Országgyűlési napló, 1975. II kötet • 1978. március 23. - 1980. március 6.

Ülésnapok - 1975-23

1631 Az Országgyűlés 23. ülése, 1 landó elsőredű feladata, amely eddig is szocia­lista államunk figyelmének homlokterében állt. Gazdasági szerkezetünk mai arculatának kiala­kulását az a szocialista iparosítási folyamat fém­jelzi, amely az elmúlt három évtized alatt or­szágunkban végbement, s amelynek eredmé­nyeként a termelőeszközök gyártása, a modern technikát hordozó gép- és vegyipar szerepe egész népgazdaságunkban meghatározóvá vált. Harminc év alatt folyamatosan kiépítettük és továbbfejlesztettük olyan termelési kultúráin­kat, mint az alumíniumipar, a gyógyszeripar, a vákuumtechnikai ipar, a közúti járműipar, a híradástechnika, a számítástechnika és a petrol­kémia. A központi fejlesztési programok jól szol­gálták a termelési szerkezet korszerűsítését. Most arra kell törekedtünk, hogy a rendel­kezésre álló energiából, nyersanyagból és fél­kész termékekből korszerű módszerekkel minél korszerűbb termékeket gyártsunk. Olyan termé­keket, amelyekben sok a kvalifikált fizikai és szellemi munka, amelyeket a belső és a külső piac magas árakkal honorál. E feladat végrehajtása olyan hosszú időre szóló feladat, amely magas színvonalú kutató-, fejlesztő- és gyártásszervező munkát, és igen jelentős beruházásokat is igényel. A minőségi­leg megnövekedett követelményeknek csak úgy tudunk eleget tenni, ha energiánkat olyan te­rületekre — olyan gyártási ágakra, termékekre és termékrendszerekre — összpontosítjuk, ahol a legkedvezőbbek a magas színvonalú, minden piacon eladható termékek előállításának hazai és nemzetközi feltételei, tehát nagyfokú szelek­tivitásra van szükség. Ezzel szemben korlátozni kell, és bizonyos esetekben tervszerű előkészítés után meg kell szüntetni azoknak a termékeknek a termelését, amelyeknél sem emberi, sem anyagi feltételeink nem kedvezőek a gazdaságos termeléshez és exporthoz. Az élelmiszergazdaság szelektív fejlesztésé­nek gerincét a kenyér- és takarmánygabona, a takarmányfehérje, a takarmányfeldolgozás, az állattenyésztés, a hústermelés és húsfeldolgozás képezi. Jelenleg nyers és feldolgozott élelmi­szer-termelésünk egynegyedét, másfél évtized múlva már egyharmadát kizárólag exportra ter­meljük. Hosszú idő óta, s a jövőben is a mező­gazdaság és az élelmiszeripar az egyik legbizto­sabb devizát termelő ágazatunk a lakosság igé­nyeinek maradéktalan kielégítése mellett. Reális célként tűzhetjük ki azt, hogy más­fél évtized múlva a búza-, a kukorica- és a hús­termelést a hozamok növelésével megközelí­tőleg másfélszeresére növeljük. Bővíteni kell a hazai fehérjetakarmány-bá­zist, bővíteni és korszerűsíteni kell a keverék­takarmány-gyártást. Fontos feladat a zöldség- és gyümölcster­melés fejlesztése, mind a kiegyensúlyozott bel­földi ellátás, mind az exportkötelezettségek tel­jesítése végett. Az élelmiszeripart gyorsabb ütemben kell fejleszteni. Az iparágnak a mezőgazdasággal összhangban kell fejlődnie. Meg kell szüntetni a technológiai elmaradást, a tároló- és hűtőtér­hiányt. 978. július 6-án, csütörtökön 1632 A gépiparban a jövőben a következők len­nének a fejlesztés súlypontjai: A közúti járműgyártás hagyományosan fej­lettebb területei, mint az autóbusz, a motor, a futómű és még számos alkatrész, illetve rész­egység termelése.; az elektronikai, híradástechnikai és vá­kuumtechnikai ipar egyes, elsősorban beruhá­zási célú berendezéseinek, illetve alkatrészeinek termelése ; a műszeriparnak azok a területei, ahol a leginkább rendelkezünk a fejlesztés belföldi fel­tételeivel, így például az orvostechnikai termé­kek, mérőműszerek, optikai műszerek, számí­tástechnikai, automatizálási és folyamatirányí­tási berendezések egyes családjai; a szerszámgépek, a beruházási célú erős­áramú gépek és felszerelések gyártásának egyes, fejlett hazai ipari háttérrel rendelkező csa­ládjai; a mezőgazdasági és élelmiszeripari gépek egyes termékcsoportjai; s végül olyan komplett ipari technológiai gyártóberendezések, amelyeknek termelésében hagyományokkal rendelkezünk. Törekednünk kell arra, hogy az egyedi gé­pek exportján túl mindinkább alkalmassá vál­junk komplett gyártósorok, kulcsrakész beren­dezések, valamint komplex termék- és szolgál­tatásrendszerek exportjára, mindenekelőtt a szocialista és a fejlődő országokba. A vegyipart továbbra is szelektíven, a szo­cialista nemzetközi munkamegosztásba illesztve kell fejlesztenünk. Ezzel összhangban a követ­kező fejlesztési irányokat szükséges figyelembe venni : A petrolkémiai ipart — műanyag- és szin­tetikusszál-igényünk kielégítése érdekében — továbbra is fejleszteni kell, a szocialista nem­zetközi munkamegosztásban összehangolt fej­lesztés útján. A biológialag aktív termékeket előállító gyártási ágakat — itt a gyógyszer- és növény­védőszer-iparról van elsősorban szó — az átla­gosnál gyorsabban kell fejleszteni, beleértve a szükséges közbenső termékek, intermedierek ha­zai igényeket meghaladó mértékű szelektív fej­lesztését is. A vegyiparnak továbbra is fontos feladata a mezőgazdaság növekvő műtrágya- és egyéb vegyianyag-igényének zavartalan biztosítása. A vaskohászat, öntészet és színesfémkohá­szat továbbfejlesztésénél elsődleges törekvésünk, hogy az importált nyersanyagokat minél érté­kesebb termékekké dolgozzuk fel, és a szocia­lista országokkal kialakított szakosításra tá­maszkodva magas színvonalon biztosítsuk a gépipar megnövekedett minőségi alapanyag­szükségletét. Alumíniumiparunkat továbbra is a szocia­lista együttműködés keretében kell fejleszte­nünk, törekedve annak bővítésére is. Növelni kell az alumínium feldolgozási fokát; erőtelje­sen fejleszteni kell az alumínium félkész- és készárugyártást. A könnyűipari rekonstrukciót tovább kell fejleszteni, a változó strukturális és növekvő minőségi követelményeknek megfelelően. Ezek-

Next

/
Oldalképek
Tartalom