Országgyűlési napló, 1975. I. kötet • 1975. július 4. - 1977. december 16.
Ülésnapok - 1975-17
1153 Az Országgyűlés 17. ülése. 1977. június 30-án, csütörtökön 1154 egészséges ivóvíz biztosítása. Ez mindannyiunk közös ügye ; társadalmi ügy, amelyhez valamennyiünk együttműködésére van szükség. A beszámolót elfogadom és elfogadásra ajánlom. (Taps.) ELNÖK: Radnóti László képviselőtársunk következik szólásra. RADNÓTI LÁSZLÓ: Kedves Képviselőtársaim! Tisztelt Gergely Elvtárs! Az Országos Vízügyi Hivatal elnökének beszámolója olyan alapvető megállapításokból indul ki, és olyan lényegbevágó minőségi változásra hívja fel a figyelmet, amely szerint a víz a természet korlátlan ajándékából korlátozottan rendelkezésre álló természeti kinccsé vált, és a víz közvetlen birtokba vételéről a víz beszerzésére kell rátérni. Ez cáfolhatatlan megállapítás, ezért szinte parancsolólag követeli, hogy a vízüggyel kapcsolatos egész komplex problémakört a megváltozott körülményekhez alkalmazkodva kiemelten kezeljük, magasabb rangra emeljük. A vízüggyel kapcsolatos széles körű, sokrétű probléma elsősorban anyagi természetű. Az itt jelentkező igen költséges beruházási igények növekedésével együtt a népgazdaság erőforrásai közismerten behatároltak, és nem növekednek a jelentkező és nagyon indokolt szükségletek arányában. Mivel a vízüggyel kapcsolatos kérdéskomplexum az alapmegállapítás szerint fontossági sorrendben és sokirányú összefüggéseiben alátámasztva előrébb kell hogy kerüljön, ennek alapján a gazdasági döntéseknél is e megváltozott fontossági sorrendet a rendelkezésre álló erőforrások elosztásánál feltétlenül figyelembe kell venni. Ebből az aspektusból kiindulva szeretnék a témával kapcsolatos néhány kérdéssel foglalkozni és egy-két javaslatot tenni. A közműves vízellátás színvonalának emelésében, a közműves vízellátáson keresztül a lakosság egészséges ivóvízellátásában kétségtelenül nagy fejlődés mutatkozik. Az ötödik ötéves terv célkitűzései további egymillió fő részére biztosítanak közműves vízellátást, de még így is mintegy 2,5—3 millió lakost nem fogunk tudni bekapcsolni a hálózatba. Az érintett lakosság számottevő része aprófalvas településeken lakik. E települések jó részének lélekszáma olyan kicsi, hogy nem is lenne célszerű egészséges ivóvízellátásukat törpevízmű segítségével megoldani. Egészséges ivóvizet viszont részükre is juttatni kell, hiszen különösen a csecsemők és a kiskorú gyermekek egészsége a fertőzött ivóvíz miatt komoly mértékben veszélyeztetett. Javasolom tehát annak a lehetőségnek a megvizsgálását, hogy miként lehetne palackozott, jó minőségű ivóvízzel a településeket sürgősen ellátni vagy a felnövekvő generáció egészségének megóvása érdekében az egészséges ivóvízellátásnak milyen egyéb, például benzinkút rendszerű módját találni. Az aprófalvas településeken kívül még a lakosság városokban is szívesen fogyasztana az erősen klórozott víz helyett jó minőségű forrásvizet, és szénsavas dúsítás elhagyásával dúsítatlan, gázmentes ivóvizet, ahogy ezt számos ország példája is bizonyítja, ahol már nagy mértékben forgalmaznak ilyet. Tisztelt Országgyűlés! Az Országos Vízügyi Hivatal elnökének beszámolójában szerepel, hogy vizsgálatok folynak a Dráva közös jugoszláv—magyar hasznosításáról. Egész Somogy megye, sőt Baranya vonatkozásában is e kérdésben való gyorsabb előrelépés igen nagy jelentőséggel bír, hiszen az előterjesztés is megállapítja, hogy szabad vízkészletekkel a Dunán kívül csak a Dráva rendszerében rendelkezünk, s ennek megfelelő hasznosítása országos érdekké is vált. Jelenleg a választókerületemhez tartozó Mura-torkolat alatti közérdekű Dráva-szakasz szabályozatlan, helyenként az ősállapotot megközelítő helyzetben van. így kisebb árvizek is elöntést okoznak, károsítva a mezőgazdasági kultúrákat, bizonytalanná téve a mezőgazdasági területek hasznosítását a partmenti térségekben. A Dráva, amely kisebb megszakításokkal örtilostól valamivel tovább, mint drávaszabolcsi 158 kilométer hosszú határfolyó, ezen keresztül egyúttal érzékelteti a szomszédos népekkel való egymásrautaltságunkat is. A Dráva nagyon szeszélyes vízjárású, ugyanakkor az árterületén igen jó termőföldek vannak. Szabályozását az utóbbi évszázad alatt többször megkezdték és abbahagyták. Közben a vízgazdálkodás sokat fejlődött és végre napirendre kerülhetett a passzív jellegű szabályozás helyett a hasznosítás jellegű beavatkozás, a folyó csatornázása. A népgazdaság fejlődésére várhatóan igen jelentős hatást gyakorolna, ha e munkál meggyorsítanánk és jelentőségével, hasznosságával arányban levő anyagi eszközöket csoportosítanánk át e célra. A folyócsatornázás a magyar folyók közül a Dráván viszonylag a legjelentősebb a folyó nagy esése miatt, amivel a vízgazdálkodási hatásokon kívül együtt jár az energiatermelés is. A szomszédos áttsmok közül Ausztriában eddig hat. Jugoszláviában nyolc vízilépcső már megépült, és a 'két ország területén további négy építés alatt van. A Dráva felső szakasza így lényegében kiépítettnek tekinthető. Ennek folytatását képezné a Mura torkolat—örtilos— Gyurgyevác—barcsi vízilépcső-rendszer, amely lényegében egy-egy vízilépcsőt és erőművet jelent mindkét országban. A Barcsra tervezett vízilépcső beépített teljesítménye 90 megawatt, a felette levő tározótér 150 millió köbméter víz tárolására alkalmas. Hatására több mint 20 százalékra csökken az árvízveszély, rendszeresen hajózhatóvá válik mintegy 200 kilométer hoszszú folyószakasz. Szükségtelenné válna az igen költséges Barcs feletti folyószabályozás. Nagyon kedvező mezőgazdasági, ipari és lakossági vízhasznosítási feltételeket teremtene és jelentősen javítaná a terület környezetvédelmi adottságait. Különösen Somogy megye szempontjából a vízilépcső-rendszer mielőbbi megvalósítása igen nagy horderejű lenne és nem túlzás azt mondani, hogy mérföldkőként értékelhetnénk a megye Dráva menti területeinek fejlődésében. Az előzetes számítások is egyértelműen bizonyítják, hogy a várható és közvetlenül mérhető eredmények lényegesen meghaladják a várható
