Országgyűlési napló, 1975. I. kötet • 1975. július 4. - 1977. december 16.

Ülésnapok - 1975-18

1231 Az Országgyűlés 18. ülése, 1977. szeptember 29-én, csütörtökön 1232 mi törvénykódexeink alkotmányjogi garanciá­kat nyújtanak az emberi jogok védelméhez. Al­kotmányunk tételesen felsorolja az emberi jo­.gakat és ezzel állampolgári jogként is elismeri őket. A hathatós védelmet pedig a törvények egész sora biztosítja. így a Munka Törvény­könyve, az oktatási törvények, a társadalom­biztosítási, az egészségügyi és a közelmúltban alkotott közművelődési törvény. Különös gonddal tanulmányoztam a Pol­gári Törvénykönyvnek az emberi jogokkal kap­csolatos rendelkezéseit. Az új szabályozás szé­lesebb körben és pontosabban határozza meg a személyiséghez, a személyhez fűződő jogokat. Kiemelten rendelkezik a névviselésről, a hang­felvételek használatáról és a képmás védelmé­ről, valamint — erről már a miniszter elvtárs is beszélt — a számítógéppel történő adatfel­dolgozásról és nyilvántartásról. Az ember sze­mélyiségi jogait az eddiginél is eredményeseb­ben fogja biztosítani e jogok védelme, a sére­lem orvoslása és a jogsértők elleni polgári jo­gi eljárások szabályozása. A gyakorlat azt mutatja, hogy nálunk a személyiség jogvédelméért viszonylag kevesen indítanak polgári pert. Ennek oka úgy gondo­lom az, hogy társadalmunkban alig képzelhető el az állampolgárok hátrányos megkülönböz­tetése, nemzetiségük, felekezetük szerint. S bár az alapvető jogok védelméért nem indult per, ugyanakkor tudjuk, a múlt években kezdődött el a személyiségi jogok védelme a bíróságokon — a sajtó erről többször is beszámolt — vagy­is a magyar ítélkezés történetében eddig isme­retlen pertípus keletkezett, a személyiséghez fűződő jogok hatékonyabb védelmére. Az ilyen perek megjelenése voltaképpen a gazdasági fej­lődés és a szocialista demokratizmus kiszélese­désének következménye. A pereskedők jó hír­nevüket védték. Egyesek sérelmesnek tartot­ták a munkahely jellemzését. Egymagában az is sokatmondó tény, hogy egy adott társadalomban mit értünk a jó hír fogalmán. A legtöbb pereskedő azt kifogásolta, hogy munkahelye így ír róla: nem közösségi ember, nem illeszkedik be a kollektívába, és különösen sérelmezték, amikor így írtak róluk, hogy anyagias. A vélemények alaptalanságát a bíróság ítélete számos esetben feltárta. Hazánkban a jogok régi klasszikus kereteit is mindinkább új szocialista tartalommal töltik meg a szocialista erkölcs kialakuló formái. A személyiség megítélésének, védelmének alapja nálunk a munka, a munkához és a közösség­hez való viszony, és ez helyes is. Ezért is tar­tom fontosnak a törvényjavaslatnak a koráb­binál teljesebb szabályait, a személyiségi jog­nak ezt erősödő szocialista jellegét hangsúlyoz­ni. Jól tükrözi ez azt a nagy változást, amely gazdasági, társadalmi, politikai életünkben az elmúlt két évtizedben végbement. Tisztelt Országgyűlés! A törvény módosí­tásának méltatásával együtt egy aggályomnak is szeretnék hangot adni. Na nem azért, hogy Mihály napján az előterjesztő miniszter elv­társ kedvét szegjem, hanem azért, hogy valami módosítást kérjek. A 306. § értelmében hibás teljesítés esetén a jogosult választása szerint kijavítást vagy megfelelő árleszállítást kérhet. A tervezet általában ésszerű módon sza­bályozza azt, hogy minőségi hiba esetén a jo­gosult milyen sorrendben választhat javítás, árengedmény, kicserélés, illetve elállás között. Egy ponton azonban ezt a szabályozást aggá­lyosnak tartom. Ma a kiskereskedelmi adás-vé­telnél a vevő minőségi hiba esetén minden to­vábbi feltétel nélkül .követelheti a dolog kicse­rélését. A tervezet szerint viszont olyankor, amikor a dolog rövid idő alatt hibátlan álla­potra kijavítható, kicserélést nem követelhet, hanem köteles a kijavítást elfogadni. A kiske­reskedelmi forgalom lélektanából folyik, hogy a vevő a kijavított árut nem tekinti egyenran­gúnak a gyári új áruval. A mai helyzethez ké­pest a tervezet visszalépést jelent a minőségvé­delem szempontjából. / Ezért legalább azt kell a törvényben meg­engedni, hogy a kiskereskedelmi forgalomra ala­csonyabb szintű jogszabály, lehetőleg kormány­rendelet, a forgalom sajátosságainak beható elemzése alapján a vevőre kedvezőbb szabály­zatot állapíthasson meg. Javasolom ezért a 306. § kiegészítését egy új bekezdéssel. Az így szól­na: A kiskereskedelmi forgalom körében a jog­szabály a vevő jogát a dolog kicserélésének kö­veteléséhez, illetve a szerződéstől való elállás­hoz a jelen paragrafusban meghatározott fel­tételek hiányában is elismerheti. Képviselőtársaim! A törvények sorában ki­emelkedő jelentősége van a Polgári Törvény­könyvnek. Meggyőződésem, hogy az előterjesz­tett módosításokkal a Polgári Törvénykönyv elő fogja segíteni szocialista fejlődésünket, a bírói gyakorlatot és a személyiség önmegvalósí­tását, képességeinek egyenlő esélyű kifejlesz­tését. A törvényjavaslat fentiekkel kapcsolatos rendelkezéseit jónak és előremutatónak tartom, a megoldással egyefértek, s javasolom az Or­szággyűlésnek, hogy emelje törvényerőre. (Taps.) ELNÖK: Jelentem az Országgyűlésnek, hogy Kelen Béla képviselőtársunk által előter­jesztett javaslattal annak megfelelő formában foglalkozunk és a határozathozatalnál arra visz­szatérünk. Szólásra következik dr. Antalffy György képviselőtársunk. DR. ANTALFFY GYÖRGY: Tisztelt Or­szággyűlés! A Magyar Népköztársaság Polgári Törvénykönyvének módosításáról szóló tör­vényjavaslat vitájában szinte kényszerítő szük­ségesség abból az ismert — és egyébként az igazságügy-miniszter elvtárs előterjesztésében is felhívott — tényből kiindulni, hogy hazai törvényhozásunk másodízben foglalkozik a Pol­gári Törvénykönyv témájával. Nyomban hozzá­tehetjük, jogos büszkeség tölthet el bennünket azért, mert mindkét alkalommal szocialista ál­lamunk Országgyűlésének jutott e nagy jelen­tőségű feladat megoldása. Egy polgári törvény­könyv megalkotása ugyan már az 1848/49-es törvényhozás által megfogalmazott célkitűzés volt, e haladó igénynek a realizálása azonban

Next

/
Oldalképek
Tartalom