Országgyűlési napló, 1975. II kötet • 1978. március 23. - 1980. március 6.

Ülésnapok - 1975-23

1627 Az Országgyűlés 23. ülése, 1978. július 6-án, csütörtökön 1628 veinkben fogalmazzuk meg ez irányú szándékainkat, lehetőleg minél konkrétabban. Ugyanis a műszakok számának emelését, közelebbről a második és harmadik műszakban dolgozók számát a zömmel nőket foglalkoztató gyárainkban úgy tudjuk nagyobb mértékben növelni, ha a kisgyermekes anyák gyermekeiket jó kezekben tudva, nyugodtan dolgozhatnak, illetve vállalhatnak munkát a délutáni és esti órákban is. Ügy vélem, akkor járunk helyes úton, ha a két műszak általánossá tételét szorgalmazzuk, és ennek feltételeit teremtjük meg mielőbb. Ismereteim szerint még ma is igaz az, bár ennek egyáltalán nem tudok örülni, hogy az anyák a harmadik, vagyis az éjszakai műszakot szívesebben vállalják a délutános műszaknál. Ennek okát nem kívánom kifejteni, az előbb elmondottakból értelemszerű, nem anyagi, hanem zömében anyai okai vannak. Igen nagy eredmény, tisztelt országgyűlés, a népgazdaság azon erőfeszítése, hogy a műszakpótlék anyagi feltételeit biztosította. Tévednénk azonban, ha nem ismernénk fel, hogy ez önmagában társadalmi, szociális jellegű gondokat nem képes feloldani. Ez akkor is igaz, ha hangsúlyozzuk, hogy bizonyos arányban abszolút és relatív módon hozzájárult az élőmunkatartalék feltárásához, és termelőberendezéseink jobb kihasználásához. Egyre inkább fontos, hogy köztudottá váljon: a gyermekintézmények fejlesztése és fenntartása nemcsak központi ügy, és nem is lehet csak a költségvetés terhe, öszszefonódik alapvető gazdasági érdekeinkkel. Ma közvetlen munkaerőt jelenthet a munkába álló édesanyák létszámának növekedése által, holnap pedig az iskolára jól felkészített ifjú nemzedék érdekeit szolgálja. E nemzedék egy-két évtized alatt szintén szellemi vagy fizikai munkaerővé válik, s nem mindegy, hogy milyen módon és milyen színvonalon. Ma Vas megyében több mint 7000 anya van gyermekgondozási szabadságon. A terveket meghaladó fejlesztési eredmények ellenére óvodáink feltöltöttsége 160 százalékos, és nem kevés a kívülrekedtek száma. Tisztelt Országgyűlés! Néhány gondolattal megyénk építőiparának helyzetéről és kapacitáshiányának következményeiről szólnék. Több példa igazolja, hogy képesek vagyunk mi is rövidíteni az építési beruházások átfutási idejét. Gondjaink azonban nem kevesek. Az előbbi témához kapcsolódik, hogy éppen gyermekintézményeink építése húzódik át jórészt a tervidőszak második felére. Mire anyagi eszközeink és terveink is együttálltak, addigra kapacitásgondjaink méretei igen nagyra nőttek. Megyénk legnagyobb építőipari vállalatának, a VASEP^nek mintegy százfőnyi brigádja Budapesten végez munkát. Értjük mi a főváros gondjait, problémáit, hisz nem választható el ez országunk gondjától. Mégis úgy véljük, hogy nem hasznos úgy megoldani ezeket, hogy egy megye gondjait tovább növeljük, és a beruházások elhúzódásai miatt még nagyobb mértékben állnak termelőberendezéseink. Azért is javaslom ezt meggondolás tárgyává tenni, mivel dolgozóink ma már nem kényszerülnek 240 kilométeres távolságban munkát végezni. így emiatt az ott dolgozók számával közel megegyező mértékű kilépés történt a vállalattól. Ehhez még az is hozzájárult, hogy a körülmények, amelyekbe kerültek, sajnos, messze nem megfelelőek. Egy biztos, hogy ez a mintegy százfőnyi kilépő a nagyipar számára elveszett. Nem vagyunk meggyőződve a módszer népgazdasági hasznosságáról, de arról sem, hogy a budapesti építési feladatok megoldásának ez a legcélravezetőbb útja. Ha az lenne, örömmel vállalnánk a megye részvételét e közérdekű feladatban. De a jelenlegi módszert látszatmegoldásnak érezzük; az egyik helyen kétes értékű segítség, a másikon a gondok fokozódása az eredmény. Tisztelt Országgyűlés! Engedjék meg, hogy néhány mondatban megemlítsem munkahelyem, illetve úgy vélem, nem túlzok, ha azt mondom, szakmám gondjait. Nem kívánok visszatekintgetni az elmúlt nehéz évekre, inkább arról szólok, hogy vállalatunk munkája és dolgozóink közérzete helyreállt, normalizálódott. A követelmények velünk szemben értelemszerűen nagyok, és ennek eleget is kívánunk tenni. Rengeteg feladat van még. Ezek megoldásáért nap mint nap megvívjuk egymás közt is a harcot. Egyik fő célunk egy időben a műszaki fejlesztéssel a termelés szervezettségének magasabb szintre emelése. Gondjaink közül csak egyet kívánok megemlíteni, azt is a szükség diktálja. Szállítóinkkal érvényes szerződéseink vannak, velük az együttműködés jó és fejlődő. Igényeink kielégítését célzó törekvéseiket elismerjük. Határozott viszont az a tapasztalatunk, hogy a kiszolgálóipar a növekvő követelményeknek gyakorta sem mennyiségben, sem minőségben nem tud megfelelni. Ezt a helyzetet nemcsak fő termékcsoportokra, hanem termékféleségekre is értjük. Bízom benne, tisztelt országgyűlés, hogy engem e kérdésben itt most nem értenek félre, hanem megértenek abban, hogy tervszerű, szervezett termelést tartós és komoly mélységű ellátási gondok mellett képtelenség produkálni. Nem vagyok hivatott a felelősség problémájának eldöntésére, de kérem, hogy elsődlegesen tudományos kutatóintézeteink, de mindazon szervek, akik ebben részt tudnak vállalni, nyújtsanak nagyobb segítséget a kezdeményezésre kész alapanyag- és alkatrészgyártó cégeknek. Együttesen tehát, tisztelt országgyűlés, úgy vélem, jobban kell éreznünk közös felelősségünket szocialista gazdaságunk felmérhetetlen előnyeinek kiaknázásában. Végül jelezni szeretném, hogy Népköztársaságunk szándékainak megfelelően alakul az idegenforgalom megyénkben is. Vas megye szerepe ebben sajátos és már eddig is jelentős idegenforgalmat bonyolítottunk le. Tapasztalataink szerint a kötelező valutabeváltás megszűnése felgyorsította, és az 1979. január elsejével megszűnő vízumkényszer várhatóan még tovább fokozza idegenforgalmunkat. Ezzel kapcsolatban mondanivalóm lényege, hogy az eddigi figyelmet köszönve, az illetékes kormányzati szervek és főhatóságok lehetőségeikhez mérten fordítsanak még nagyobb figyelmet a megyére, mind az ellátás