Országgyűlési napló, 1975. I. kötet • 1975. július 4. - 1977. december 16.
Ülésnapok - 1975-17
1141 Az Országgyűlés 17. ülése, 1977. június 30-án, csütörtökön 1142 a munka- és költségtakarékosabb, de korszerű, tipizált, tömegesen előregyártható műszaki megoldások elterjedését. Az ötödik ötéves terv irányelveivel összhangban lényegileg változatlan — mintegy százezer főnyi — létszám mellett a vezetés, valamint a munka- és üzemszervezés színvonalának növelésével növeljük termelési eredményeinket. Termékenységünk színvonala nagymértékben függ attól is, hogy milyen hatékonyan használjuk fel a szellemi erőforrásokat. Ebben lényeges szerep jut a tudományos kutatásnak és a műszaki fejlesztésnek. Alapelvünk, hogy átvegyük a számunkra hasznos kutatási, műszaki fejlesztési eredményeket, saját erőinket pedig azoknak a közérdekű témáknak a fejlesztésére összpontosítjuk, amelyekben adottságaink a legkedvezőbbek. Feladataink megoldásának fontos eleme az emberek- képzése, továbbképzése. Valamennyi szakember képzését rangján tartva, elsősorban a munkások képzésére összpontosítjuk figyelmünket, erőinket. Középtávú tervünk megvalósításához korszerű és ütőképes szervezet áll rendelkezésre. Megvannak a szükséges anyagi és szellemi kapacitások is. így a kitűzött célok elérésének záloga a hétköznapok fáradtságos és fegyelmezett munkájában rejlik. A tervidőszak feladatainak arányos teljesítése jelzi, hogy terveinket az érintett ágazatokkal és a vízgazdálkodásban fáradhatatlanul dolgozó tanácsokkal karöltve teljesíteni fogjuk. Tisztelt Országgyűlés! A vízgazdálkodás helyzetének és a közeljövő tennivalóinak ismertetése után rátérek a távlati fejlesztés legfontosabb kérdéseire. A vízügyi létesítményeknek nemcsak az előkészítési és megvalósítási ideje hosszú, de életideje is sok évtizedes, több esetben évszázados. Nagy az eszközigényük, fokozódik társadalmi és gazdasági hatásuk. Növekszik a nemzetközi együttműködés kibontakozásának szükségessége is, hiszen felszíni vizeink 96 százalékban külföldön erednek. Vízgazdálkodásunkban tehát a távlati fejlesztés meghatározó jelentőségű. Célkitűzéseinket a fejlett szocialista társadalom felépítésének társadalompolitikai célkitűzéseiből eredő feladatoík határozzák meg. Miként pártunk XI. kongresszusán is megfogalmazást nyert, arra törekszünk, hogy a lakosság, az ipar és a mezőgazdaság növekvő vízszükséglete és a vízkészletek között stabil egyensúlyt teremtsünk, egyidejűleg növeljük az ár- és belvízvédelmi biztonságot és védjük vízi környezetünket. A vízgazdálkodás fejlesztését alapjaiban érinti, hogy a helyi, olcsóbb vízkészletek kimerülése folytán csak növekvő ráfordítással tudjuk az újabb vízigényeket kielégíteni. E tendenciát erősíti, hogy a fejlődés a környező országokban szintén erőteljes lesz. ami ott is a vízhasználatok jelentős növekedésével és a vízszennyeződés fokozódásával jár majd. Következésképpen a hazánkba érkező vízkészletek csökkenésével és a minőség romlásával, tavasszal pedig a káros nagy vizek emelkedésével lehet fokozatosan számolnunk. A vízgazdálkodás fejlődését tehát mindinkább a célok és területek integrációja jellemzi. Ezért nagyobb figyelmet kíván az arányos, előrelátó fejlesztés, a legkedvezőbb fejlesztési stratégia országos és regionális kialakítása. A fejlesztés arányossági követelményei a főbb célkitűzéseket foglalják magukban: A lakosság közműves vízellátása 1990-ig megközelíti a telítettségi állapotot, csatornázással a lakosságnak mintegy háromnegyede lesz akkorra ellátva. Nagy figyelmet kell fordítani a víztakarékos és vízkímélő termelés-technológiák alkalmazására. Az üzemi vízgazdálkodást, benne a szennyvíztisztítást és a vízvisszaforgatásokat a gyártási technológia részének kell tekintenünk. Már polgárjogot nyert a gazdaságtelepítési és a területfejlesztési tervezésben a különböző társadalmi, gazdasági szempontok komplex érvényesítése. Közös érdekünk, hogy a vízügyi szempontokat is következetesen érvényesítsük mindig és mindenütt. Vízgazdálkodásunk országos és területi mérlegét így nemcsak â készletek oldaláról, hanem az igények felől is ésszerűen, meglepetések nélkül szabályozhatjuk. A vízigények ésszerű szabályozása mellett a távlati fejlesztésben egyre nagyobb súlyt kap a vízkészletek növelése, a természetes lefolyás műszaki szabályozása. Más országok tapasztalatait és sajátos lehetőségeinket szem előtt tartva dinamikusan kell növelnünk a tározótereket. 1990-ig a jelenlegi tározótérfogat folyamatosan többszörösére lesz felemelve. Követelmény a létesítmény-rendszerek több célú kialakítása és hasznosítása is. Az ár- és belvízvédelem biztonságának növelését is szorosan össze fogjuk kapcsolni a tározó- és vízátvezető rendszerek kialakításával. A hosszú távú fejlesztési időszak kiemelt feladata a Tisza-völgy vízpótlásának további fokozása vízlépcsők, faYozók, vízátvezetések létesítésével. Az erre irányuló elképzelések sorából kiemelkedik a Duna—Tisza csatorna terve és jelentősége. Megépítése időben a Tisza menti vízellátás és gazdaságfejlesztés kulcskérdésévé nő. Ez a mű a Duna—Tisza közi térség fejlődésében is fontos szerepet játszik majd, és a kelet—nyugati irányú hajózóút megteremtésével nemzetközi érdekűvé válik. A Duna jelentősége hazánk vízgazdálkodásában és vízi közlekedésében tehát egyre nagyobb lesz. Mint víziút, különösen a Rajna— Duna—Majna csatorna megnyitását követően kap majd a mainál jóval nagyobb hangsúlyt. Már erre is tekintettel leszünk a csehszlovák barátainkkal közösen megvalósítandó nagymarosi—gabcikovói vízlépcsőrendszer építésénél, amelynek előkészítése folyamatban van. E 15 éves tervidőszakban célszerű megkezdeni a Dráva-hasznosítás létesítményének építését is. A közép-dunántúli és az észak-magyarországi térség további fejlesztése pedig feltételezi a több hasznú vízgazdálkodási rendszerek kiépítését, ezáltal a kiemelt értékes bányavizek tömeges hasznosítását is. A Balatonnal összefüggő vízgazdálkodási feladatokat nemcsak most, még inkább a jövőben kezeljük kiemelten. A Kis-Balaton rendezé-