Országgyűlési napló, 1975. II kötet • 1978. március 23. - 1980. március 6.

Ülésnapok - 1975-23

1978. július 6-án, csütörtökön 1624 1623 Az Országgyűlés 23. ülése, sal, tökéletesebb munkaszervezéssel, ésszerű anyagfelhasználással lehet csak elérni. Szükségszerű követelmény az is, hogy a termelőszövetkezeteinkben javítani kell a termelési folyamatok szervezettségét és igen sok a tennivaló a laza munkafegyelem felszámolása, valamint a munkaidő-veszteség csökkenése érdekében. Mint minden ágazatban, a mezőgazdaságban is a saját munkán alapuló jövedelmeket, erőforrásokat kell gyarapítani, amelyeket csak kiegészíthetnek a központi pénzalapok. Ehhez viszont magasabb követelményeknek kell már most is és a jövőben is eleget tenni. Azok a gazdaságok tudják csak gyorsabban a megtérülést, a feszített exportfeladatot vállalni, amelyek az átlagosnál jobban dolgoznak. Ez viszont csak jól működő belső érdekeltség alapján lehetséges, ahol minden önálló termelési egység világos eredményfeladatot kap, kisebb kollektívák, szocialista brigádok közvetlenül részesednek a saját tevékenységük által elért eredményekből. A szabályozás megőrzi a szövetkezeti parasztság számára is az általános életszínvonalpolitika alapján elérhető személyes jövedelem növelésének a lehetőségét. Ennek konkrét alkalmazása a szövetkezeti vezetésre vár, amely nem térhet ki az igazságos és reálisan teljesíthető követelmények elől sem. Fel kell hagyni az üzemen belüli átlagszemlélettel, mert csak ez lehet az alapja és a forrása a kiemelkedő munkát végzők anyagi elismerésének. Annak vizsgálatát pedig a központi szervek figyelmébe ajánlom, hogyan lehet gyorsabb haladásra képes üzemeket jobban érdekeltté tenni a nagyobb jövedelmek elérésében. Hangsúlyozni szeretném, ez nem jelentheti a közepes és kedvezőtlen adottságú szövetkezetek problémáinak elhanyagolását, mert általános társadalmi érdekünk, hogy mindhárom kategória adottságainak megfelelően és arányosan fejlődjék. Tisztelt Országgyűlés! A Minisztertanács beszámolójában és a felszólalásokban elmondott tapasztalatok a Hajdú-Bihar megyei mezőgazdasági szövetkezetek eredményeinek és gondjainak érzékeltetésére is alkalmasak. Megyénkben szükséges továbbfejlesztési tennivalók is megegyeznek az országosan indokolt lépésekkel. A megyei képviselőcsoport a Minisztertanács beszámolójával egyetért. A HajdúBihar megyei képviselőcsoport véleményét is közvetítem, mikor javaslom, hogy tisztelt képviselőtársaim fogadják el a beszámolót. (Taps.) ELNÖK: Rujsz Lászlóné képviselőtársunk felszólalása következik. RUJSZ LÁSZLÓNÉ: Tisztelt Országgyűlés! Kedves Elvtársnők, Elvtársak! Az elhangzott kormánybeszámolóból és más forrásokból ismert adatok és információk is igazolják célkitűzéseink irányának és mértékének helyességét. Előrehaladásunk egészséges fő irányát azonban olyan jelenségek tarkítják, amelyek időlegesen vagy tartósan zavarják a harmonikus fejlődést. Gondolok itt például a népgazdasági egyensúlyra, a külkereskedelmi mérlegre, a munkaerő-gazdálkodás feszültségeire és más gondjainkra. Tervszámaink alapvető teljesítése mellett olyan hatások lépnek fel, amelyek egyrészről gátolják gazdasági lehetőségeink optimális kihasználását, csökkentik az eredményképződést, másfelől kívánatosnál vagy számítottnál nagyobb mértékben növelik kiadásainkat. Az eredmények sokaságát természetesen módunk lenne sorolni. Ügy vélem, itt most mégis inkább az a helyénvaló, ha arról szólunk, hogy a rendelkezésre álló anyagi forrásainkat hogyan lehetne racionálisabban hasznosítani és céljaink megvalósításának szolgálatába állítani. A képviselő lehetőségei általában nem adnak arra módot, hogy különböző témakörökben széles körű tudományos fejtegetésbe bocsátkozzék, kivéve, akik ilyen területen dolgoznak. Arra azonban feltétlenül módunk van, és megítélésem szerint feladatunk is, hogy gyakorlati tapasztalatainkat összegyűjtsük, ezek alapján hasznosítható jelzéseket adjunk a kormánynak. E jelzések természetüknél fogva általában csak jelenségszintűek lehetnek, de a felvetések jórészénél a jelenleginél igényesebb és átfogóbb központi vizsgálat szükségességének valószínűsége fennállhat. Helyzetünk értékelése arra indít bennünket, hogy keressük azokat a lehetőségeket, amelyek kevés anyagi ráfordítással viszonylag gyorsan növelik a nemzeti jövedelmet amellett, hogy a jövő még fokozottabb ütemű fejlődését is egyben megalapozzák. Ezért közös akarattal és sürgetve a szavakon túl a tettekkel is tartalékaink gyors ütemű feltárására kell törekednünk. Ezzel a szándékkal kívánok néhány gondolatot megfogalmazni. Külkereskedelmi mérlegünk javítása érdekében export- és importforgalmunk népgazdasági hasznosulásának és megfelelő ösztönzési rendszerének áttekintését kiemelkedő jelentőségűnek tartom. Különös figyelmet kell szentelnünk dollárelszámolású fizetési mérlegünk alakulására és az ennek javítását szolgáló bátrabb kezdeményezésekre. Az a tapasztalatom, hogy e gond a kívánatosnál még távolabb esik a vállalatok életétől. Gyakran nem érzik, hogy a népgazdaság gondja az ő gondjuk is, mindezért azonban nemcsak ők a hibásak. Törekedtünk ugyan az export ösztönzési rendszerét hatékonyabbá tenni, de ez jelenleg még mindig nem orientálja a vállalatokat arra, hogy jobban fokozzák a gazdaságos dollárelszámolású kivitelt. Sem a bérszabályozás, sem a vállalati alapok képzési rendje nem tartalmaz olyan elemeket, amelyek egyértelműen és nyomatékosan ösztönöznék a vállalatokat e feladatra. Nincs megfelelő összhang az alapanyag és a belőle készíthető késztermék exportja között. Az alapanyaggyártó is érdekelt termékeinek közvetlen tőkés piacra vitelében. Arra erkölcsi indítékain túl semmi nem ösztönzi, hogy a továbbfeldolgozó exportját aktívan segítse növelni. Abban kellene előrelépni, hogy egy célért, egy érdekeltségi alapon minden érintett vállalat rugalmasan, kiemelten kezelve adja az árnak megfelelő, minőségben is a megfelelő anyagot és alkatrészeket. A továbbfeldolgozó pedig szintén azt, ami e feladatsorban reá hárul.