Országgyűlési napló, 1975. I. kötet • 1975. július 4. - 1977. december 16.

Ülésnapok - 1975-18

1241 Az Országgyűlés 18. ülése, 1977. Azt hiszem, hogy nemcsak hazai, de nem- J zetközi gazdasági kapcsolatainkban is ezek fejlődésével, növekvő szerepével kell számolni. Érdemes jobban figyelembe venni az új tulajdonviszonyok kialakulása és azok várható hatásai miatt is. Ugyanis a gazdasági társulások esetében — ahogy már szó volt róla — részben az állami, részben a szövetkezeti tulajdon alapján új tulajdonviszonyok jönnek létre. Ezeknek jelentős társadalompolitikai hatásuk is van és lesz, ezeknek pedig hatással kell lenni a jogviszonyok szabályozására. De a gazdasági társulásokkal kapcsolatos jogi és közgazdasági szabályozók összhangját is célszerű volna még jobban megteremteni. Ugyanis nemcsak az elméleti felfogásban, hanem a gyakorlatban is még sok esetben hiányzik a szükséges összhang, az egységesebb felfogás, a komplexebb módon érvényesülő szabályozás. A különböző gazdasági társulások a jog eszközével kapjanak több segítséget nemcsak a belső viszonyaik szabályozásához, hanem a feléjük végzendő felügyeleti és ebből fakadó ellenőrzés jobb kialakításához is. Én ezt nemcsak a tanácsi szakigazgatási szervekre, hanem a központi szervekre vonatkozóan is értem. Tisztelt Országgyűlés! A törvényjavaslat IV. részében lényegében jól szabályozza a szerződéses jogviszonyokat. Figyelembe veszi a társadalmi gyakorlatban végbement változást, és jobban segít kielégíteni az új igényeket. Nagyon lényegesnek tartom annak kimondását, hogy a gazdálkodó szervezetek szerződéses kapcsolatainak a népgazdasági terveket kell szolgálni, és jobban akarja érvényesíteni a szerződésekben foglaltakért az együttműködési kötelezettségeket is. A gazdálkodó szervezetek kapcsolatainak rendszerében és hatásaiban különösen nagy szerepük van az olyan szerződéseknek, mint a szállítási, a közszolgáltatási, a különböző vállalkozási, valamint a mezőgazdasági termékértékesítési szerződések. A különböző szerződéstípusokkal foglalkozó részek több helyen tartalmazzák, hogy az adott szerződéstípus részletes szabályait külön jogszabály állapítja meg. Ezt érthetőnek és indokoltnak tartom. De tisztelettel kérem a kormányzati szerveket, ne legyen túlzottan sok és néha áttekinthetetlen, egymásnak ellentmondó, a törvény céljától eltérően ható külön jogszabály! Sajnos, manapság ez még gyakran előfordul. Ha lesz, márpedig kell hogy legyen külön jogszabály, akkor ezek jól segítsék a törvény alapvető céljainak, tartalmának megvalósulását, meglevő gondjaink leküzdését. Miért is mondom ezt? Azért, mert a különböző jogi személyek, köztük a gazdálkodó szervezetek szerződéses kapcsolatainak fegyelme erősen hat az egész társadalom fegyelmére, hiszen annak része, és a fegyelemmel nálunk még több probléma fordul elő. Csak példaként említek néhányat a gondok közül, amelyeket a végrehajtásra vonatkozó szabályoknál, kérem tisztelettel — amenynyiben lehetséges — szíveskedjenek figyelembe venni. Igaz ugyan, hogy az utóbbi években a gazszeptember 29-én, csütörtökön 1242 dálkodó szervezetek között nagyon sokrétű kapcsolat alakult ki. Fejlődött a vállalatok és más szervezetek szerződéskötési gyakorlata. A különböző szerződések, köztük a szállítási szerződésekben a kedvező hatások mellett még komoly zavarok is jelentkeznek. A vállalatok közötti szerződéses kapcsolatokban sokszor, ahon már erről szó volt itt is, az egyik fél erőfölénye a másiknak pedig a kiszolgáltatottsága jut kifejezésre. A kereslet túlsúlya miatt legtöbbször a szállítók pozíciója erősebb. És nemegyszer fordul elő, hogy a megrendelőként kiszolgáltatott, ha szállítói minőségbe kerül, akkor az őt ért hátrányt a saját vevőjére hárítja át. A termelés és a szerződéses kapcsolatok tervszerűségének megalapozását célozza az a gyakorlat, hogy a termelő vállalatok nemegyszer 150—200 nappal, tehát több hónappal korábban előírják az igénybejelentést. A szerződéses kötelességeket ezek alapján viszont nem vállalják. Nemegyszer a teljesítési időszak előtt, vagy hosszú idő elteltével igazolják viszsza a megrendelést, vagy küldenek szerződéstervezetet. Ilyenkor a megrendelő tények elé van állítva és nincs ideje a hátrányos kikötések elhárítására. Nemegyszer a piaci viszonyok gyakori változása, a konkrét szállítási szerződések, a minőség és a választék vitái, a kölcsönös együttműködés hiánya miatt a szerződések nem is teljesülnek, többször azt sem tudják megállapítani, hogy miért ki a felelős, kinek is kell viselnie a szankciókat. A szállítási szerződések lényeges problémája a teljesítés ütemének meghatározása. Széles körben érvényesül még az a gyakorlat, hogy a termelő vállalatok nem eléggé veszik figyelembe a felhasználók igényeit és laza a szállítás ütemezése. Tisztelt Országgyűlés! Többen azzal vigasztalják magukat nálunk, hogy viszonylag kevés a bíróság elé került szerződésszegések száma. Véleményem szerint-nem így van! Csak a mi megyénkben 1976-ban a járásbíróságainknál 803 ilyen per volt, a megyebírósághoz pedig közvetlenül 1268, összesen 2071 ilyen peres ügy érkezett. Ezek a jogviták csaknem mind a szerződéses fegyelem valamilyen formában való megsértéséből, be nem tartásából jelentkeznek. A valóságban pedig még ennél is sokkal több a szerződésszegés. De a szerződő felek valamilyen egymásrautaltság, vagy kiszolgáltatottság miatt nem érvényesítik a szerződésből származó szankciókat, a jogosnak mondható kárigényeket. Egyik jellemző szerződésszegésként alakult ki az a gyakorlat, hogy a megrendelők jelentős része késedelmesen fizeti ki a vételárat. Ezért a szállítók évenként, úgy ismerem, országosan mintegy 150 000 esetben kérik- a bíróságtól, a fizetési meghagyások kibocsátását. Baranya megyében a múlt évben 1792 ilyen eset volt, amelyből 977 bírósági per is származott. A bíróságok évenként hazánkban mintegy 25 ezer behajtási perben járnak el. Az ilyen fizetési késedelmek nemegyszer a gazdálkodásban, a belső vállalatszervezésben és nem utol-