Országgyűlési napló, 1975. II kötet • 1978. március 23. - 1980. március 6.

Ülésnapok - 1975-25

1765 Az Országgyűlés 25. ülése, 1978. október 26-án, csütörtökön 1766 dést senki sem háríthatja át másra, aki társadalmunkért, gyermekeinkért, a holnapért felelősséget érez. A nevelési tényezők sorában az iskolának kiemelt szerepe, felelőssége volt, van és lesz a jövőben is. Hivatása, hogy gyújtópontja legyen a legtudatosabb nevelési törekvéseknek, élen járjon eszméink, növekvő erkölcsi követelményeink közvetítésében. A szocialista iskola: nevelő iskola. Nevelési céljai társadalmi eszményeinkben gyökereznek. Munkájának középpontjában a személyiség formálása, a szocialista ember nevelése áll. Szerepét akkor tölti be, ha az általa nevelt személyiségek gazdagok, színesek, kiteljesült emberi életre képesek. Az oktató-nevelő munka akkor eredményes, ha önnevelésre, aktív önművelésre, sokoldalú közművelődésre készít fel. Helytelen az olyan felfogás, amely elválasztja az oktatást és a nevelést, mintegy azt sugallva, hogy van külön oktató- és külön nevelőmunka, vannak „oktató tantárgyak" és vannak „nevelő tantárgyak". A nevelésben minden tantárgynak, minden pedagógusnak megvan a maga nélkülözhetetlen szerepe. A nevelés alapvetően közösségi feladat. Eredményessége megköveteli, hogy a különböző érdeklődési szaktanárokból álló tantestület egységes legyen a nevelési törekvésekben, a gyakorlati nevelőmunkában. A nevelés ugyanakkor személyes feladat is, amelynek megvalósításában tág tere és nagy lehetősége van a pedagógus személyiségének. A jó pedagógus nemcsak jó oktató, hanem mint nevelő, mint ember, egész életre szóló példakép. Valljuk, hogy a család felelőssége a gyermeknevelésben nem változik. A család jelenti a legközvetlenebb gondoskodást, a biztonságérzetet, a védelmet, azt a meghitt közösséget, amelynek nevelő hatását nem nélkülözheti a gyermek, s amely nélkül az iskola sem oldhatja meg eredményesen a feladatait. Társadalmunk sokat vállal a gyermeknevelés gondjaiból. De a sokrétű gondoskodás sem helyettesítheti a szülői házat. Megértjük, hogy a szülők rendszerint elfoglaltak, a családi együttlét ideje szűkre szabott. Nem értünk egyet azonban az olyan szülői törekvéssel, amely erre hivatkozva a család felelősségét megpróbálja áthárítani az iskolára, a társadalomra. Azt senki sem veheti át. • • Az új nemzedék nevelésében nélkülözhetetlen az ifjúsági gyermekszervezetek szerepe. Tevékenységük szervesen beilleszkedik a nevelési folyamatokba. Sokat tesznek, még többet tehetnek a gyermekek, az ifjúság arculatának formálásáért, a szocialista közéletre való neveléséért. A gyermekek, a fiatalok itt kezdik megtanulni a közösségért végzett munkát, a felelősséget társaikért, saját tetteikért. Tisztelt Képviselőtársaim! Eredményes nevelőmunka csak olyan iskolai közösségekben folyhat, amelyekben a pedagógusok és a gyermekek egyaránt jól érzik magukat. Az iskolai demokrácia fejlődésével nem vagyunk elégedettek. A demokráciáról csak az a pedagógus tud hittel és hitelesen szólni diákjainak, aki maga is részese a demokratikus élményeknek, ' aki olyan közösségben él és dolgozik, ahol véleményére számítanak, szavára adnak. Az iskolai élet demokratikus vonásainak a továbbfejlesztése azért is szükséges, mert nem lehet szocialista demokráciára nevelni olyan helyen, olyan iskolában, ahol pusztán hatalmi tekintélyen, utasítgatáson, parancsolgatáson alapul a vezetés. Ügy sem lehet, ha csak elmondjuk a gyerekeknek, hogy mi is az a szocialista demokrácia. Olyan eleven közeg kell hozzá, olyan iskolai környezet, amelyben gyakorolhatják a felelős demokráciát és a demokráciával járó felelősséget. A szocialista demokrácia fejlődése csakis a jogok és a kötelezettségek egységén alapulhat. A diákok már serdülő korukban ismerjék meg jogaikat és kötelességeiket társadalmunkban. Ezért átgondoltabb, az életkori sajátosságokat jobban figyelembe vevő állampolgári oktatás és nevelés szükséges. A diákok munkája, alapvető kötelezettsége a tanulás. Az iskolában kell megtanítanunk dolgozni a leendő felnőtteket, mert akit az iskola nem nevel munkára, nem tanít meg becsülettel, ereje megfeszítésével napról-napra tanulni, dolgozni, az felnőtt korában önmagával is, a társadalommal is ellentétbe kerülhet. Gyakran látjuk szép példáit a tanuló ifjúság felelős tetteinek, közösségi magatartásának. Mégis megesik, hogy olyankor is fogni akarjuk a fiatalok kezét, amikor már önállóan meg tudják oldani egyéni és közösségi feladataikat. Sokszor túl óvatosak vagyunk, időnként feleslegesen aggódunk. Pedig felelős felnőtté válni csak az tud, akire önálló feladatokat bízunk. Ebből a szempontból is fontos az ifjúsági és gyermekszervezetek, az iskolai önkormányzat szerepe. Tisztelt Országgyűlés! Az iskola ma már nem önmagába zárkózó közösség. Az oktatás, a nevelés átfogó és mindennapi kérdései a társadalmi érdeklődés előterében állnak. Ez az érdeklődés egybeesik az iskola érdekével. A mind igényesebb, kritikusabb közvélemény pedig jogot formál az iskolai munkába való betekintésre, a véleménynyilvánításra. Az iskola életének nyíltabbá válása azonban nem gond nélküli folyamat. A korábbi zártságát leküzdő iskolának fiel kell készülnie a kívülről jövő felelős vélemények megfontolására, a jogosan bírált hiányosságok higgadt elemzésére és a megfelelő következtetések levonására. A régi tekintély pajzsai mögé behúzódnia nem lehet. Az iskolát természetesen meg kell védeni a felelőtlen bírálgatástól, a körülmények pontos ismeretét nélkülöző, az egyedi esetekből általánosító, felszínes beleszólástól. Ez zavarja, nehezíti az iskola munkáját. Az iskola dolgaihoz felelősséggel, csak segítő szándékkal szabad hozzászólni. Ezt kívánja az oktató-nevelő munka társadalmi fontossága, a tudás tisztelete. A közvélemény felelősségét a beavatottság növelésével, a folyamatos tájékoztatással, az oktatásügyi döntések előtti eszmecserékkel, a készülő változások alapos megindokolásával kell emelni. Azt is tudomásul kell venni, hogy az iskolai munkának vannak olyan területei — pél-