Országgyűlési napló, 1975. I. kötet • 1975. július 4. - 1977. december 16.

Ülésnapok - 1975-19

1337 Az Országgyűlés 19. ülése, 1977. Különösen nehéz helyzetben van e téren képviselői körzetem néhány bányászlakta községe, ezek közül kiemelten Leányvár község. És abban a térségben, de különösen Leányvár községben a jó ivóvízzel való ellátáshoz az országos vízügyi szervek hathatós segítségére is szükségünk van. Tisztelt Képviselőtársaim! Mindezeket azért tartottam célszerűnek egy költségvetési vita során elmondani, mert úgy érzem, hogy költségvetéseink szemléletileg is túlzottan egy-egy gazdasági évre taglalódnak. Pedig népgazdaságunk számos ágazata igényli a több éves kitekintésű költségvetés fokozott biztonságát. S ha valahol szükség van a reális előretekintésre, úgy a bányászat feltétlen azok közé tartozik. Tisztelt Országgyűlés! Mivel a nemzeti jövedelem növelése az egyensúlyi helyzet megteremtése szempontjából Komárom megye gazdasági egységeinek teljesítése nagy jelentőséggel bír, mint képviselő és mint üzemvezető is ígérem, hogy feladataink teljesítését az 1978. esztendőben is minden erőmmel segíteni fogom. Az 1978. évi állami költségvetést elfogadom és a tisztelt Országgyűlésnek is elfogadásra ajánlom. fTaptJ ELNÖK: Sarudi Sándor képviselőtársunk következik szólásra. SARUDI SÁNDOR: Tisztelt Országgyűlés! Kedves Képviselőtársak! Valamennyien nagy figyelemmel kísértük az 1977-es esztendő alakulását. Nehéznek, bonyolultnak ígérkezett ez a gazdasági év. melynek rövidesen a végére érkezünk. Az írásos előterjesztések az államtitkár elvtárs, a bizottsági előadó szóbeli beszámolója tömören tartalmazza munkásosztályunk, parasztságunk és értelmiségünk munkájának eredményeit. Az értékelést megerősítik azok a tapasztalatok is, amelyeket Hajdú-Bihar megyében, közelebbről választókerületemben, annak nyírségi területén szereztem. Jóleső érzéssel állapíthatjuk meg, hogy az iparban, a mezőgazdaságban az előirányzott terveket teljesítettük, illetve egyes helyeken túl is teljesítettük. Sokan kételkedtek a mezőgazdasági előirányzatok javításában, s lám a hozamok kiemelkedők, ösztönzőleg hatott munkánkra, fejlődésünkre az Októberi Szocialista Forradalom 60. évfordulója alkalmából a csepeli munkások által meghirdetett munkaverseny-mozgalom, amely idehaza és külföldön egyaránt milliókat mozgósított internacionalista és hazafias célkitűzéseink megvalósításához. Tovább javultak 1977-ben a lakosság életkörülményei. Az áruellátás zavartalan volt. Annak ellenére, hogy a külkereskedelmi forgalomban, az elosztási viszonyokban komoly gondjaink vannak, lakosságunk ezeket nem érzékelte. Életszínvonalpolitikai terveinket teljes mértékben megvalósítottuk. Tisztelt Országgyűlés! Az 1978. évi állami költségvetés és népgazdasági terv tárgyalása kapcsán választókerületi tapasztalataim alapján két kérdésre szeretném a figyelmet felhívni. Az egyik oktatáspolitikánkkal kapcsolatos. A költségvetési törvényjavaslat részletesen bemudecember 15-én, csütörtökön 1338 tatja a kulturális ágazat fejlődését. Kulturális kiadásokra 12 százalékkal nagyobb összeget fordítunk a következőkben, mint 1977-ben. Ezen belül az oktatási kiadások 13,9 százalékkal növekednek, melynek jó része a pedagógusok bérezését szolgálja. Itt megjegyezni kívánom, ez az intézkedés nemcsak az érintett pedagógusok, hanem a lakosság széles rétegeiben is jó visszhangra talált. A gyermekeinket oktató-nevelő munka megbecsülése fejeződik ki benne. Felszólalásomban azt kívánom szóvá tenni, hogy az országos fejlődés mellett választókerületemben továbbra is nagy gondként jelentkezik az általános iskolai és óvodai ellátottság. Azt tapasztalom, hogy egyik oldalról nagy öröm a kormány népesedéspolitikájának eredménye, a népszaporulat kedvező tendenciája. A másik oldalon viszont a gond fokozottan jelentkezik. Jó lenne megvizsgálni, hogy a népesedéspolitikából fakadó örömök és gondok egy-egy területre számarányuknak megfelelően jelentkezik-e. Mintha az örömben országosan osztozkodnánk, a gondok javarésze viszont a területre, a helyi szervekre és a családokra korlátozódna. Ennek a kérdésnek csak egy vonatkozását érintem. Köztudomásúan nálunk kedvező a népszaporulat. Viszont iskoláink állapota igen rossz. Nem csoda, hisz általában 80—100 éves vályog vagy szalmával égetett téglaépületek. A felszabadulás után a helyi szervek úgy segítettek magukon, hogy régi kastélyt alakítottak át iskolai tantermekké. De túlzás volt ezeket kastélyoknak nevezni, inkább uradalmi épületek kaptak új funkciót, amelyek felett szintén eljárt az idő vasfoga. Kár rájuk a felújítási pénzt pazarolni. Másutt a faluban szétszórtan, a régi elemi iskolák egy-két tantermes épületeiben folyik a tanítás, ahol a pedagógusok egyik óráról a másikra több száz métert gyalogolnak. A sok régi oktatási épület egyszerre vált, illetve válik életveszélyessé, illetve használhatatlanná. Például Vámospércsen 14 tanterem közül ez év nyarán öt tanterem és két pedagóguslakás vált életveszélyessé és használhatatlanná. Ugyanitt egy óvoda is életveszélyessé vált, emiatt három óvodai csoportot meg kellett szüntetni. Pedig semmiféle elemi csapás nem játszott közre. Nyírábrányban 21 tanterem közül 14 szükségtanterem. Hasonló Almosdon az iskolai ellátottság helyzete is. Nyíradony nagyközségben, amely kerületem legdinamikusabban fejlődő és iparosodó települése, nagy gond az óvodai ellátottság. Az óvodás korú gyermekeknek csak 40 százalékát tudják elhelyezni, közel 200 gyerek várja az óvodába való felvételét. Kilenc község tartozik választókörzetemhez, s a véleményem az, hogy ott ahol hosszú idő óta egyenletes a népszaporulat, ott fogadó intézményekkel — bölcsőde, óvoda, iskola — nagyobb mértékben kellene ezt méltányolni. Azt mondják, a fejlesztési keretek a tanársoknál vannak. Ez valóban így van. De mit lehet akkor tenni, ha a különböző körülménvek folytán a jogos igények feszítik a kereteket. Választókerületemben a lakosság és a gazdasági szervezetek társadalmi munkával, készpénz-