Országgyűlési napló, 1975. II kötet • 1978. március 23. - 1980. március 6.

Ülésnapok - 1975-24

1689 Az Országgyűlés 24. ülése Kecskeméten felépült a baromfifeldolgozó vállalat húsliszt üzeme, Kalocsán, Kecskeméten gabonasiló épül. öröm tölti el az embert, amikor arról értesül, hogy a terveknek megfelelőben jó ütemben halad a hajdúsági cukorgyár, a tiszai növényolajipari vállalat építése, és a sort tovább lehetne folytatni, öröm ez azért is, mert mindez egyben számomra azt is jelenti, hogy nálunk, a Magyar Népköztársaságban a képviselők, ha igaz ügyet támogatnak, akkor megértésre, támogatásra találnak, és ami ennél több, a javaslat megvalósulására számíthatnak. Tisztelt Országgyűlés! Hozzászólásom további részében röviden egy kérdéssel kívánok foglalkozni, nevezetesen a népgazdasági és a helyi érdekek összehangolásának problémájával. Azért határoztam így, hogy e kérdésben elmondom véleményemet, javaslatomat, mert munkám során több esetben találkoztam, amikor az érdekek összehangolásáról volt szó, bizonytalankodásokkal. Természetesen nem vállalkozhatom arra, és nem is e fórum feladata, hogy itt valami tudományos pontosságú megfogalmazást vagy rendszerezést adjak e témában, csak arra tudok vállalkozni, hogy néhány olyan kérdéssel foglalkozzam, amely a napi munkában és gyakorlatban előfordult. Vannak a témával kapcsolatban mindenki által elfogadott alapvető igazságok. Ilyen például, hogy a népgazdaság és a helyi érdekek összhangját meg kell teremteni. Vagyis a szabályozó rendszer úgy működjön, hogy a népgazdasági érdekek érvényesülését biztosítsa és az érdekek ütközése esetén úgy kell kialakítani a szintézist, hogy általa a népgazdasági érdekek megvalósulása biztosított legyen. Az is elfogadott, hogy a nyereségérdekeltségen alapuló szabályozás alapvetően bevált, bár a mikéntje talán a kívánatosnál is sűrűbben változik. Én úgy látom, hogy az esetek döntő többségében a népgazdasági és a helyi érdekek egybeesnek, és amit nagyon fontosnak tartok: mint egy azok közül, akik a helyi érdekeltségi szférákban dolgoznak, hogy én is, meg munkatársaim is, meg'talán fogalmazhatok úgy is, hogy mi, akik ebben a szférában dolgozunk, arra törekszünk, hogy a népgazdasági érdekek megvalósulását biztosítsuk. Ebben — úgy gondolom — országosan is egység van. Ennek ellenére mégis milyen jellegű problémák fordulnak elő? Három problémakört érintenék. Az első: van, amikor a helyi érdekek megvalósulása ténylegesen sérti a népgazdasági magasabb érdekeket, aminek lehet olyan szélsőséges megnyilvánulása, mint volt például a termelőszövetkezeti segédüzemági túlburjánzás vagy az állami dotációkkal való manipulálás. Ezeknek a rendezése akkor is, a jövőben is adminisztratív kérdés. Ma már nincs vita az ilyen dolgok helyes megítélésében. Nehezebb a helyzet akkor — és ilyennel sokszor találkoznak a képviselők —, ha látszólag helyes a döntés, jól szolgálná a helyi érdekeket, a népgazdaságit is, vagy legalábbis a dolognak ilyen színezete van. Ilyenkor azután ösztönzik a képviselőt, hogy járjon el a választók érdekében a helyi érdekek megvalósulásáért. 67* 1978. július 7-én, pénteken 1690 Egy példával is bemutatom, hogy világosabb legyen. Tőlünk, a kalocsai járás északi részéből, Szalkszentmárton, Tass, Àpostag, Dunavecse községből sokan járnak dolgozni Dunaújvárosba. A helyi vezetők, és mert jelentkező is van bőven, azt mondják: mindenkinek jobb lesz, telepítsünk ipart, hozzuk haza az embereket. A javaslat szimpatikus, és megvalósulását sokan kívánják. Szóval a helyzet nehéz és a képviselőnek azt kell mondania, hogy nem, mert ebben az esetben nekünk, az országnak az a fontosabb, hogy a dunaújvárosi vasműnek, a papíripari vertikumnak a munkaerő-ellátottsága biztosított legyen. Hogyan szolgálhatja az ilyen esetekben a képviselő a helyi érdekeket? Ügy szolgálhatja helyesen, ha közreműködik az utazás feltételeinek kulturáltabbá tételében, hogy ha közreműködik az. üzemek és községek közötti szorosabb kapcsolat kiépítésében. Elmondható, hogy mi ilyen tekintetben Dunaújváros üzemeivel, vezetőivel jó kapcsolatot építettünk ki. Még egyszer azt szeretném ismételni, hogy a helyi érdekek nagyobbrészt egybeesnek az országos érdekekkel, és nagyon jó dolog az, hogy országos koncepciók alapján olyan társadalmi megmozdulások, kezdeményezések bontakoznak ki, amelyek a szocialista ember alkotni akarását, a közösségért érzett felelősségét is kifejezi és amely megmutatkozik az óvodák, az iskolák, a bölcsődék, a parkok építésében és megmutatkozik a társadalmi életünk megannyi területén. Nálunk, Bács megyében például az elmúlt két évben a társadalmi munka értéke meghaladta a 780 millió forintot. A második: közismert és egész népünk nagy megelégedéssel vette tudomásul, hogy az elmúlt években olyan akut problémákat sikerült megoldani, mint amilyenek a zöldségtermesztésben, a szarvasmarhatenyésztésben, a tejtermelésben jelentkeztek, és úgy tűnik — hogy el ne kopogjam —, talán a sertéstenyésztésből is sikerült a ciklikusságot kiiktatni. Mivel magyarázható ez? Ügy gondolom, ehhez legalábbis két dolog nagyban hozzájárult. Az egyik, hogy a népgazdasági érdek és célkitűzés egyértelműen meghatározást nyert úgy, hogy az mindenki számára, aki az ügyben érdekelt volt, egyértelmű feladatot, kötelességet jelentett. A másik, hogy a kapcsolódó szabályzó rendszer úgy változott, hogy megfelelő színvonalon kifejtett tevékenység a nyereség elérését biztosította. Az ebből adódó következtetés is egyszerű, kézenfekvőnek tűnik. Nem árt talán azt a jövőben is hasznosítani. Nevezetesen: ha valami tényleg népgazdasági érdek, akkor azt egyrészt világosan meg kell fogalmazni — és a mi szocialista vezetőink ebből tudják, hogy mi a kötelezettségük —, másrészt a szabályzó rendszernek is ez irányba kell hatnia, mert másképpen nem vagy nagyon nehezen valósítható meg a cél. Bevallom, a korábbi években nekem személy szerint is sok problémát, gondot okozott, mint járási pártbizottság első titkárának, a szabályzó rendszer hatása, ellentmondása, mert mondtam, többször nagyon határozottan is, hogy több tehén, több juh, több zöldség kell,