Országgyűlési napló, 1975. I. kötet • 1975. július 4. - 1977. december 16.
Ülésnapok - 1975-17
1205 Az Országgyűlés 17. ülése, 1977. június 30-án, csütörtökön 1206 vei kapcsolatban is. E kérdésre kérném miniszter elvtárs szíves válaszát. Köszönöm a szíves figyelmüket. ELNÖK: Az interpellációra dr. Biró József külkereskedelmi miniszter elvtárs válaszol. DR. BIRÓ JÓZSEF: Tisztelt Országgyűlés! Kangyalka képviselő elvtárs lényeges kérdést érintett, hiszen az importból származó gépek, berendezésék, a lakosság tulajdonában levő tartós fogyasztási cikkek folyamatos üzemeltetésének egyik fontos feltétele, hogy alkatrészekkel legyenek ellátva. Az Országgyűlés tájékoztatására, az interpelláció indokoló részével kapcsolatban a következőket szeretném elmondani: Tervező szerveink, a Külkereskedelmi Minisztérium mindent megtesz azért, hogy minél nagyobb mértékben hozzunk be alkatrészeket külföldről. A szocialista országokkal történő tervegyeztetéseknél, valamint az ötéves és az éves kereskedelmi megállapodásoknál a minél nagyobb kontingensek elérésére törekszünk. 1975-től évente 15 százalékkal nő az alkatrészbehozatal, ebben az évben várhatóan 20.5 milliárd forint import valósul meg alkatrészekben — általában. Kangyalka elvtárs az anyagmozgató gépek alkatrészeiről beszélt. Itt is el tudom mondani példaképpen, hogy a Bulgáriából behozott targoncákhoz 1976-ban 4,5 millió rubelért hoztunk be alkatrészt. 1977-ben pedig 7 millió rubelért. Ezek persze számok, elvtársak, nem biztos, hogy az igényeknek teljesen megfelelnek menynyiségben vagy választékban. Ezért fontos feladata a külkereskedelemnek, hogy a hazai igényeket mennyiségben és választékban is kielégítse. Ehhez azonban együttműködésre van szükség. Együttműködésre abban a tekintetben, hogy a KGST-országokban érvényes szállítási feltételeknek megfelelően időben tudjuk megadni mennyiségi és választéki igényeinket. Időben kell megadnunk azért, hogy azoknak a lebonyolítását meg is tudjuk valósítani Másodszor fontos tényező az is, hogy a készletező vállalatok, illetve telephelyeik úgy működjenek együtt, hogy az igényeket rugalmasan tudják kielégíteni, hiszen sokszor előfordul, hogy egyik vállalatnál, egyik telephelyen nincs alkatrész, a többi helyen pedig van. Ezeknek a szervezésére is a Külkereskedelmi Minisztérium részéről ugyanúgy, mint saját munkánk tekintetében, intézkedéseket fogunk tenni. A külkereskedelem feladata az is, hogy a vevőszolgálati és a műszaki ellátásra vonatkozó megállapításokat tovább szélesítse a szocialista országokkal, hogy így az alkatrészellátást még jobban lehessen biztosítani. Kangyalka elvtárs felvetése érzésem szerint konkrét tapasztalatok alapján nyugszik. Ezért kérem, hogy keressen fel vagy keressük egymást és tárjuk fel a konkrétumokat, hogy azokat el tudjam intézni és a konkrét tapasztalatok alapján meg tudjam tenni az általánosítható intézkedéseket is. Az interpelláció javaslati részével teljes mértékben egyetértek. A Külkereskedelmi Minisztérium részéről mindent megteszünk, hogy minden évben — vagy ha lehet, év közben is — növekedjék alkatrészimportunk. Ha kell, erre ösztönzőket is alkalmazunk. Kérem képviselő elvtársaimat, fogadják el válaszomat. (Taps.) ELNÖK: Kérdem Kangyalka Antal képviselőtársamat, egyetért-e a válasszal? KANGYALKA ANTAL: Igen, a miniszter elvtárs válaszát elfogadom. Felhívásának a konkrétumok tekintetében eleget fogok tenni és segíteni fogom az elintézést. ELNÖK: Kérdem az Országgyűlést, hogy a külkereskedelmi miniszter elvtárs válaszát tudomásul veszi-e. Aki igen, kérem, kézfelemeléssel szavazzon. (Megtörténik.) Köszönöm. Van-e valaki ellene? (Nincs.) Tartózkodott-e valaki a szavazástól? (Nem.) Megállapítom, hogy a miniszteri választ az interpelláló képviselő és az Országgyűléa tudomásul vette. Következik Sarudi Sándor képviselőtársunk interpellációja a közlekedés- és postaügyi miniszterhez az iskolák és ifjúsági szervezetek által igénybe vett üzemi autóbuszok térítési díjával kapcsolatban. Sarudi Sándor képviselőtársunkat illeti a szó. | SARUDI SÁNDOR: Tisztelt Képviselőtársaim! Kedves Elvtársak! A választókerületemben szerzett tapasztalatok és képviselőtársaimtól kapott értesülések szerint az „Egy üzem — egy iskola" mozgalom országos méretűvé vált. Hasonlóan elterjedtek az ifjúsági szervezetek és a sportköröket támogató üzemek, szövetkezetek együttműködési szerződései. Mivel a Volán-autóbuszok szállítási kapacitása korlátozott, oktatási, művelődési és sportcélokra az intézmények, illetve ifjúsági szervezetek gyakran folyamodnak az üzemi autóbuszok igénybevételéhez. Az igény az üzemek, szövetkezetek vezetői és dolgozói részérő] megértésre talált, de a jelenleg érvényben levő 17/1969. (IV. 24.) kormányrendelet 7. §-ának (3) bekezdése, valamint a rendelet végrehajtása tárgyában kiadott 4 1969. (IV. 25.) KPM-rendelet 11. §-ának (3) bekezdése szerint, ha az üzemi autóbusz a forgalomban tartási engedélytől eltérően nem saját dolgozókat szállít, akkor kilométerenként 4, illetve 6 forint térítést köteles fizetni az üzemeltető a Pénzügyminisztérium bevételi számlájára. Ebből eredően szinte büntetjük azokat a szerveket, amelyek segítik a tanulóifjúság oktatási, művelődési és sportolási igényeinek kielégítését. Tisztelettel kérem Pullai Árpád közlekedésés postaügyi miniszter elvtársat, tegyen intézkedést az irányban, hogy az említett esetekben az üzemeltetők mentesüljenek a térítés fizetése alól. Ügy gondolom, ezzel nagy segítséget nyújtana a tanulóifjúságot érintő szállítási gond országos megoldásában. Köszönöm figyelmüket.
