesz a jövő ifjúsága. A pedagógusok többsége hivatásszeretettől át­hatva végzi munkáját, képes az oktatás-nevelés korszerűsítésével együtt haladni. Az erkölcsi megbecsülést nevelői, elhivatottságától függően elvárhatja. Anyagi megbecsülésével elégedett. A központi bérintézkedéssel államunk kedvező hatást tett. Nevelőink várospolitikai, céljaink megvalósításának is aktív résztvevői. Az oktatáspolitikai határozat alapján 1973­ban a tanulók egészséges fejlődése érdekében tananyagcsökkentésre került sor, és vele egy időben a testnevelési órák számát is növelték. A tananyagcsökkentés egyes anyagrészek kiha­gyását, módosítását, átcsoportosítását jelentette. Az első időszakban a pedagógusok többsége nem látta a könnyítést, de a megvalósítás során szerzett kedvező tapasztalatok igazolták az in­tézkedés helyességét. A tananyagcsökkentés a közepes képességű

Next

/
Oldalképek
Tartalom