Országgyűlési napló, 1975. II kötet • 1978. március 23. - 1980. március 6.

Ülésnapok - 1975-25

1731 Az Országgyűlés 25. ülése, 1 nem vág egybe társadalmunk munkaerőigényével. Nem beszűkített, hanem rugalmasan váltható, konvertálható képzettséget és képességet kell a szakképzésnek adnia, nagy figyelemmel a valóságos és hosszabb távra szóló igényekre. Társadalmunk fejlődése szüntelenül igényeket támaszt a közoktatás iránt. Mai, sőt holnapi gondjaink jelentős részben abból fakadnak, hogy a közoktatásnak a gyorsuló gazdasági, társadalmi fejlődéssel kell lépést tartania. Ez nagy erőfeszítést kíván az oktatásügy minden munkásától. Volt történelmi korszak, amikor az éhezés állapotából szabadítva meg népünket, a kulturális nyomorból is kiemelve, fő feladatunk az írástudatlanság felszámolása volt. Azok az igények, amelyek a közoktatással szemben ma felmerülnek, a fejlett szocializmust építő társadalom igényei. Bennük és általuk egy új társadalom minőségileg új követelményei fejeződnek ki. Tisztelt Országgyűlés! 1965-ben az óvodás korúak 47 százalékát, ma 83 százalékát fogadják maguk közé ezek az intézmények. Ez nemzetközi összehasonlításban is kiemelkedő eredmény. Tudjuk azonban azt is, hogy ezt az előrehaladást a munkaerőhiány, a nők foglalkoztatása iránti nagyobb igény is ösztönözte. Sokat segített a felelősségtudat és példa nélküli társadalmi összefogás, melynek utóbbi években voltunk tanúi, például az óvodahálózat fejlesztése terén. Azt akarjuk, hogy könnyebb legyen az óvodából az iskolába való átmenet, az iskolai munka, a tanulás megkezdése. Az óvodai munka lényege az iskolára való tudatos felkészítés. Ez nem jelenti és nem jelentheti az óvoda iskolává való formálását, de feltétlenül megköveteli, hogy az óvoda és óvodai nevelés az eddiginél is szorosabban, szervesebben kapcsolódjék az iskolához. Hosszabban szólnék az általános iskolákról. Lakosságunk iskolázottsága, műveltsége az elmúlt másfél évtizedben tovább gyarapodott. Ebben alapvető és alapozó szerepe van az általános iskolának. Fejlesztését, a benne folyó oktatás minőségének emelését, a nevelés szocialista tartalmú gazdagítását kiemelt feladatunknak tekintettük. El kellett érnünk, hogy minél többen lépjék át az iskola küszöbét és maradjanak tanulói az utolsó évig. így nagy figyelmet fordítottunk arra, hogy mind kevesebben bukjanak meg az első osztályban, csökkenjen az alsó tagozatos tanévvesztés. Joggal keltett aggodalmat néhány évvel ezelőtt az a tény, hogy minden száz elsős kisdiák közül 10—11 ismételt évet. Ez az indulási kudarc tartósan mély nyomokat hagyott sok kisgyermekben és szülőben. Ma már a felénél is kevesebbre csökkent az elsős tanévvesztők aránya. Arra törekszünk, hogy a bukás megfelelő nevelési, oktatási módszerek alkalmazásával az első osztályban gyakorlatilag teljesen megszűnjön. Joggal remélhetjük, hogy a most iskolát kezdő korosztályok útja zökkenőmentesebb, sikeresebb lesz, mint a korábbiaké, anélkül, hogy engedményeket tennénk a követelmények, a színvonal rovására. Ez utóbbit azért hangsúlyozom, mert vannak jelei a liberalizmusnak. Nincs szükségünk látszateredményekre. Egyedül azt 8. október 26-án, csütörtökön 1732 az utat, felfogást tartjuk követendőnek, elfogadhatónak, amely abból indul ki: az alapismeretekre meg lehet és meg kell tanítani minden gyermeket. Magyarországon ma a tankötelezettség ideje alatt — tehát 16 éves korig — egy-egy korosztálynak 93 százaléka fejezi be az általános iskolát. Tanévvesztés nélkül a tanulók 82 százaléka halad végig a nyolc osztályon. Bár tudjuk, hogy ezek az arányok a korábbiakhoz képest nagy fejlődést tükröznek és azt is tudjuk, hogy különböző objektív okok miatt a teljesítés felső határa soha nem lehet száz százalék, mégis elégedetlenek vagyunk, mert aggaszt bennünket minden egyes gyermek, minden elmaradó sorsa. Az általános iskolai oktatás teljessé tétele összehangolt társadalmi erőfeszítéseket követel a jövőben is. Elfogadhatatlan az az iskolai, tanácsi gyakorlat, amely a könnyebb utat választva, sok esetben felmenti az iskolaköteleseket az állampolgári kötelezettségük teljesítése alól és ezzel újratermelődik az általános iskolát el nem végzők csoportja. A tankötelezettséggel összefüggésben egyéb megkülönböztetett feladataink is vannak. A fiatalok társadalmi beilleszkedése érdekében jobban ki kell terjesztenünk a pedagógiai gondoskodást, a különleges bánásmódot igénylők növekvő csoportjaira is. Kiemelten kell foglalkoznunk azoknak a cigánygyermekeknek oktatásával-nevelésével, akik erre rászorulnak. Bátorítjuk azokat, akik olyan sajátos eszközöket, módszereket, lehetőségeket keresnek, amelyek a korábbiaknál jobb esélyeket teremtenek az általános fejlődésükhöz, társadalmi beilleszkedésükhöz. Tudjuk, hogy rendkívül körültekintően, nagy tapasztalattal kell dolgoznunk, számolva azzal, hogy országrészenként, területenként, sőt megyénként más-más súllyal jelentkeznek ezek a problémák. Tisztelt Országgyűlés! A középfokú oktatásban nőtt a résztvevők száma és aránya. 1965-ben az általános iskolát végzettek 83 százaléka tanult tovább. Mára ez az arány 93 százalékra emelkedett. Jelenleg egy-egy korosztály átlagosan több, mint 10 tanévet tanul iskolarendszerünkben. A középfokú oktatás kiszélesedésével hazánk a középfokú oktatás általánossá, sőt teljessé válásának irányába halad. A középfokon továbbtanulók fele szakmunkásképző iskolába jár. Az elmúlt időszakban arra törekedtünk, hogy ezt az intézménytípust a korábbinál szervesebben illesszük a középfokú oktatás rendszerébe. 1977-től kezdtük el az új közismereti tantervek bevezetését. Ezek minden szakmunkástanuló számára — szakmától függetlenül — az általános iskola tananyagából összehangolt egységes műveltségi anyagot tartalmaznak. A tantervek és az új tankönyvek a korábbinál színvonalasabb magyar, történelem, matematika tanításra, általános képzésre adnak lehetőséget. A szakmai tantárgyak tanterveinek, tankönyveinek korszerűsítése is befejeződött. Kialakítottuk a szakmunkások hároméves szakközépiskoláját. E munka melletti képzési forma biztosítja, hogy a szakmunkások kiegészítsék általános műveltségüket, érettségizhesse-