Országgyűlési napló, 1975. I. kötet • 1975. július 4. - 1977. december 16.

Ülésnapok - 1975-16

1111 Az Országgyűlés 16. ülése, 1977. június 29-én, szerdán 1112 tennem — vállalva a vállalati szemellenzős minősítést —, hogy a tartalékolás másik oka a nálunk még mindig sok szempontból sorsdöntő, bázisszemléletre visszavezethető kiegyensúlyozott bérgazdálkodás előfeltételének biztosítására való törekvés. Az is tény, hogy a gépipar területét érintő 24 vállalatnál, amely vállalatok több mint 80 ezer dolgozót foglalkoztatnak, 1976-^ban a bérszínvonal-növekedés 4 és fél százalék alatt volt. Az eddig elmondottak is azt jelzik, hogy e kérdésben érvekkel és ellenérvekkel vitatkozni lehet és kell. Abban azonban nemcsak mint gyakorló, hanem az ipar sok problémáját ismerő gazdasági vezető is biztos vagyok, hogy a tüzet ki kell tudnunk békíteni a vízzel. És ha a jelenleginél nagyobb bérszóródással is kell szembenéznünk, akkor is fokoznunk szükséges az ösztönzést. Az 1976. év előtti vállalati nyereség és a bérszínvonal-lehetőség közötti összefüggés túl szorosnak, esetenként a munkával nem egyenes arányban növekvőnek ítélődött, " ami azt a következtetést engedte levonni, hogy a bér és nyereség közötti összefüggést lazítani kell. A megállapítás elvileg helyesnek minősíthető, mégis a népgazdaságban elért 5 százalék nominál-béramelés mellett a 6 százaléknál beállított fék túlzott volta véleményem szerint az előbb említett fejlődés érdekében — elemzés alapján — mérlegelés tárgyát kell, hogy képezze. Tisztelt Országgyűlés! Számok bizony:' hogy 1 százalékos átlagbérfék követelmény nélküli felemelése több százmillió, esetleg milliárdot is meghaladó többlettermelés nélküli bérkiáramlást jelentene. Ezért tisztelettel javaslom — a téma súlyára való tekintettel — annak viszonylag nem hosszú ideig tartó vizsgálatát és a szükséges intézkedés megtételét: hogyan tehetnénk hatékonyabbá az általános elváráson túl ténylegesen a bérszínvonal másik funkciójának hatékony betöltését, tehát a vállalati tartalékoknak elsősorban a munka- és üzemszervezési tevékenységen keresztül való feltárását, a termelékenység növelését és a helyes bérgazdálkodás, a munkaerő-egyensúly megteremtését. Mint egy lehetőséget vetem fel olyan megoldás mérlegelését, amely egy-egy százalék nyereség, vagyis hatékonyságtöbblet eléréséért valamivel kevesebb bérfejlesztési mutató többletet engedélyezne, ugyanakkor ennek ellentételeként lehetővé tennék az adómentes bérfelhasználást 6 százaléknál magasabb átlagbér esetén is. Tisztelt Országgyűlés! Az állandó bizottsági ülések vitáin az írásos anyagban — a pénzügyminiszter elvtárs által adott szóbeli kiegészítés alapján — nem kerülheti el figyelmünket, hogy beruházásaink területén komoly előrelépések történtek. Emellett jelentős erőfeszítéseket kell tennünk a beruházási tevékenység színvonalának javítására, aminek előfeltétele többek között az alapos, mindenre kiterjedő előkészítés. És itt szeretnék néhány gondolat erejéig időzni. Nem kívánok részletekbe bocsátkozni, csupán egy különleges előkészítési hiányosságra és a szükséges intézkedések megtételének kérésére kötelez az az egyre gyakrabban előforduló probléma, amely választókerületem, városom és megyém határait is túllépi és szoros összefüggésben áll a vállalati jóléti fejlesztési alapok felhasználásával, amelynek képzési rendszerével és felhasználási területével teljes mértékben egyetértek. Az utóbbi időben egyre több kulturális vagy sportlétesítmény jön létre, több tíz, sőt esetenként 100 milliós központi, vállalati és nem kevés társadalmi anyagi forrásból. Igen fontos lenne a mielőbbi üzembehelyezése, melynek sok esetben az az akadálya, hogy nincs a létesítménynek fenntartója, tehát a fenntartás forrása is ismeretlen. Vitathatatlan, hogy a hónapokig tartó huzavona, helyesebben fogalmazva egyedi elbírálásoknak folyamata, vagy az a jószándékú agitáció, amely több gazdasági egység jóléti alapjának jelentős igénybevétele és összeadása mellett sem tenné megnyugtatóvá hosszabb távon a kérdés megoldását, a dolgozókban csakúgy, mint az érintett területen egyrészt rossz hangulatot vált ki, másrészt a társadalmi erők egyéb célokra való hatékony mozgósítását nehezíti. Ezért tisztelettel azt javasolom az illetékes szervek felé, teremtsék meg a lehetőségét annak, hogy a beruházás engedélyezésének egyik feltétele a fenntartó megnevezése, tehát a fenntartási költség forrásának biztosítása legyen. Tisztelt Képviselőtársaim ! Az elmúlt napokban hallottam az ipari állandó bizottsági ülésünkön részt vevő miniszterhelyettes elvtárstól egy olyan idézetet, amely rendkívüli módon elgondolkoztatott. Az idézet így hangzott: „Az általánosítás olyan módon tartja fel a haladást, ahogy a köd a közlekedést. Nem kell, hogy a ködben ténylegesen akadályok legyenek. A köd mégis úgy hat, mint elháríthatatlan akadály. Olyan általánosan terjed, hogy a valóságos akadályokat sem láthatjuk meg tőle, de afelől sem lehetünk biztosak, hogy a ködben nincsenek akadályok." Mivel az írásos beterjesztés, a szóbeli kiegészítés és a vitában elhangzottak egyértelműen megerősítik bennem, hogy mi nem általánosságokban beszélünk, hanem teljes felelősséggel keressük a népgazdasági feladatok eredményes megoldásának lehetőségét, tehát a fejlődést szolgáljuk, a költségvetés végrehajtásáról szóló beterjesztést a szóbeli kiegészítéssel együtt elfogadom, tisztelt képviselőtársaimnak elfogadásra javaslom, megköszönve figyelmüket. (Taps.) ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Az ülést 20 percre felfüggesztem. (Szünet: 16.03—16.25. — Elnök: APRÓ ANTAL.) ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Folytatjuk tanácskozásunkat. Szólásra következik dr. Klazsik Györgyné képviselőtársunk. DR. KLAZSIK GYÖRGYNÉ: Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársaim! Figyel-